Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - FARKAS GERGELY (Jobbik):
1350 Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Farkas Gergely képviselő úrnak, Jobbik, öt percben, “Emlékezés a méltatlanul elfeledett íróinkra” címmel. FARKAS GERGELY (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Méltatlanul elfeledett íróinkról, költőinkről szóló f elszólalássorozatom mai részében egy olyan emberről szeretnék beszélni, aki nemcsak íróként, de kultúrpolitikusként, grafikusként és könyvillusztrátorként is maradandót alkotott a XX. század első felében. Kortársa, Tamási Áron így elmélkedett egyszer róla: “Az jutott eszembe, hogy a magyar irodalom számára ki kéne találni egy olyan írót, amilyen Bánffy Miklós. Szerencse tehát, hogy van.” Bánffy Miklós személye tehát megadatott a magyarságnak, és mivel értékeset alkotott, méltó arra, hogy most megemlékezzem róla. A Kolozsváron, 1873ban született Bánffy Miklós az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokos család sarja volt. Kora ifjúságától kezdve az irodalom, a képzőművészet és a zene érdekelte, mind a három művészeti ágban tudományos színvonalú műveltséget szerz ett. Tanulmányait ugyanakkor jogi karon végezte: Kolozsváron kezdte, majd Budapesten fejezte be azt. 1901től országgyűlési képviselő volt, közben mind szülőföldjén, Erdélyben, mind Budapesten előmozdítója volt a nemzeti kultúra felvirágoztatásának. Egyik legemlékezetesebb eredménye ennek a tevékenységének, hogy Klebelsberg Kunó barátjaként egyik megálmodója volt a szegedi Dóm térnek és az ott kialakított nyári játékoknak. A Nemzeti Színház és az Opera közös intendánsaként az operairodalom nagy alkotásainak műsorra tűzésével, valamint merész újításaival tűnt ki. Mindeközben íróként gazdag nyelvezetű, sajátos stílust csiszolt ki a maga számára, de sokszínű egyéniségére példa, hogy több hangszeren is magas színvonalon játszott. Emellett grafikusi művei is jele ntősek, például ő készítette Tamási Áron Ábelregényeinek kitűnő humorú, a remekműhöz méltó színvonalú illusztrációit. Írói munkásságaként színdarabokat, novellákat egyaránt írt, a két leghíresebb drámája a “Naplegenda”, valamint “A Nagyúr”; “A haldokló or oszlán” címet viselő novelláskötet pedig közelkép Erdélyről. Közéleti tevékenységére példa, hogy 1918 őszén Bethlennel közösen megalapítják a Székely Nemzeti Tanácsot, amelynek célja Erdély románoktól való függetlenségének megőrzése volt. 1921ben a Bethle nkormány külügyminisztere lett, az ő minisztersége alatt dőlt el, hogy Sopron Magyarországhoz és nem Ausztriához tartozik. 1926ban visszaköltözött Erdélybe, az Erdélyi Helikon szerkesztője lett, és jelentős szerepet játszott az ottani irodalmi életben. B ánffy Miklós szülőföldjén élve végig a kötelességtudat és a hazaszeretet eszméjének jegyében élt és működött. Felismerte, hogy az akkori viszonyok között a legégetőbb feladat a megmaradáshoz elengedhetetlen kulturális intézmények megtartása. Erkölcsi és an yagi támogatását érezhette a kisebbségi magyarság; gyermekkori barátjával és rokonával, gróf Bethlen Istvánnal együtt az erdélyi nép érdekeiért küzdött. A harmincas évek végén írta a legfőbb regényét, az “Erdélyi történet” trilógiát. Ennek három része a “M egszámláltattál”, “És híjával találtattál” és a “Darabokra szaggattattál”. A könyv angol és francia fordításban is megjelent. A trilógia az erdélyi és magyarországi felső tízezer 1904 és 1914 közötti évtizedéről szól: kártya, párbajok, politika és vadászat tölti ki az életüket. Dermesztő vádirat a felsőbb osztályok felelőtlensége és politikai ostobasága ellen, aminek komoly hatása lett Trianon bekövetkezésére. Gróf Bánffy Miklóssal legterjedelmesebb irodalomtörténeti művünk mindösszesen 12 sorban foglalkozi k, irodalmi lexikonunkban csupán fél hasáb jut ismertetésére, miközben sokkal kisebb jelentőségű és tehetségű íróknak jutott sokszorosan terjedelmesebb emlékeztető. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy újra kezd bekerülni a kulturális köztudatba. Eme folyamat egyik első lépéseként
