Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 8 (97. szám) - A privatizációs szerződések környezetvédelmi és természetvédelmi előírásainak a kormány általi felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP):
4338 Ebből a szempontból az 1990 óta egymást követő kormányok, beleértve a 19982002 között kormányzó kabinetet is, pr ivatizációs gyakorlata semmiben nem különbözött egymástól. A költségvetés a '90es évek eleje óta közel 100 milliárd forintot fizetett ki olyan vállalatok környezeti kártételeinek elhárítására, amelyek ma már vagy nem léteznek, vagy pedig magánkézben üzeme lnek. Hogy mindez mennyire érdekelte az érintett kormányokat, arra nézve jellemző adalék, hogy a privatizációs szervezetnek csupán egyetlen rövidke időszakban, 1995től volt környezetvédelmi igazgatósága, és ez a szervezeti egység nem élte meg a kormányvál tást sem, 1997ben megszüntették. Tehát 1995től 1997ig volt a privatizációs szervezetnek környezetvédelmi igazgatósága. A kormányon belül pedig utoljára Mádl Ferenc, az Antallkormány privatizációért felelős tárca nélküli minisztere képviselte azt a szem léletet, hogy az állami vagyon eladása során a környezeti károk felszámolását kell az egyik prioritásnak tekinteni. Ha néhány esetet közelebbről is megvizsgálunk, jó példát nagyon keveset, elrettentő törté netet viszont rengeteget találunk: Főgáz, Metallochemia, BVM, fűzfői Nitrokémia, Alkaloida - ezeket a cégeket mind úgy sikerült magánkézbe adni, hogy bár a privatizációs szerződéseknek volt környezetvédelmi kötelezettséget tartalmazó szakasza, a kárelhárít ás végül részben vagy egészben az államra maradt. A garéi, nagytétényi, újpesti, óbudai kármentesítés közös jellemzője a milliárdos, tízmilliárdos nagyságrendű költség, az évekig, évtizedekig elhúzódó munkavégzés, és az a tapasztalat, hogy a végleges megol dás nem született meg, a kárenyhítés során pedig új környezeti kockázatok keletkeztek vagy váltak nyilvánvalóvá. Teljességgel ismeretlen a közvélemény előtt a több mint 400 milliárdos bevételt hozó energiaipari privatizáció környezetvédelmi kötelezettségvá llalásainak tartalma és sorsa is. Csupán arról tudunk, hogy a szerződések ott is tartalmaznak ilyen kötelmeket. Amit a fentiekben elmondtam, azt természetesen nem kérdőjelezi meg senki, sőt nagyon alátámasztja, hogy a határozati javaslat indokolt és támoga tandó. Az LMPnek kizárólag a felülvizsgálat szakmai és erőforrásoldali megalapozottságával kapcsolatban vannak fenntartásai. Ezeket az aggályokat nagymértékben csökkentené, ha a határozatból az is kiderülne, hogy a kormánynak mely szerve biztosítja majd a vizsgálat környezet- és természetvédelmi szakmai hátterét, amire véleményünk szerint a környezet- és természetvédelmi hatóságok a jelenlegi létszám- és költségvetési feltételek mellett nem alkalmasak, illetve ha azt látnánk, hogy az Országgyűlés humán és anyagi erőforrásokat is rendel a feladathoz. Ellenkező esetben ugyanis könnyen úgy járhatunk, mint Varga Mihály az emlékezetesen kudarcos csontvázkereséssel, pedig itt, ellentétben a kormányváltás utáni önigazolási kísérlettel, valóban léteznek csontvázak , csak elő kellene venni őket a szekrényből. Ha a kormányoldalnak lesz hozzá bátorsága, az LMP, amely már a kolontári baleset nyomán megfogalmazott hatpontos kérdéscsomagjában utalt a privatizációs szerződések zöldszempontú revíziójának szükségességére, pa rtner lesz a keresésben. És itt szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy október óta, a katasztrófa óta bent van a parlament rendszerében egy határozati javaslatunk, amit Jávor Benedek képviselőtársammal adtunk be. Az a címe: “A veszélyes és ipar i hulladékdepóniák felülvizsgálatáról és az Országos Környezeti Kármentesítési Program kiterjesztéséről, valamint a kármegelőzésről”. Ez a címe ennek a határozati javaslatnak. Egyszer a tárca, illetve a bizottság kérésére ezt visszavontuk, majd márciusban, némi változtatással, újra beterjesztettük, és a lényegi vita mellőzésével a bizottság nem találta alkalmasnak arra, hogy tárgysorozatba vegyük. Tehát az LMP számára ez borzasztóan fontos, hogy nem csupán a privatizációs szerződések felülvizsgálatáról kell ene beszélni, hanem a még velünk lévő örökségről, az ezzel kapcsolatos környezeti problémákról és ezek megoldásáról is. Azt mondta az államtitkár úr az imént az expozéjában, hogy létre kell majd hozni egy KKAt, egy központi környezetvédelmi alapot, hogy a csalárd módon és a többi itt hagyott anyagot közpénzből valamilyen módon felszámoljuk. (19.00)
