Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz):
4167 témánál maradjunk, ilyen sárga csekk a lyukas nyugdí jkassza, az oktatásügy, a közösségi közlekedés, mert ezeket a funkciókat mind el kell látnia egy kormányzatnak, és még akkor is így volt ez, amikor önök, a szocialisták kormányoztak, és piaci, majd később IMFhitelekből fenntartották a működőképes ország h amis illúzióját. (12.10) Ezzel a hamis rendszerrel szakított a második Orbánkormány többek között akkor, amikor a Semmelweisterv elfogadásához kötötte az egészségügy megújítását, amely egyszerűbben szólva annyit jelent, hogy a vitairat, illetve a koncepc ió feladata az, hogy azokat a kisebbnagyobb lyukakat megtalálja az egészségügy feneketlennek tűnő zsákján, ahol elfolyik a pénz, hogy ez a hitelekből finanszírozott egészségügy a fenntarthatóság szintjén működni tudjon. Ez a feltétel pedig minden igyekeze t ellenére teljesült, az ellátórendszer működőképes maradt. Tisztelt Ház! Az erős felhatalmazás, amelyben az ország a jelenlegi kormányzó pártot részesítette, azt jelenti, hogy nagyon nagy a felelősségünk. Ez alkalmas arra, hogy olyan, a korábbi kormányok gyávasága, alkalmatlansága miatt égető problémákat végre megoldjon, és tabuként kezelt, a többségi társadalom által csak megtűrt és elviselt jelenségeket felszámoljon. Ilyen megtűrt és nagyon sok kiadást jelentő tabu volt a passzív táppénz intézménye. És m ielőtt szociálisan oly érzékeny ellenzéki képviselőtársaim felhördülnének és kiállnának ezen intézmény fenntartása mellett: azok, akik ezt az ellátási formát korábban igénybe vették…, nem a minimálbéren tengődő betanított munkások és napszámosok mentőöve v olt, nem közülük került ki ez a réteg, nem nekik szólt a munkaügyi központ illetékese, felvilágosítva arról, hogy mit is tegyen a munkanélkülirendszerbe történő belépése előtt. Nem, ezt az ellátást, ismétlem, nem a minimálbéresek százezrei vették igénybe. Arról sem baj, ha beszélünk, hogy a passzív táppénz időszakában jött meg az étvágy, és bizony orvos kollégák segédletével megindult a gyakran egy évre is kitolt táppénzes időszak, amelynek végén ott volt a várva várt megmentő rokkantnyugdíj. Természetesen most nem ennek a folyamatnak a minősítése a célunk - megtette azt már régen a magyar társadalom, és ha kellett, a magyar bíróság is , hanem az, hogy ezt a sokak, a többség számára igazságtalan és korrupcióra is módot adó tabut ledöntsük, remélhetőleg tel jes parlamenti konszenzus formájában, és ebben persze önökre is számítunk. A döntés pedig összhangban van a Semmelweisterv forráskoncentráló és a Széll Kálmánterv adósságcsökkentő szándékával is. Tisztelt Há z! Aki a Semmelweiskoncepció olvasásában kellő mélységbe hatolt, nem kerülhette el a figyelmét a népegészségügy területén várható paradigmaváltás: a valódi, tartalommal megtöltött, a népegészségügyi mutatókon alapuló, megelőzésen, prevención alapuló és ny ugvó egészségpolitika elfogadtatása a lakosság minden rétegével és az orvos kollégákkal egyaránt, tehát az egészségügy valóban az egészségesek ügye és ne betegügy legyen. A népegészségügyi tevékenység azonban ennél szélesebb kör, elsősorban az egészség meg határozó tényezőire irányul, ezért nem egy ágazat vagy szakma kizárólagos kompetenciája, össztársadalmi feladat - áll a Semmelweiskoncepcióban. A törvényjavaslat módosítása ezt a célt szolgálja. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A salátatörvény level ei között két vékonyka levélkét azért górcső alá vennék a jobbítás, az igazságosság szándékával és reményében. A törvényjavaslat 3. §a pontosítja a helyi közlekedési eszköz igénybevételéhez igénybe vehető támogatást. Ez a javaslat hívta fel a figyelmemet arra, hogy a nem Budapestközpontú gondolkodás felvet itt egy komoly problémát. Az 1970es évek centralizációs törekvései számos nagyobb városkörnyéki települést a város csatolt részévé tettek, így azok önálló tanácsi, önkormányzati rendszere megszűnt, ill etve a kommunista módszereknek megfelelően jól ellenőrizhetővé vált. Számos település él a mai napig ilyen alárendelt módon, ahol a lakosságnak - minthogy helyinek minősül a közlekedés, legyen akár jó néhány kilométerre a székhelytelepüléstől - nem jár tám ogatás,
