Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 22 (69. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
661 Mindezt csak azért mondom, mert az önkormányzati törvény vitájában is elhangzott, hogy mi a garancia, kérem szépen, arra, hogy a főnök el tudja azt dönteni, hogy ha a beosztott azt mondja, hogy ez most szabálytalan, törvénytelen, esetleg nem lehet megcsinálni, erre a főnök azt mondja, hogy Aváltozat: te kekeckedsz, B: te ellenség vagy. A rossz változat az, hogy ha nem tudja a főnök megítélni, mert az ő képzettsége vagy végzettsége vagy egyebek sem alkalmasak erre, akkor azt mondja, hogy te ellenség van, és ezért ki kell hogy rúgjalak. Mindezt csak azért mondom, mert a nagy bajt én ma abban látom - hogy József Attilát is behozzuk a terembe , hogy fortélyos félelem igazgat. Az az ember, aki köztisztv iselőként valahol dolgozik, elsősorban azt szeretné, ha őt békén hagynák, el tudná végezni nyugodtan a feladatát. Ha fél - és ezért mondom államtitkár úrnak, hogy ez egy nagyon lényeges dolog , akkor a következőt fogja csinálni: betartja a jogszabályokat. Betartja és betartatja a jogszabályokat. Miután ezek beláthatatlanul kuszák, ezekhez tényleg nagyon nagy tapasztalat kell. A dolgokat állítja meg. Be fogja tartani a határidőket, nem fogja gyorsítani a folyamatokat, és bármilyen jó is a szándék, hogy én i tt valami nagy rendet csináljak, bekövetkezik az a dolog, hogy lebénul nagyon sok szervezet, mert betartják a szabályokat. A forradalmi hevülethez el szeretném mondani - és ezzel zárom gondolataimat , hogy nagyon sok történelmi tapasztalat van. A történel emben a hatalomra kerültek majdnem mindig azzal kezdték, hogy szét kell csapni az államigazgatásban, és az eredménye az lett, hogy eltelt egy kis idő, és akik ott dolgoztak, azok szép csendesen visszaszivárogtak; szép csendesen a francia forradalomban, az orosz forradalomban pillanatok alatt visszaszivárogtak, ugyanis egy nagy probléma volt velük: hogy ők értették ezt a szakmát, mindenféle vizsgák meg egyebek nélkül, egyszerűen azért, mert ők erre készültek fel, nekik ez volt az indíttatásuk és a küldetésük . Poénnak még csak annyit, hogy az én személyes tapasztalatom az, hogy az építészeket és a főépítészeket viszont ne rakjuk bele a rendszerbe, mert ha ők le tudnak tenni egy vizsgát, az csak úgy működik, hogy hathatós az együttműködése mindenkinek, aki vizs gáztatásban részt vesz, hiszen ez az a szakma, amelyik nehezen szorítható bele ebbe a skatulyába. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Következik Apáti István képviselő úr, Jobbik, ugyancsak normál szót kért. DR. APÁTI ISTV ÁN (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Karakó képviselőtársamhoz szeretnék néhány mondatot szólni. Először is köszönje meg Román képviselőtársának, hogy bevont a vitába. Ha ő nem támad ilyen harmatgyenge érvekkel, akkor eszembe se j ut, hogy Gávavencsellőt szóba hozzam. Másrészt, ha ön elkezdett rugódozni a Jobbikon, amit ezúton is kikérek magamnak, és visszautasítom, ugyanis sem én, sem frakcióm többi tagja nem fogja hagyni, hogy a Jobbikkal, illetve a jobbikosokkal szórakozzanak, ve lünk nem fogják felmosni a padlót, mint ahogy tették azt az önök kormányával Brüsszelben a médiatörvény vitája kapcsán, tehát amit ott megcsináltak önökkel nagyban, azt nem fogják velünk kicsiben. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Rosszulesik a szembesítés.) Nem. A szembesítés az, tisztelt képviselőtársam, hogy október 3án önt leváltották. Emlékszem, hogy október 4én nagyonnagyon nagy fájdalommal az arcán Meggyes Tamás képviselőtársa mellett ücsörgött, és egymás sebeit nyalogatták. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Eszembe se jutott volna! Önök ezt most megköszönhetik egymásnak, de most kénytelen lesz végighallgatni. A következő a helyzet. Csak azért fogom vissza magam, mert ön életkora alapján körülbelül édesapámmal hasonló korú úriembernek tűnik, és mint tőlem idősebb embernek egy bizonyos tisztelet kijár, ez tehát nem vitás. Ezzel együtt sem tudom visszafogni heves vérmérsékletemet. Ugyanis mi történt Gávavencsellőn? Gávavencsellőn, kérem tisztelettel, az történt, hogy az idős, tapasztalt “Karakot” legyő zte a kicsi Vuk. Ez történt körülbelül. És már mondom, nehogy itt az
