Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 15 (99. szám) - Határozathozatal a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyilvánosan Működő Részvénytársaság törzsrészvényeinek magyar állam javára történő megvásárlásának jóváhagyásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - Egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KISS PÉTER, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
4697 megyei és regionális munkaügyi tanácsok, mint ahogy a dolgozók és a munkaadók befizetéseiből álló Munkaerőpiaci Alap felügyeletére kvázi önkormányzati jelleggel szolgált a tr ipartit testület, a MunkaerőPiaci Alap tanácsa. Nos, ezeknek a fórumoknak a megszüntetése rendkívül rossz irányt jelöl Magyarország számára. Azért hívom fel erre a figyelmet, mert az a példa, hogy ezt nem egyeztették a legfontosabb partnerekkel, és párhuz amosan ebben a törvényben törlik el a tripartit testületek egy részét, figyelmeztető jel Magyarország számára, ezt az utat, úgy vélem, nem szabad követni, ez az út Európából kifelé vezet, Európában példátlan megoldást választott akkor a kormány, amikor nem folytatott érdekegyeztetést, és párhuzamosan megszüntet párbeszédintézményeket. Nos, ezen néhány bevezető megjegyzés után jelzem, hogy két alapvető elvi hibát látok abban a megközelítésben, ahogy az amúgy szükséges foglalkoztatásbővítésre irányuló, egyébk ént helyes törekvést a kormány e törvénnyel támogatni akarja. Az egyik a foglalkoztatás bővítésére tett, a munkáltatók által kezdeményezett kérdések köre, a másik pedig az úgymond rugalmasság, a flex security kérdése, amiről szólni szeretnék. Ami a foglalk oztatásbővítést illeti, úgy ítélem meg, hogy korai ma még különösebb optimizmusnak hangot adni. Önök joggal mondhatják, és azt gondolom, helyénvaló megfogalmazni ezt is, önkritikusan, helye van szembenézni az elmúlt húsz évben követett foglalkoztatáspoliti kák eredménytelenségével, helye van ennek. Önkritikusan kell szólnia mindenkinek, akinek ebben szerepe volt, nekem is. De az egészen biztos, hogy az ezen foglalkoztatáspolitikákkal szemben választott, foglalkoztatásbővítésre irányuló mostani kezdeményezése k eltérnek nemcsak az európai gyakorlattól, hanem a szakmai minisztérium által ajánlottaktól is. Magam sem támogatom ezt, hiszen alapvetően egyrészt az egy főre jutó munkaidő növelésére irányul konkrét kezdeményezéseiben, másrészt pedig a rugalmasságot a m unkavállalói pozíciók rontásán keresztül képzelik el - ez a két irány a foglalkoztatásbővítést illetően ebből a szempontból, úgy ítélem meg, nem vállalható. Pozitív eredményekről, fordulatról ugyanakkor, úgy hiszem, akkor lehet szólni, ha egy aktív munkaer őpiaci politikával az ország megtalálta a foglalkoztatásbővülés bejárható útját, és mondjuk, a négymilliót meghaladta a hazai munkavállalók köre, meghaladta azt a szintet, amit a válság előtt elért a hazai aktivitás és foglalkoztatás - akkor, azt hiszem, ezzel az eredménnyel már vissza lehet utalni, a követett eszközök jóságának a megítélését el lehet bírálni. A foglalkoztatásbővítésről: Európában a követett cél, a teljes körű foglalkoztatás kialakítása lényegében egy 70 százalék feletti foglalkoztatási ar ányt jelent a 1564 éves korosztály körében, a további 30 százalék egy kis része, 57 százalék európai átlag szerint aktívabb munkát keres, azaz munkanélküli, további 2325 százalék inaktív, vagyis nyugdíjas, tanul vagy a gyermekét neveli. Ez Magyarországo n köztudomásúlag 5556 százalék körüli, 1011 százalék körüli munkanélküliséggel és 3435 százalék körüli inaktivitással. Ahhoz, hogy ez ne így legyen Európában, az adott ország GDPjének 1,82 százalékát költik aktív munkaerőpiaci politikára. Ez Magyaror szágon az elmúlt években 1 százalék alatt volt, ebben az évben - a bejelentett intézkedések kapcsán ma már látszik - ennek 60 százaléka felett. Magyarán, az 1 százalék alatti mértéknek 60 százaléka felett, tartok tőle, hogy ez megerősíti Magyarországot a l egalacsonyabb gazdasági aktivitás helyzetében, a csaknem legalacsonyabb foglalkoztatási arányban és az átlagos munkanélküliségi arányban. Ez a javaslat nem jelöl kitörést ebből a helyzetből. Álláspontunk szerint a kitörést egy differenciált gazdaság- és fo glalkoztatáspolitika jelenti, amelyik is egyes társadalmi csoportokra differenciáltan irányul, azaz nem általában gondolja a foglalkoztatási és aktivitási arányt emelni, nemcsak általában a munkaerőpiacnak a gyors alkalmazkodóképességét segíti elő, hanem k onkrétan a munkavállalókét is, és bevonja a helyi regionális szereplőket, tehát a kormányzati aktív politika részesévé teszi a regionális önkormányzati szereplőket is. Álláspontunk szerint négy olyan jelentős társadalmi célcsoport van, amely számára, ha ki törést biztosító foglalkoztatáspolitikát teremtünk, akkor az az egész számára is áttörést hoz. Ezek azok a társadalmi csoportok és élethelyzetek, amelyeknek zömében 30 százalék körüli, legfeljebb 30
