Országgyűlési Napló - 2011. évi nyári rendkívüli ülésszak
2011. július 4 (107. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Kövér László): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
1277 Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem tud om másképpen megfogalmazni, mint hogy az egy evidencia Magyarországon, hogy minden ember számára a munka világa, a munka világában való részvétel a zsinórmérték. De a magyarok józanságát semmi más nem mutatja jobban, mint az, hogy ezen a konzultáción a dön tő többség, hétmillió magyar állampolgár nem kívánt részt venni. (13.50) És ez nem azt jelenti, hogy nem tekintették volna az érdemi kérdéseket fontosnak, hogy válaszoljanak, hanem azt jelenti, miniszterelnök úr, hogy ezek a kérdések nem az ő problémáikra adnak megoldást. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Kövér László) : Lázár János úr következik, a Fidesz frakcióvezetője. LÁZÁR JÁNOS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azzal kezdeném, hogy szeretném megköszönni a több mint 1 millió honfitársunknak, hogy válaszoltak a kormány kérdéseire. Ez lenne talán a legfontosabb egy parlamenti képviselő részéről, hogy megköszönje azoknak a válaszát, akik kitüntettek bennünket ezzel (Taps a kormánypártok soraiban.) , különös tekintettel arra, hogy Schiffer Andrással ellentétben mi nem vezetünk nyilvántartást arról, hogy ki válaszolt (Felzúdulás az ellenzéki oldalon.) , ezért nem tudjuk megmondani, hogy a mi szavazóink vagy az ön szavazói voltake azok. (Novák Előd: Kubatov Gábor!) Azt kell mondjam önnek, önöknek, képviselőtársaim, hogy bárki válaszolhatott. Mi nem tudjuk, hogy kik válaszoltak, de akik válaszoltak, azok megtisztelték a Magyar Köztársaság kormányát és Országgyűlését. Szerintem ez a legfontosabb dolog. Azt tanácsolnám ellenzéki képviselőtársaimnak - ha elfogadják , hogy tartsák tiszteletben 1 millió ember véleményét; akár egy ember véleményét is, de 1 millió emberét meg különösképpen, és ta lán érdemes lenne ebből kiindulni a vita kapcsán. A második pont, amit a figyelmükbe ajánlanék, hogy miért volt erre szükség, miért kellett húsz év után másodjára - bár az alaptörvény rendkívüli döntés és rendkívüli helyzet volt - nemzeti konzultációt foly tatni szociális kérdésekben, miért nem volt elég az az általános felhatalmazás, amely egy demokráciában működik, hiszen a választások alkalmával a választópolgárok felhatalmazzák az adott kormányt, megbíznak valakiben. Azért volt szükség a felhatalmazás me gerősítésére, mert a szocialisták nyolc éven keresztül eljátszották a kormány iránti bizalmat. A balatonőszödi beszédből, az önök hazugságaiból következik az, kedves Tóbiás képviselőtársam, hogy igenis, rendszeresen ki kell kérni az emberek véleményét azér t, hogy visszaálljon a bizalom a politikával és a parlamenttel szemben. Ha önök nem hazudoztak volna az embereknek, akkor nem kellene így eljárnunk, és nem kellene a bizalmat visszaállítanunk. A mi kötelességünk, hogy visszaállítsuk az emberek bizalmát a k ormányzás iránt, ezért rendszeresen meg kell őket kérdezni. Ezt tartom a legfontosabb gesztusnak és a legfontosabb lépésnek. (Taps a kormánypártok soraiban.) Az elmúlt egy esztendőben folyamatosan azt hallottuk ellenzéki képviselőtársainktól és mindenki m ástól, hogy miért nem egyeztetünk. Most pedig azt halljuk, hogy legyen egyeztetés, de ne most, legyen egyeztetés, de ne így, legyen egyeztetés, de ne ezekkel, legyen egyeztetés, de más kérdésekben. Szerintem a legfontosabb, leggyorsabb és legegyszerűbb egy eztetés az, ha megkérdezünk minden magyar választópolgárt olyan kérdésekről, amelyek mindenkit foglalkoztatnak. Önök sem gondolhatják komolyan, hogy ezek a kérdések nem foglalkoztatják a választópolgárokat, hogy az oktatás vagy a munkavállalás ügye nem fog lalkoztatja a választópolgárokat. Hogyne foglalkoztatná! Ha az önök logikájából indulok ki, akkor lehet, hogy az a 7 millió ember azt mondta, én már adtam egy általános felhatalmazást a Fidesznek akkor, amikor elmentem vagy távol maradtam, legyen az elég. Ez is lehet egy megfelelő válasz. Szerintem tehát azzal, hogy mit gondol 7 millió ember, ne játsszunk; foglalkozzunk azzal, hogy mit gondolt 1 millió
