Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. GYENES GÉZA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
4145 rende leti szabályozásnak kell lenni, ezért jó, hogy az ágazati miniszter is különböző szolgáltatások szabályozására lehetőséget kapott. Egyetlenegy dolognak - megmondom őszintén - nem tudtunk örülni, amikor az egészségügyi szolgáltatás megkezdésére és gyakorlás ára, a gyakorlás képesítési feltételeire, az eüszolgáltatás gyakorlásához szükséges képzés tartamának meghatározására, az eüszolgáltatók szakmai felügyeletére vonatkozó részletes szakmai szabályokat, az eüszolgáltatás folytatásához szükséges úgynevezett tárgyi feltételeket miniszteri rendelet szintjére hozták le. Miért van ezzel bajunk? Azért, mert úgy érezzük, hogy a miniszteri szintre való levitele ezeknek a döntéseknek bizony megkönnyítené az ellátás minőségének korlátlan csökkentését. Persze, én megé rtem, hogy egyre kevesebb lesz az ellátó személyzet, nagy lesz a munkaerőhiány, és akkor egy olyan minimumfeltétel, rendelet, ami előírja, hogy egy sebészeti osztály akkor működtethető, ha x személyzet... - meg is nevezi a személyzetszámot, nem állítható k i, akkor bizony ezzel az osztállyal az engedélyező hatóságnak valami baja van.. Ha ennek az ágazati miniszteri hatáskörbe utalásnak az az értelme, akkor tényleg félő lesz, hogy ezentúl ad absurdum egy sebészeti osztály egy darab sebészorvossal is működhet vagy mit tudom én, ezért aggódunk emiatt. Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló törvényről: valójában ezt a módosítást várta a szakma leginkább, főleg az ügyeleti munkarendben dolgozók, nemcsak orvosok, hanem szakdolgozók is, mivel ennek a törvénynek az értelmezése kapcsán folyt a legtöbb vita a munkáltató és a munkavállalók között. Az értelmezési nehézségnek talán az is oka volt, hogy e törvény alkalmazása során bizonyos kérdésekben egyszerre kellett figyelemmel lenni a munka törvé nykönyvre, valamint az Unió luxembourgi bíróságának bizonyos eseti döntéseire is, amellett, hogy a 2003. évi LXXXI. törvény volt az egészségügy számára az úgynevezett alaptörvény. Az értelmezési különbségeknek pedig leginkább az volt az oka, hogy anyagi vo nzatú kérdésekben a munkáltatók - tisztelet a kivételnek - ellenérdekeltek voltak abban, hogy helyesen, azaz komplexitásában értelmezzék ezt a törvényt. Ennek az ellenérdekeltségnek volt köszönhető, hogy az általuk elkészített ügyeleti beosztásban szereplő munkaórák minősítése eltért a törvényi előírásoktól, azzal, hogy a ténylegesen teljesítettnél kevesebb önkéntes óra került kimutatásra. Mi volt ennek az oka? Nyilván az önkéntes óráknak magasabb ügyeleti díja, és ha abból kevesebbet mutatok, akkor lehetet t úgymond az ügyeleti díj mértékét csökkenteni. Egyfelől ügyeleti díjukban károsodtak az ügyelők, másrészt pedig az önkéntes óráknak ott is jelentősége lett 2004. május 1je óta, hogy ezek szolgálatiidőképzőként beleszámítanak a szolgálati időbe, és ha ne m mutatja ki a munkáltató az önkéntes órákat precízen, akkor értelemszerűen később a kollégák nyugdíja is - a szolgálati idő csökkenése vagy nem megfelelő megállapítása miatt - csökken. A jelen ellenérdekeltség a fentiek mellett alapbércsökkentést is szült , mivel a munkáltató az ügyeletet közvetlenül követő munkanap rovására kiadott napi pihenőidőt munkaidőtartozásként tartotta nyilván, és annak ellenére, hogy már a korábban is és most is, amire hivatkozik a módosítás, a hatályban levő munka törvénykönyve 150. § (2) bekezdése, amely előírja, hogy ilyen esetben a személyi alapbér egyegy órára eső összegét kell kifizetnie... - tehát igenis ezt a pihenőidőt munkajogilag már korábban is értelmezte. Ezért céloztam rá, hogy komplexitásában kell ezt a kérdést viz sgálni, tehát az Mt.nek erre a részére is oda kellett volna figyelni. A munkáltató mit csinált? Vagy ledolgoztatta, amit ő munkaidőhiánynak tartott... - tehát az az ügyelő, aki egy héten 72 órát dolgozott már az ügyelettel együtt, annak a zt mondta, hogy azért, mert megkaptad azt a napi pihenőidőt, neked 80 órát kell dolgozni, és akkor vagyunk egyensúlyban. Ez egy hatalmas nagy tévedés volt, borzasztó nagy megterhelést jelentett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret letelt ét.) Vagy nemes egyszerűséggel... - majd folytatom, elnök úr. Köszönöm szépen.
