Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. június 7 (96. szám) - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SZILÁGYI LÁSZLÓ, az LMP képviselőcsoportja részéről:
4146 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Igen, képviselő úr, még 44 perc rendelkezésre áll majd a Jobbik képviselőcsoportja számára. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Megadom a szót Szilágyi Lászlónak , az LMP vezérszónokának. Képviselő úr! SZILÁGYI LÁSZLÓ , az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon örülök én is, hogy ön is befutott, hiszen itt szakmai vitára készültünk, és ez ön n élkül biztosan nem működne jól. Salátatörvény van előttünk, és jellegéből adódóan annyi mindenről szó kell hogy essen, a galambürüléktől kezdve a doktornők nevén át a lényegi kérdésekig. Nagyon sok mondanivaló feltolul az emberben ezzel kapcsolatban, de ny ilván egy ilyen vezérszónoki felszólalásban nem lehet a részletekbe belemenni, nincs is annyi idő. Nyilván a legkomolyabb egészségpolitikai kérdéseket kell érinteni. Azt írja a Fidesz választási programja az egészségügyről, hogy a jelenlegi finanszírozás m ára elégtelenné vált, nemcsak az európai uniós országok átlagához, hanem a középeurópai országokhoz képest is kevesebbet költünk egészségügyre. Ma GDParányosan 1 százalékkal, közel 300 milliárd forinttal kevesebb jut nálunk egészségügyre, mint a szomszéd ainknál. Cél, hogy a következő kormányzati ciklus során ez az arány javuljon. Ez az arány eddig nem javult, sőt romlott: az idei költségvetésben az egészségügy részesedése tovább csökkent, és most az Orbáncsomag megszorításai miatt továbbzsugorodik az egé szségügyi kiadás, és ami alapvetően nem elfogadható, hogy ez a költségracionalizálás, ez a fajta kiadáscsökkentés nem az egészségügyet fogja fejleszteni. Ebbe nem lehet belenyugodni. A Fidesz pontosan tudta korábban, hogy az emberi tőkébe, az oktatásba és az egészségügybe való befektetés megtérül, méghozzá busásan megtérül. Nem mondom, hogy ezt elfelejtették, mert én ki tudom olvasni ezt a kormányzati dokumentumokból, de nem ennek szellemében cselekszenek. Ezt írták a kormányprogramban: az elmúlt években a kormányzati reform szlogenje csak azt a célt szolgálta, hogy a forráskivonás kiváltotta problémákat kommunikációs eszközökkel kezeljék. (10.40) A kérdés az, hogy mennyivel vagyunk most előrébb, tehát hogy mennyire vagyunk túl a kommunikációs eszközökön. Az egészségügyi dolgozók többségének a reáljövedelme csökkent. Csak idő kérdése, hogy mikor csatlakoznak a szektorban dolgozók a rendvédelmiekhez, a pedagógusokhoz, a vegyészekhez, a vasutasokhoz, és mikor állnak be ebbe a tiltakozó mozgalomba. Nem lehet elé g sokszor felemlegetni, hogy a rezidensek már csomagolnak, tehát el fognak menni, tömegével el fognak menni, ha valami nem történik az egészségügy finanszírozásában. A kormányprogram így folytatja, hogy a betegek terheinek növekedése, a hosszú várólisták k ialakulása, az orvosok és szakdolgozók elvándorlása, valamint a teljes infrastruktúra lepusztulása tapasztalható az egészségügyben, és ennek a folyamatnak a megállítását ígérték, de ez a folyamat tovább gyorsulni látszik, és egyre inkább mélyül az a humáne rőforráskatasztrófa, ami az előző években alakult ki. Az a kérdés, hogy miért nem egészségügyi célokra fordítják a gyógyszergyártók megemelt befizetési kötelezettségéből adódó pluszbevételeket. Ugye, itt leginkább a jómódúak adócsökkentésének finanszírozá sára megy ez a rengeteg pénz, illetve az adósságszolgálat teljesítésére, de az egészségügy ebből az égvilágon semmit nem profitál. Ez lenne az a - én azt gondolom - drámai kontextus, amiben ezt az egész salátatörvényt meg kell ítélni. Kétségtelen, hogy ren geteg pozitív eleme van ennek a csomagnak. Az első, amit kiemelnék, az a népegészségügyi erőfeszítés, legalábbis definíciós és fogalmi szinten. Számunkra, az LMP számára a népegészségügy kiemelt fontosságú, valamiért azt gondolom, hogy az ország jelenlegi helyzetében az egyetlen kitörési pont. Tehát ha sikerülne középtávon olyan kormányzati intézkedéseket hozni, ami az általános népegészségügyi helyzetet javítja, akkor ez segítene az ellátórendszeren is. Kisebb
