Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
4806 Nos, ha ilyen a helyzet, márpedig ilyen, akkor én azt gondolom, ho gy érdemes minél szélesebb körben egyeztetni, de a kör szélességét addig érdemes kiterjeszteni, míg olyan típusú partnerekkel lehet egyeztetni, akiknek ezen dolgok tekintetében van befolyása. A munkaadókat, a munkavállalókat és az őket képviselő érdekképv iseleti szervezeteket mindenképpen ilyennek tartom. Nem véletlenszerű, hogy az OÉT keretei között ők voltak jelen a kormánnyal együtt. Akkor, amikor hallgattam még az előző napirendi pontnál Szatmáry Kristóf államtitkár urat, és ő beszélt a 16 százalékos e gykulcsos személyi jövedelemadóról, annak a jóságáról, beszélt a gyermekvállaláshoz kapcsolódó támogatási rendszerek jóságáról, akkor felsejlett bennem az, hogy az államtitkár úr komolyan gondoljae azt, amit mond, vagy átgondoltae azt, amit mond, egyszer űen azért, mert tudják, abból a 3,8 millió emberből, aki a munkaerőpiacon nagyjából jelen van, nyilván pulzál a rendszer, 3,5 millió embert hátrányosan érintett az az intézkedés, amit foganatosított ez a kormány az elmúlt esztendőben. De a gyermekvállalás és a gyermeknevelés tekintetében is a tehetősek jutottak ahhoz, hogy az adójóváírás tekintetében gyermekenként 33 ezer forint nettó összeghez hozzá tudnak jutni havonta. (18.10) Tehát mondjuk, egy jól kereső kormánytisztviselő, akinek van háromnégyöt gye rmeke, hozzá tud jutni ezekhez a forrásokhoz, de az a szalag mellett dolgozó, mondjuk, 8090100 ezer forintot kereső ember, akinek szintén van háromnégyöt gyermeke, és tisztességgel nevelni akarja őket, nem tud, mert negatív adójóváírás nincs. Persze, h ogy nincs szükség arra, persze, hogy nincs szükség, hogy bárkivel is egyeztessünk! Persze, hogy nincs szükség arra, hogy a munkaadók vagy a munkavállalók képviseletében megjelenő szervezetekkel egyeztessünk - hát akkor nem lehet ilyen nonszensz alapú törvé nyeket szülni! És miközben ez történik, aközben beszélünk a nemzeti együttműködésről, aközben arról szólunk, hogy mindenkivel és mindent egyeztetünk, a valóság meg az, hogy csak azokkal nem egyeztetünk semmit, akikről szólnak a különféle beterjesztett törv ények. Nemhogy ővelük személy szerint, kisebb csoportok képviseletében megjelenő szervezetekkel, nem: a nagyobb, generálisnak tekinthető, országos érdekképviseleti szinten megjelenő szervezetekkel sem. Vissza lehet keresni, hogy az OÉTnek hány olyan fóru ma volt az elmúlt egy esztendőben, ahol ezekről a kérdésekről egyeztetésekre kerülhetett sor. Persze közben zajlott az élet, rengeteg áthárítással kellett szembenéznünk és szembetalálkoznunk, és újabb és újabb megszorítások sokaságával. Van, aki Széll, va n, aki Orbáncsomagnak nevezi ezt. Én azt mondom, hogy ha egy kormány kormányoz, és intézkedéseket foganatosít, akkor nem kell kitalálni hozzá mellékszereplőket. Igen, ez az Orbánkormány megszorításainak csomagja, amelyeket természetszerűleg nem kívánt se m a munkaadói, sem a munkavállalói érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetni. De a legnagyobb probléma ott van, hogy nemcsak az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, hanem - mint már az előbb említettem - más olyan szerveződé seket is, amelyek mögött pénzügyi mozgások vannak, befizetések, munkaadói és munkavállalói befizetések, amelyek jogalapot teremtenek arra, hogy mondjuk, egy későbbi szerencsétlen helyzetbe került ember biztosítási jogviszonya ne legyen kérdéses, ennek a me gtárgyalása, a konstrukció kialakítása egyezségalapon történjen, ez is kérdőjelessé válik, mert ezeket a típusú szervezeteket is megszüntetik. Így persze a befolyó pénzek áramlásáról könnyen dönthet majd a kormány, hogy hogyan és miképpen kívánja azokat fe lhasználni - nem biztos, hogy arra a célra, amely tekintetében ezek a befizetések megalapozódtak. Csak a példa kedvéért mondom: 2010ben a munkaadók és a munkavállalók a foglalkoztatás utáni 1,52 százalékos járulékként 180 milliárd forintot meghaladó befi zetést tettek, és az ellátásokra, a szerencsétlen helyzetbe került, a munkahelyüket elvesztő emberek ellátására való pénzügyi ráfordítás meg 130135 milliárd forint között volt. 50 milliárd már így is eltűnt ebből a befizetett pénzeszközből, más irányba ke rült felhasználásra, ami megítélésem szerint nem jó, mert pontosan azt kellett volna hogy megalapozza, hogy egyrészt az ellátás biztonságát, másrészt a munkaerőpiacra
