Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló ország... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
3954 feltámasztjuk a cukorrépatermesztést és a cukoripart, és mindez hogyan fog majd illeszkedni az aktuális népegészségügyi programokhoz, illetve a most társadalmi vita alatt lévő vidékstratégiai ko ncepcióhoz. Tehát én nagyon szeretném, hogyha ez a vizsgálóbizottság ilyen kérdésekkel is foglalkozna, hogy tulajdonképpen ne csak egyfajta múltbeli állapothoz akarjunk visszatérni, ami lehet, hogy 1015 éve még kedvező volt az országnak, hanem azt nézzük meg, hogy a jelenlegi körülmények és feltételek között milyen cukoriparra volna szükségünk. Tehát a mai korhoz és a mostani hosszabb távú stratégiai kormányzati elképzelésekhez igazítsuk majd az ajánlásainkat. Úgyhogy én ezzel köszönném meg a figyelmüket, és remélem, hogy ez a vizsgálóbizottság sikeres lesz, és valóban fontos, a jövőre néző konzekvenciákat tudunk majd levonni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Mikrofon vissza. Köszönjük szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik! Z. KÁRPÁT DÁN IEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kiváló szakmai levezetések és felvezetések mellett természetesen támogatásunkról szeretnénk biztosítani újfent a koncepciót. Ugyanakkor egy hasonló bizottság esetében nem úszhatjuk meg a hosszú távú kitekintés t, a víziók áttekintését sem, főleg az elszámoltatás tekintetében, ami az utóbbi egy évben azért egy kicsit még csorbát szenvedett. Remélhetőleg, ezen tudunk változtatni ezen kérdéskörben, hiszen felmerül a felelősség megállapításán túl és nyilvánvalóan me gfelelő büntetőintézkedések foganatosításának elősegítésén túl egy hasonló bizottság felelősségi körében az, hogy milyen mód lesz a vagyon visszaszerzésére, hiszen itt azért egy olyan kijátszott nemzeti vagyonról van szó, amely nyomokban, részben vagy egés zében még elérhető kell hogy legyen. Ennek a visszaszerzési módozatait mindenképpen ki kell dolgozni, a piacok visszaszerzéséről nem is beszélve, hiszen saját belső piacunkat is gyakorlatilag szanálták, aztán elvették tőlünk olyan idegen érdekkörökhöz tart ozó befektetők, akik semmiképpen nem magyar nemzetstratégiai érdekeket szolgálnak. (Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Éppen ezért egyetlen apró aggályomat hadd osszam meg önökkel, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy az al aptörvény kimunkálásának vitája során GaudiNagy Tamás képviselőtársam révén egy olyan indítványunk került a tisztelt Ház elé, amely egy teljes körű privatizációs felülvizsgálatot foganatosított volna Magyarországon. Sajnálatos módon akkor az alaptörvény v itájában ez a koncepciónk, ez az ötletünk, előterjesztésünk elbukott, tehát valamiért a forradalmi kormányzat nemet mondott sajnálatos módon egy teljes körű privatizációs felülvizsgálatra. Én nagyon bízom abban, hogy e részkérdés tekintetében egy olyan ind uló lépést lehet megtenni, amely a későbbiekben legalább ezen ágazaton belül egy teljes körű felülvizsgálatig vezethet el. Ez azért teljesen nem kristályosodik ki az előterjesztésből, de ne legyünk minden esetben bizalmatlanok. Nagyon reméljük, hogy ez ese tben egy kimondottan szakmai alapú vita, diskurzus révén egyik oldalról, egyik kézen egy kőkemény elszámoltatási forma léphet be a képbe, a másik oldalon pedig egy teljes és jövőre vonatkozó felülvizsgálat is, akár irányelvek, víziók kimunkálásával, a telj es piaci szegmensekre nézve. Teljesen egyértelmű, hogy valamit kezdeni kell - és a bizottság szerepe itt sem elhanyagolható - azon nemzetközi folyamatrendszerrel, amelynek eredménye a mai helyzet. Nagyon jól tudjuk, hogy a cukor gyakorlatilag azért drága, mert Európa pár évvel ezelőtt úgy döntött, hogy felszámolja a termelés egy részét, és úgymond támogatja a fejlődő országok cukorexportját valami egészen érthetetlen indíttatásból kifolyólag, hiszen nyilvánvaló, hogy Európa, az Európai Unió saját önérdeke f ontosabb kellene hogy legyen, mint a nemzetközi piaci körök elvárásainak való megfelelés. Nyilvánvaló, hogy ennek köszönhető az az egyébként elvitathatatlannak tartott felelősség, ami a korábbi kormányzatokat terheli, természetesen kit jobban, kit kevésbé, annak tekintetében, hogy önként és dalolva lemondtak saját piacaikról, engedték ezen privatizációs folyamatok lefolytatását.
