Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 22 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KÁLI SÁNDOR (MSZP):
660 a dott település, Gávavancsellő lakossága majd eldönti, hogy jó döntést hozotte. Már most látják egyébként, hogy nem. Ez a megjegyzésem. A tisztelt előttem felszólaló jobbikos képviselőnek pedig azt szeretném mondani, hogy helyesbítem, mert nem 242 ezret, h anem 252 ezret keres egy, nem Pécs, tisztelt Ház, egy 3900 lakosú nagyközség alpolgármestere, aki jobbikos, a helyi Jobbik elnöke. Az ő bizottsági elnöke 132 ezret, a bizottsági tagok 100 ezret. Hol van ilyen a világon? Mintatelepülés akar Gávavencsellő is lenni, mint Tiszavasvári? (Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Kérem, itt közpénzekről beszéltünk! Itt vannak mértékek. Itt az elvekről kell beszélni! Önök ne tegyenek ilyen kritikát felénk, amikor önök egy ilyen ki s faluban ilyen jövedelmet adnak a saját embereiknek! (A Jobbik soraiból érkező közbeszólásra:) A saját véleményét tartsa meg, tisztelt képviselő úr, majd az ottani lakosok el fogják dönteni. Nagyon sajnálom! (Egy hang a Jobbik soraiból: Már eldöntötték!) Igen, eldöntötték, persze rossz döntést hoztak. A lakosok sokkal bölcsebbek, majd ott helyben eldöntik; ön a saját területén keresse a saját igazát. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Üdvözlö m a tisztelt Házat. Elnézést, hangom alig van. Tegnap óta nem javult a helyzet, de ettől még a következő két órát együtt töltjük. (Dr. Lamperth Mónika: Így szeretünk, ahogy vagy.) Ha mást nem, akkor segítenek. Továbbadom a szót Káli Sándor képviselő ú rnak, MSZP. Tessék parancsolni! KÁLI SÁNDOR (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Sokan vagyunk itt a teremben, akik foglalkoztunk szervezéssel, szervezéselmélettel, egyszerűen azért, mert muszáj volt megoldani problémákat. Benn em megragadt az, hogy ott volt egy hármas rendszer, hogy cél, folyamat, szervezet. Abban szerintem abszolút közös nevező van, hogy a cél az, hogy a közigazgatás jobban menjen. Ezt követően vannak aztán már eltérések és gondok. Én ma azt látom, hogy a közig azgatás legfontosabb problémája az - aki ebben benne volt, az tudja , hogy nem világos a folyamat, a törvények bonyolultak, átláthatatlanok, folytonosan változnak. Ebben kell aztán eligazodni annak a köztisztviselőnek, akit most egyes számú bűnbaknak sike rült neveztetnünk, egyszerűen azért, mert velük szeretnénk megoldani azt a problémát, ami a közigazgatásban nem megy. Itt azért - és itt Apáti képviselőtársammal messzemenően egyetértek - nagyon lényeges a közigazgatásban, hogy valaki valahol elkezdje, ügy intézőként, csoportvezetőként, osztályvezetőként, főosztályvezetőként, és ha ezt ő tudja, akkor én úgy gondolom, hogy alkalmas más funkcióra is. Miért mondom? Konkrét miskolci példát tudok hozni. Nagy a lendület, rendet kell csinálni, és sikerült azt megva lósítani az első döntéssel, hogy a pénzügyi főosztályvezetőt és a helyettesét is kirúgták. Kirúgták, megalázták, ügyintézői beosztást ajánlottak fel nekik, pedig hát önök nyilván tudják - miért ne tudnák? , hogy ha valaki nem politikai indíttatású személy , az mindig a pénzügyi osztályvezető, akinek a legnagyobb kínja van, hogy honnan a fenéből lehet a forrásokat előteremteni. Azért hivatkoztam Apáti képviselő úrra, mert pont olyan emberekről volt szó, akik elkezdték ügyintézőként, csoportvezetőként, tehát kiépült egy rendszer. Ha ebbe belenyúlok, Miskolcon az lett a következménye, hogy a költségvetést úgy tudják csak megcsinálni, hogy egy korábbi, régesrégen ott dolgozott kollégát - aki szakember volt - visszahívtak. (10.40) Egyszerűbb lett volna, ha azt m ondják, hogy hadd maradjanak már azok, akik értenek hozzá.
