Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló ország... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZABÓ REBEKA (LMP): - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - SZABÓ REBEKA (LMP):
3952 az esetleges gyárak, amelyek, ahogyan az államtitkár úrtól hallottuk, ilyen regionális cukorfeldolgozókat szeretnének létrehozni. Tehát azt gondolom, a bizottságnak komoly feladatai lesznek a múlt feltárásával kapcsolatban. Én is azt go ndolom, hogy a kvótákkal a politikai felelősséget lehet, hogy meg fogjuk tudni állapítani, de azt gondolom, a kormány mozgástere ott már valóban nem volt olyan nagy, mint amilyenre így, ezzel a 75 százalék kvótavisszaadással gondolunk, tehát a kutya az elő tt van elhantolva. Ugyanakkor viszont ennek a bizottságnak a felelősségét abban is látom, hogy a jövőre vonatkozóan milyen ajánlásokat ad a kormány felé a kvóták tárgyalásával kapcsolatban, és mibe viszi bele a gazdákat. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) ELNÖK (dr. Ujhelyi István) : Feladom a harcot, amit az államtitkár úr idején próbáltam elkezdeni, úgyhogy én kérek elnézést az államtitkár úrtól, mert képtelen vagyok betartatni az egyes hozzászólásokban, hogy csak a határozati javaslatró l legyen szó, úgyhogy ezek szerint csak megkíséreltem. Szabó Rebeka képviselő asszony, LMP. SZABÓ REBEKA (LMP) : Köszönöm a szót. Nem tudom, hogy az, amit én mondani készülök, majd mennyire fog megfelelni az elnök úr elvárásainak. ELNÖ K (dr. Ujhelyi István) : A képviselő asszonynak én bármit megengedek, ha a hozzászólásában elmondja. (Derültség.) SZABÓ REBEKA (LMP) : Kedves Képviselőtársaim! Térjünk rá akkor a vizsgálóbizottságra. Tehát a Lehet Más a Politika is alapvetően üdvözli a hazai cukorágazat sorsát és a mögötte húzódó folyamatokat megvilágítani célzó vizsgálóbizottság felállítását. Mi is azt gondoljuk, ha sikerül kivizsgálnunk ennek az ügynek a tanulságait, és levonni a helyes konzekvenciákat, akkor a jövőre nézve is nagyon fontos tanulságokkal szolgálhat ez az ügy. Tehát alapvetően egyetértünk abban, amit itt sokan hangsúlyoztak, hogy ez egyfajta ilyen állatorvosi lóként kezelhető, ezért is nagyon fontos vizsgálni az elmúlt 20 év élelmiszerpiaci történései vonatkozásában. Többen elmondták már, és igyekszem ezt nem nagyon részletezni, a jelenlegi helyzet tulajdonképpen az, hogy az ország a korábbi önellátó, sőt exportpozíciója helyett most, ugye, behozatalra kényszerül, megszűnt több ezer munkahely a cukoriparban, illetve a cukorré patermesztésben is, és láthattuk, hogy a cukor ára az utóbbi egy év alatt gyakorlatilag a duplájára nőtt. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy ez a szomorú életkép a 2006ban életbe lépett uniós cukorpiaci reform magyar mérlege. Ezt a képet azért még két t ényező árnyalja, mondjuk, egyik sem teszi rózsásabbá. Az első az, hogy a magyar cukoripar mélyrepülése nem is ezzel a reformmal, hanem még 1997ben az ágazat privatizációjával kezdődött, és ez zavartalanul zajlott 2003ig, vagyis a Horn, az Orbán- és a Me dgyessykormány alatt is. Azt gondolom, ezt azért fontos megjegyezni. A második tényező pedig az, hogy ezt a reformot tulajdonképpen az egész Európai Unió megszenvedte, igaz, Magyarország ezen belül is a legnagyobb vesztesek közé került. Magyarország az un iós termelés csökkentését célzó téves helyzetértékelésre támaszkodó reform - ami a cukorkvóta visszavásárlásán alapult - egyik éllovasa volt, és gyakorlatilag felszámoltuk a saját cukoriparunkat. Míg az EUban gyakorlatilag alig 30 százalékos kapacitáscsök kenés ment végbe, nálunk ez az arány elérte a 75 százalékot, és csupán egyetlen cukorgyár élte túl a drasztikus leépítést, amely egyébként szerencsére ma is nyereséges, és országosan importfüggővé váltunk. Ugye, azt is említették már, hogy a térségünkben m i jártunk a legrosszabbul, mert a környező országok a kvótájuknak csupán a 2050 százalékát adták vissza, tehát némi bölcsességgel mi is mérsékelhettük volna a veszteségeket.
