Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - Egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁL BÉLA (MSZP): - ELNÖK (dr. Latorcai János): - TUKACS ISTVÁN (MSZP):
4765 Továbbhaladva a törvényjavaslatban, hadd mondjam el, éppen azért vagyok zavarban, mert vannak olyan elemek, amelyek nemhogy támogathatóak, hanem kifejezetten kívánatosak is. A háziorvos i praxisok ügyében: kétségtelen, hogy egy ilyen intézkedés segíteni fog. A háziorvosi ellátottságra rátekintve az állapítható meg, hogy háziorvosaink öregszenek, rohamosan öregszenek, és nagyon nehéz azt elképzelni, hogy vajon mi következik majd utána, his zen a praxisok értékesítése nem bevett gyakorlat, és elég nehéz is, mondják ők. Az, hogy az öröklést, tehát a családon belüli illetékmentes átadást ez a javaslat elősegíti, az szerintem teljesen rendben van. Rendben van, mert nagy valószínűséggel segít abb an, hogy ez a praxis fennmaradjon, továbbéljen, a háziorvos elláthassa a betegeit, és ezzel oldjon azon a helyzeten, ami ebben a háziorvosi világban most már egyre inkább általánossá válik. Ha ez a javaslat indoklása, akkor én ezt a javaslatot elfogadom, é s hogyha jól értem a javaslatot, akkor elfogadom, hiszen azt szeretném, azt gondolnám, hogy ez a javaslat ne csak arra szolgáljon, hogy az orvosi családon belül tehermentesen lehessen a praxist megszerezni, hanem arra is szolgáljon, hogy védje az ellátást, ellátási biztonságot adjon, ellátási kényelmet nyújtson mindazoknak, akik az adott háziorvosnál bejelentkeztek a kártyájukkal. Úgyhogy én azt gondolom, ebben a tekintetben a javaslattal semmi probléma nincs, egy azonban mégis van. Ha költségvetési szempon tból rátekintünk a képre, van egy indoklás a dohányáruk és az E85ös üzemanyag ügyében, ami azt mondja, hogy itt költségvetési bevételt kell produkálnunk, az eltervezett költségvetési bevételt valamilyen módon elő kell állítanunk, és itt meg lemond egy bev ételről. Tehát a fejemben nem nagyon tud összeérni az a gondolat, hogy akkor most mi történik, mennyire tettünk jót a költségvetésnek - természetesen az első két javaslattal , és mennyi a kiesés a másik ágon. Folytatva ezt a gondolatsort, azt kell hogy kérdéssé tegyem, hogy vajon az adott törvényjavaslatban az alkalmazott megoldások mennyire állják ki majd az idő próbáját. Ha lehetőségem lesz az államtitkár úr vitazáróját meghallgatni, akkor arra lennék kíváncs i, hogy mennyire alkalomszerűek ezek a megoldások, amelyek most itt születnek, és mennyire időtállóak ezek a megoldások. Az lenne igazán jó, ha a megoldások időtállóak lennének, és akkor itt kanyarodok át a standolás helyzetére, merthogy mind a két vitapar tner, mind Dancsó képviselőtársam, mind Pál képviselőtársam úgy értékelte, hogy például a havi standolás ügyében egy vita végére értünk. Én remélem, hogy így van, és örülni is fogok neki, ha egy vita ezzel véget ért. Standolni egyébként nem azért kell, nem azért volt előírva, hogy a vállalkozó, aki egyébként egy éttermet, egy szállodát, egy vendéglátóhelyet üzemeltet, jól érezze ettől magát, és meg legyen védve, mondjuk, az alkalmazottai manipulációitól, hogyha ez egy szalonképesebb változat az én számból, hanem azért kellett, hogy mindenki számára világos legyen, hogy nem fordul meg jövedékiadómentes termék az adott vendéglátóhelyen. Magyarul: azt kellett valamilyen módon garantálni, hogy nem zugpálinka, nem csempészett szesz, nem csempészett cigi kerül ot t árusításra, minden terméknek, ami ott van, megfizették az árát, számlával, ott, ahol kell, az állam megkapta érte az őt megillető bevételt. (14.50) Ha a javaslat arra is gondol, és én ezt próbálom a területhez értők, Pál képviselőtársam, Dancsó képviselő társam szavaiból kivenni, hogyha ennek az ellenőrzése megoldott, akkor azt gondolom, hogy ez a standolási história ezzel valóban lezárulhat. Valóban lezárulhat, mert akkor nem kell különösebben kutakodni, akkor üzemeltetni kell azokat a mechanizmusokat, am elyek ellenőrzésként működnek. A kisördög egyébként bujkál bennem ebben a tekintetben - és ezt el kell hogy mondjam, képviselőtársaim, ha még igénybe vehetem a türelmüket , hogy elgondolkodtató az az adat, amely a 29 pontos akcióterv egyik pontjánál, a sz abad pálinkafőzésnél bukkan fel: az elmúlt évben rohamosan csökkent a bérfőzetés befizetett pénze. Magyarul, az emberek tényleg főznek ezek szerint otthon szépen. Bízom abban, hogy természetesen saját használatra, és ezt otthon iszogatják meg, és
