Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
4821 Mi ezzel szemben az igazság? Talán el kellene olvasni a törvényt. Milyen jogai és mandátumai lesznek ennek az új intézménynek? A tanács konzultációs. Eddig is az volt, kérem. A kormány döntött arról, hogy mi történjen. A kormány felelőssége volt eddig is mindaz, ami az OÉTben végül döntésképpen született. Nem a munkaadók és a munkáltatók világa döntötte el ezeket az ügyeket, vagyis a tanács konzultációs, valamint véleményezési és javaslattévő feladatkörében nyomon követi és elemzi az ország társadalmi, gazdasági fejlődését. Javaslatokat dolgoz ki az Országgyűlés és a kormány részére az átfogó makrogazdas ági és társadalmi problémák megvitatására, megoldására. Megvitatja a foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci, a jövedelemelosztást és a társadalom széles körét érintő kormányzati stratégiákat, koncepciókat, illetve a gazdasággal, a foglalkoztatással, a jöv edelmek alakulásával, a társadalompolitikával összefüggő alapvető kérdéseket. Ha ezt csinálta volna az OÉT, akkor nem került volna ebben a 8 évben ilyen helyzetbe az ország. Véleményt nyilvánít továbbá a vállalkozásokat, a foglalkoztatást, illetve a társad alom széles körét közvetlenül érintő tervezett kormányzati intézkedésekről. Részt vesz a jogszabályok és egyéb kormányzati döntések hatásainak feltárásában, amelyről tájékoztatja a kormányt. Konzultációt folytat az Európai Unióval kapcsolatos stratégiai ké rdésekről, megtárgyal minden olyan nemzetgazdasági vagy társadalompolitikai kérdést, amelyet a tanács tagjainak kétharmada javaslata alapján a tanács napirendjére tűz. Ez egy autonóm szervezet, amely a saját feladatkörét ilyen módon határozza meg. Továbbá az Országgyűlés elnöke, az országgyűlési bizottságok elnökei, a kormány vagy a kormány tagjai a tanácsot állásfoglalás vagy vélemény kialakítására kérhetik fel, amelynek a tanács köteles 30 napon belül eleget tenni. A legizgalmasabb dolog az, hogy a tanács által tett javaslatokat, véleményt annak címzettjének mérlegelnie kell, a mérlegelése eredményéről a tanácsot tájékoztatni köteles a nyilvánosság teljes biztosítása mellett. Úgy gondolom, ez a felsorolás egészen más, mint amiről a híradások szólnak. A vád például az a kormány ellen, hogy a vélemények nem kötelezőek a kormányra nézve. Le kell szögeznem, hogy a választók általi felhatalmazása, ebből fakadóan felelőssége a kormánynak van. Eddig is így volt ez. Nézzék meg, hogy kik a szereplői a nemzeti gazdas ági és társadalmi tanácsnak, mert a baloldal szerint a lepkefogók vitatják majd meg a gazdasági kérdéseket. A tanácsban jelen lesznek a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek, a gazdasági kamarák, a civil társadalom, a nemzetpolitika területén műkö dő civil szervezetek. Kérem szépen, nemzetpolitikában kell gondolkodni, ha a gazdasági és társadalmi kérdésekről beszélünk, és nem pusztán gazdasági érdekérvényesítésről kell beszélnünk. A civil szervezetek között lesznek a nagycsaládosok civil szervezetei , a környezetvédők, az oktatási és ahhoz kapcsolódó feladatokat ellátó civil szervezetek, az ifjúság, a sport, a kultúra témakörével foglalkozó civilek, az egészségügyi, szociális feladatokat ellátó civil szervezetek, valamint a nyugdíjasok civil szervezet ei, továbbá a tudományos élet, valamint az egyházak képviselői, a kormányzati szervek, a Gazdasági Versenyhivatal, a KSH képviselői, a kormányzati szereplők, vagyis miniszterek. Az új rendszerben a kormányzat szerepe nem lehet erősebb a közvetítői szerepkö rnél. Miért baj ez? Ez inkább erénye ennek a tervezetnek. Mindez azért nagyon fontos, mert ebben a konstrukcióban az érdekképviselet mellett meg tudnak jelenni fajsúlyos nemzetpolitikai kérdések asztalra tételével azok, akik inkább az értékeket képviselik, és erre már régóta nagyon nagy szükség lett volna. Érdekképviselet mellett vagy akár helyett értékképviseletre van szükség. Miért mondom ezt? Mert a még mindig a világban dúló gazdasági, társadalmi válság elsősorban értékválság, antropológiai válság, erkö lcsi válság. Ezekre nem lehet ma már érdekképviseleti alkukkal, titkos táncrenddel válaszolni. A válságra az értékek hangsúlyozásával, az ember méltóságának újrafogalmazásával, erkölcsi természetű válaszokkal felelhetünk. Erre a civil világ és különösen a z egyházak alkalmasak. Nem véletlenül emlegettem 1996ot, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Kar “Igazságosabb és testvériesebb világot” című körlevele megjelent. Néhány fejezetcímet
