Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - Határozathozatal a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyilvánosan Működő Részvénytársaság törzsrészvényeinek magyar állam javára történő megvásárlásának jóváhagyásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4698 százalékos a foglalkoztatási mértéke, aránya, indexe, eze k azok, amelyek - persze itt rögtön zárójelbe teszem, hogy ilyen nem lehetséges egy országban - ha nem volnának, akkor az összes többi számára társadalmi célként megfogalmazott teljes körű foglalkoztatás már valóság volna, hiszen az összes többi társadalmi csoport 7075 százalékos foglalkoztatási aránnyal bír ezen négy csoporton kívül. Ilyenek a képzetlenek, akik 8 általánossal vagy még azzal sem bírnak, majd’ kétmillióan; ilyenek a hátrányos helyzetű kistelepüléseken élők, ahol akár 5060 kilométeres körbe n nincs olyan munkahely, amelyet a piac teremtene; ilyenek a halmozottan hátrányos helyzetben lévők, többek között a romák és a megváltozott munkaképességűek; és ilyenek az életkori hátrányokkal küzdők, akik a munkaerőpiacon ebből a pozíciójukból fakadóan vannak hátrányban: a pályakezdők, az 5055 felettiek és a gyesről, gyedről visszatérő anyák. Az az állításom, az az állításunk, hogy a számukra megfogalmazott célzott programok segítik elő, hogy Magyarország általában is visszatérjen az európai államok azo n körébe, amelyek joggal beszélhetnek a teljes körű foglalkoztatásról, ehhez azonban a munkaidőalap más megosztása szükséges. Önök is tudják jól, hogy Magyarország a második azon országok sorában, amelyekben az adott munkavállaló egy adott évben a legtöbbe t dolgozik, azaz nálunk van az egy főre, egy munkavállalóra eső leghosszabb munkaidők egyike Európában. Ez a munkaidőalap felosztását tekintve azt jelenti, hogy a lehető legkevesebb a foglalkoztatott egy adott munkaidőalapon egy adott munkát elvégzendő. Ho gy tételesen fogalmazzak: ugyanekkora munkaidőalappal Hollandiában az emberek 7475 százaléka dolgozik, persze rögtön hozzáteszem, hogy magasabb fizetések mellett, és természetesen rugalmasabb képességekkel. (10.00) Summa summarum azt akarom állítani, hogy nem abba az irányba kell haladni tartósan, amit a válság kényszerített ki, és amelyikben egyik intézkedésük éppen ezen válságintézkedés meghosszabbítására szolgál, amelyik a heti 44 órás munkaidőt tartóssá teheti, hanem éppen ellenkezőleg: tenni az atipik us foglalkoztatások, az osztott munkaidős foglalkoztatások és ezek jobb elismerése érdekében kell, annak érdekében, hogy a munkaidőalap felosztása a nyugateurópai színvonalhoz közelítsen, mert ez a hazai aktivitási rátát is erősítheti. A második kérdéskör , amiről szólni szeretnék, az az úgymond rugalmas biztonság kérdése. A kormány egyik államtitkára úgy fogalmazott nemrégiben - ha jól tudom, a kommunikációs államtitkár úr volt , hogy túlzott a hazai munkavállalók védelme, és ezért ezt lebontó intézkedése kkel kell Magyarországot Európa legrugalmasabb munkaerőpiacává tenni. Jelzem, ez félreértése a flex security európai értékeinek és elvének, mert a flex security, a rugalmas biztonság arról szól, hogy egy bővülő munkaerőpiacon biztosabb, kiszámíthatóbb munk avállalói pozíciók mellett növekedjék egyszerre a biztonság és a foglalkoztatás; hogy járuljunk hozzá a gazdaság szereplőinek jobb körülményeihez azáltal, hogy nem a munkavállalói pozíciókat rontja folyamatosan a munkaerőpiacon az adott kormányzat. Itt, Ma gyarországon - ebből az államtitkári megszólalásból is sajnos erre kell következtetni - a rugalmas biztonságot, a nagyobb rugalmasságot egyfajta LatinAmerika felé haladó munkaerőpiacként képzelik el. Sajnos a megfogalmazott módosítások is erre mutatnak, a gyermekgondozási segély időszakában felhalmozódó fizetés nélküli szabadság kérdésében, idetartozóan a heti kötelező munkaidő kérdésében vagy legpregnánsabb módon a túlmunka kifizetésének mostani szabályában. Ez utóbbi ugyanis azt írja elő, hogy ellenérték nélkül, pótlék nélkül, szabadidővel lehessen kiegyenlíteni a túlmunkát, ami azt jelenti, hogy “ügyes” munkaszervezés esetén el lehet érni azt, hogy ingyenes túlórát végezzenek a munkavállalók, ami nyilvánvaló módon elfogadhatatlan Magyarországon, és nagyo n rossz üzenettel bír. Ezek a példák mutatják, hogy az itteni előterjesztés Magyarországon a flex securityt a biztonság rontásán keresztül képzeli el, a munkavállalói, korábban megszerzett jogok sérelme útján kívánja biztosítani. Ezt az irányt nem látom pá rtolhatónak, ez az irány nem igazolható.
