Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - NOVÁK ELŐD (Jobbik): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - KARÁCSONY GERGELY (LMP):
4397 Ha végignézünk főleg a k özgyűjtemények helyzetén, a megyei fenntartású múzeumok helyzetén, akkor látjuk azt, hogy milyen nehéz helyzetben vannak, folyamatosan minősítik vissza a múzeumokat kiállítóhellyé, folyamatosak az elbocsátások, tulajdonképpen már a múzeumban őrzött tárgyak fizikai védelme is nehezen megoldható, és akkor még nem beszéltünk azokról a dolgokról, amik miatt érdemes lenne egyáltalán a múzeumokat fenntartani. Persze vannak sikeres múzeumok Budapesten, de a közgyűjteményhálózat komoly válságban van. Ezt azért fon tos elmondani, mert mielőtt nagyon ócsárolnánk azt a törvényt, amit éppen módosítunk, azért ennek a törvénynek voltak komoly előnyei, miközben persze hátrányai is, és ez fordítva is igaz: a módosításnak is vannak előnyei, bár én elsősorban a hátrányokat lá tom túlsúlyban. Mielőtt azonban ezeket számba vennénk, arról is fontosnak érzem, hogy beszéljünk, hogy hogyan született megint meg egy komoly törvénymódosítási javaslat. Egy ilyen törvényt a kormánynak kéne benyújtani. A kulturális kormányzat az elmúlt idő szakban nem nagyon csipkedte magát. A parlament előtt tulajdonképpen csak a világörökségről szóló törvény van, amit a kormány nyújtott be, ráadásul ennek is voltak előzményei az előző ciklusban. Egyébként ez egy elég jó törvény, valószínűleg az LMP is meg fogja tudni szavazni, az összes többi módosítás azonban önálló képviselői indítványként került a Ház elé, L. Simon László bizottsági elnök úr majdnem mindegyikben részt vett. Az is elhangzott már, Németh Zoltán képviselőtársam valóban a bizottsági ülésen e lmondta, és itt is többen hangsúlyozták, hogy milyen széles körű egyeztetés volt erről a törvényről. Ez igaz, és tulajdonképpen ezt szeretném megköszönni az előterjesztőknek, mert olyan időszakot élünk, hogy ez valóban példátlannak számít, hiszen más törvé nyek esetében, ennél még fontosabb törvények esetében is semmilyen társadalmi egyeztetés nem volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez így normális. Ez azért is fontos, mert az a nagyon hosszú névsor, amit elnök úr az előterjesztői expozéjában fölolvasott, hogy mely társadalmi szervezetek vettek részt ebben a folyamatban, ez impozánssá és rendkívül nyitottá teszi a folyamatot látszólag, de azért ne gondoljuk azt, hogy ezzel a törvénnyel mindenki egyetért. Azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a legalapvetőb b sajátosságaival a szakmai szervezetek jelentős része nem ért egyet. Az, hogy ott voltak az asztalnál és bizonyos kisebb kérdésekben a véleményüket talán meg is tudták fogalmazni vagy érvényesíteni tudták a szövegben, azért az nem jelenti azt, hogy ennek a törvénynek nagyon sokan vagy mindenki örülni fog. Lesznek, akik örülnek, lesznek, akik tulajdonképpen úgy élik meg a helyzetet, hogy ők ennek a törvénynek a sugalmazói vagy megrendelői, de vannak más szervezetek, amelyek egyáltalán nem így gondolkodnak. Hadd olvassak föl néhány mondatot a Magyar Színházi Társaság egyik leveléből: “A tervezet semmilyen garanciát nem ad például arra, hogy az egyéb kategória finanszírozása biztosított lesz, a gyakorlat azt mutatja, hogy az egyéb működési sávokban maradékelv alapján történik a finanszírozás.” Egy másik mondat: “Ez erős centralizálást vetít elő, gyakorlatilag társadalmi és szakmai kontroll nélkül születhetnek az egész területet érintő legfontosabb döntések.” Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert ha ezek a szakmai konzultációk zárt ajtók mögött zajlanak, ha a nyilvánosság ezekről semmit nem tud, akkor azok az érvek, amelyek a politikai logikát képesek megtörni, amelyek képesek a közvélemény nyomását a döntéshozókkal szembehelyezni, akkor ez a nyomás nem fog megszületni. Akkor arról lesz szó, hogy mindenki valamelyik lábjegyzetben még valamifajta apróságot még el tud érni a kegyes jogalkotótól. Ha nincs társadalmi diskurzus, valódi nyitott társadalmi vita, akkor körülbelül feleannyit ér a szakmai egyeztetés, m intha valódi vita lenne. Elnök úrnak megjegyeztem a bizottság ülésén, hogy Jürgen Habermas valamelyik könyvét majd kölcsönadom neki, hogy olvasgassa. Azt mondta, hogy ez már régi iskola. Én azonban abban hiszek, a demokrácia egy deliberatív folyamat, ahol a nyilvánosságnak legalább olyan fontos szerepe van, mint önmagában annak a ténynek, hogy a különböző szereplők egymással beszélgetnek. És akkor nézzük, azt, hogy mi az ami jó ebben az előterjesztésben, mert vannak pozitív pontjai is. Egyrészt - és ezt nem az illem kedvéért mondom - az egyik legfontosabb dolog az, hogy a
