Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - NOVÁK ELŐD (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
4398 törvénymódosítási javaslat rendkívül bölcsen a finanszírozással kapcsolatos paragrafusok hatálybalépését az Európai Bizottság döntéséhez köti, tehát 2012. december 31éig nem lépnek életbe ezek a módosítások. Ez nagyon fontos, hiszen az egész színházi szakmát elég régóta rettegésben tartotta az az esetleges veszély, hogy a törvény módosítása miatt megszűnik az a bizonyos adókedvezmény, amihez az Európai Bizottság hozzájárulása kell és ami né lkül a magyar színházi szféra gyakorlatilag összeomolna egyik percről a másikra. A másik, ami fontos összességében mint elv, amivel azonosulni lehet, az, hogy a minőségi szempontokat a színház, az előadóművészet finanszírozásában érvényesíti. Azt gondolom , hogy ez helyes irány, és valóban joggal lehet fölvetni a jelenleg hatályos törvénynek, hogy nem tud mit kezdeni ezekkel a minőségi szempontokkal, bár megjegyzem egyébként, hogy az egyéb pályázati források elvileg alkalmasnak lehetnének arra, hogy ezeket a minőségi szempontokat érvényesítsék. Az Állami Számvevőszéknek nagyon alapos, a színházak finanszírozásával kapcsolatos tanulmánya is szóvá teszi, hogy a jelenleg hatályos törvény nem mindig tudott megfelelni ennek, illetve egy másik, az Állami Számvevős zék által kritizált dolog, ami egyébként rendezésre kerül, bár a jelentősége sokkal kisebb lesz: a fizető nézők számával kapcsolatos visszaélések kiküszöbölése. Egy negyedik dolog, hogy méltányosak legyünk és szedjük össze a pozitívumokat is, ez a művészet i szabadság deklarálása, azt gondolom, még akkor is, ha csak egy elv, mégis azt gondolom, hogy helyes, hogy ezt a törvény kimondja, és helyes hogy kimondja, hogy a fenntartó nem szólhat bele a társulat szakmaiművészeti döntéseibe. Ennek az elvnek a megval ósulását igazából nagyon súlyos másik elv fogja megkérdőjelezni, ez pedig az a fajta politikai logika és az a fajta döntési centralizáció, amit a Magyar Színházi Társaság is idézett a törvényben, és amiről én is azt gondolom, az LMP álláspontját tolmácsolv a azt kell mondjam, hogy nagyon erősen kifogásolható. A jelenlegi törvény elsősorban normatív finanszírozást alakít ki. Amit Puskás Imre képviselőtársam mondott ezzel kapcsolatosan, az a kritika jogos, hogy tulajdonképpen olyan finanszírozási rendszerünk v an, ahol a gazdag fenntartó több pénzt kap az államtól, mint a szegényebb önkormányzatok. De ennek is van egy pozitív vonása. Az, hogy a színházak nincsenek a tönk szélén úgy, mint más kulturális intézmények, az részben azért van, mert a fenntartókat ösztö nözte arra, hogy ők is hozzájáruljanak minél nagyobb mértékben a saját színházaik finanszírozásához. Ha visszavették ezt a támogatást, a következő évben kevesebb állami pénzt kaptak. Volt egyfajta ösztönző jellege annak, hogy a fenntartók igenis komolyan v egyék a színházak finanszírozását. A finanszírozás másik lába pedig arra ösztönözte a társulatokat, hogy a lehető legtöbb jegyet adják el, erre is volt egy beépített ösztönzés. Ráadásul a rendszer úgy működött, hogy voltak előre meghatározott kategóriák, é s igazából nem volt politikai döntési mozgástér abban, hogy innentől kezdve milyen finanszírozás lesz az egyes intézményeknél. Ez valóban egy merev logika, elsősorban inkább finanszírozási oldalú és kevésbé művészi szempontú logika, viszont van egy nagyon nagy előnye, az, hogy politikailag nem lehet manipulálni ezt a rendszert. Korábban működött az Előadóművészeti Tanács, ami az összes döntést, ahol valóban az automatizmusokon túl még döntéseket kellett meghozni, a döntéseket meghozta, illetve döntéselőké szítőként lépett föl a miniszter számára. Ez a rendszer megszűnik. Létrejön egy Nemzeti Előadóművészeti Érdekképviseleti Tanács, amibe egyébként helyesen, bekerülnek a szakmai szervezeteken túl a fenntartók képviselői is. Azt azonban mondjuk ki, hogy enn ek az új intézménynek gyakorlatilag semmilyen érdemi szerepe nincs a döntéshozatalban. Annak, akinek igazából nagy szava lesz és el fog dönteni mindent, az a bizonyos három szakmai bizottság lesz, és ezt a három szakmai bizottságot a miniszter fogja felkér ni. Tulajdonképpen a miniszter úgy fog döntéseket hozni, hogy nem veszi a nyakába az összes nyűgétbaját a döntéselőkészítésnek, fölkér embereket, ők tesznek egy javaslatot, amit ő egyébként akkor is akár el
