Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - Az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
4381 gondolni. Nyilván maradhattak így is hiányosságok, képviselőtársaim mostani felszólalásaiban is elhangzott, visszaköszönt az, hogy még lehet néhány olyan ötlet és javaslat, amit érdemes lenne befogadni. Mi erre nyitottak vagyun k. Azt szeretnénk, ha valóban a sporttámogatások terén egy történelmi lépés lehetne ennek az adótörvénynek az elfogadása. Ennek érdekében minden jó javaslatot örömmel fogunk befogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorok ban és az MSZP soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Megköszönöm képviselő úrnak a vitában elhangzottakra adott részletes válaszát. Az általános vitát lezárom. Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsá tásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor. Az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános v itája ELNÖK (Jakab István) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló 2008. évi XCIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárá sig. L. Simon László, Németh Zoltán, Puskás Imre, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/3358. számon megismerhették. Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót L. Simon László képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeret ben. Öné a szó, képviselő úr. L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! “A hazai színházi élet időről időre vitáktól hangos. A színházi szakma képviselői vitatkoznak már a ’harsánysá gról’ az 1950es években, a Royal Shakespeare Company vendégjátéka kapcsán a hazai viszonyokról az 1970es évek elején, a Nemzeti Színházról az 1980as évek végén, a színházi kritikáról és az elmélet szerepéről az 1990es évek közepén, a színházi struktúra átalakításáról az ezredfordulón s legújabban a magyar színház gyávaságáról. Csak ezt az igen töredékes felsorolást tekintve, a vita, úgy tűnik, lételeme a magyar színházi közegnek” - írja mindezt Imre Zoltán, az ELTE BTK összehasonlító irodalom és kultúra tudományi tanszékének oktatója “A színház színpadra állításai” című, 2009ben megjelent remek tanulmánykötetében. Az utóbbi hónapokban a 2008 végén elfogadott, az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló XCIX . törvény módosítása kapcsán alakult ki mélyebb szakmai polémia, amelynek fókuszában természetesen nem esztétikai kérdések, nem a színházelméleti és gyakorlati szempontok egymáshoz való viszonya, hanem az intézményi kereteket, a társulati működést meghatár ozó pénzügyi, jogi környezet változása került, ám a szakma reakciói is azt jelezték, hogy ez esetben is a színházi világ lényegéhez tartozó kérdésekről van szó. Imre Zoltán szerint a színházi vitákra “...az a jellemző, hogy a megszólalók gyakran tesznek úg y, mintha az adott kérdésben előttük még nem hangzott volna el értelmes javaslat, és így a viták gyakran csak ürügyül használják saját, kizárólagosnak tekintett nézetük kifejtéséhez. Dialógus hiányában a felvetett kérdéseket és problémákat nem igazán siker ül pontosan körüljárni és
