Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SEBESTYÉN LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
4404 eredmények főként ettől várhatók. A termékdíjat ezért be kell szedni, és nem zsebre vágni, hanem azok között kell szétosztani, akik ténylegesen dolgoznak. Egyszerű a dolog. Idő kellett a törvény megalkotásához, nagy idő, mert ne m volt miből kiindulni, csak annyit lehetett tavaly ugyanilyen tájt tudni, hogy ez így tovább nem mehet. Az előző Orbánkabinet óta egyetlen épkézláb, szakmailag megalapozott kezdeményezést se látott ez az iparág, viszont sikeresen beépült a rendszerbe az összes létező magánérdek, szerencselovag, megélhetési környezetvédő. Sokan féltették az iparágat attól is, hogy lassan készül el az új szabályozás. A médiákban folyamatosan szapulták a környezetvédelmi vezetést, hogy nem csinál semmit; persze azzal is tisz tában vagyunk, hogy most meg az lesz a baj, hogy nincs kellőképpen kidolgozva a törvény - ez már aranylemez, ismerjük. Egy év megfeszített munkájának eredményét kívánom most beterjeszteni önök elé, a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt, amely az a lfája és ómegája a környezetvédelmi ipar túlélésnek. Adjon Isten nekünk is tőlünk boldogabb országokhoz hasonló fejlődést! A javaslat egy teljesen új szabályozórendszert hoz létre: az iparág tevékenységét teljesen megújítja, a hulladékhasznosítás mértékét jelentősen megnöveli, és előmozdítja a többször felhasználható termékek szélesebb körű elterjedését. Ez összhangban van az Európai Unió elvárásával és a magyar társadalom általános érdekeivel is. A javaslatunk a hasznosítás mértékének növelését a lakossági szelektív hulladékgyűjtés nagyarányú növelésével fogja elérni. A célokban semmi újdonság, csak annyi, amennyit minimálisan elvárhat az ember ettől az iparágtól. Nézzük a konkrétumokat! Mi tagadás, van némi eredmény: ott, ahol ez üzlet, jól kifejlődött az iparág, néhol túl jól. Hat Magyarországnak nincs annyi gumiabroncsa, mint amire hasznosítói kapacitásunk. Apró probléma, hogy ezt a kis felesleges kapacitást az elmúlt öt évben az adófizetők pénzéből építették ki; ezzel a korábbi szabályozással keményen sz akítani kell. A legfőbb gondot az okozza, hogy az iparágon belül jelenleg kontroll nélküli piaci verseny van. Szemesnek áll a világ, szemtelennek meg még jobban. A hazai hulladékgazdálkodásban nincs semmiféle ésszerű gátja a koordinátorok tevékenységének, ami korlátlan árversenyhez vezetett. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez egy újabb ékes példája a vadliberális piaci felfogásnak. A szabadpiaci folyamatok, az árverseny általában helyes, de ebben az esetben csak megfelelő körültekintéssel érvényesíthető, ebben az iparágban ugyanis a szinte minden tevékenységre jellemző környezetterhelés jelentős, azt pedig valakinek valamikor ki kell fizetni; ezt a jövő nemzedékére hárítani erkölcstelenség. A piacot tehát az államnak szabályozni kell, mégpedig szigorúan. Az alap vető elvi és működési hibát jórészt a termékdíjra vonatkozó mentességi szabályok okozták, a mentesség lényege ugyanis, hogy a kötelezett kibújhat a jogos költségek megfizetése alól. Tisztelt Képviselőtársaim! A hulladékgazdálkodás ráadásul egy olyan iparág , ahol az Európai Unió tucatszám rója tagjaira a kötelezettségeket, egyre magasabb mértékű gyűjtést és hasznosítást követel meg. Ha egy tagállam nem teljesít, keményen megbüntetik; ilyen helyzetbe mi is könnyen kerülhetünk. Az állam - rossz kocsis módjára - a lovak közé csapott ócska gyeplővel szemléli, hogy merre döcögünk, kényelmesen bóbiskolva üldögélünk a bakon, a szekér pedig megy az árok felé, annak rendjemódja szerint. Mindez a tétlenség egyes termelői ágazatok teljes eltűnéséhez járult hozzá, ilyen például az öblösüveggyártás, de már említettem az ellenkezőjére is példát, a gumifelhasználást. Ideje cselekedni, mert már az árok szélén járunk. A rossz kocsist le kell cserélni, az ócska gyeplőt, a koordináló szervezetet pedig ki kell dobni, helyére a m inisztérium felügyelete alatt működő önálló, százszázalékos állami tulajdonban lévő nonprofit kft. kerül, neve: Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség, rövidített becenevén OHÜ. Az OHÜ feladata az államot illető jogok gyakorlása és az államra háruló felad atok ellátása, kötelezettségek teljesítése. Erre azért van szükség, mert igenis a hulladékok gyűjtése és hasznosítása területén az államot terheli a végső felelősség. Ez természetesen azt jelenti, hogy az árokba borult kocsira kiróják a büntetést, az
