Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. május 24 (94. szám) - A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság felállításáról szóló ország... - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
3943 kiválóan bemutatták, hogy mi is lesz a feladata ennek a bizottságnak, illetve mi indokolja, hogy ezt a bizottságot fel kell állítanunk. Néhány súlyponti kérdésre azért mégis e ngedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet, illetve néhány általános összefüggésre, amit gondolom, a bizottságnak magának is vizsgálnia kell, hogy ennek az egész folyamatnak a tanulságait kellőképpen levonhassuk, kiértékelhessük azt a folyamatot, és a további akban az európai uniós és hazai politikánkban ezeket a tanulságokat érvényesíteni tudjuk. Mindenekelőtt arra szeretném felhívni a figyelmet, amire ez az eset, ez az állatorvosi ló, a cukoripar privatizációja és azután a teljes cukortermelési lehetőségünk e lveszítése rávilágít, szóval ez az állatorvosi ló magán hordja mindazokat a jeleket, amelyek itt az elmúlt 2022 évben a magyar mezőgazdaságot, vidéket, a magyar élelmiszeripart sújtották, jelzi azt a helyzetet, ami akkor alakul ki, ha elveszítjük azokat a kapacitásainkat, amelyek a nemzet biztonságát garantáló élelmiszerellátást, vízellátást, energiaellátást jelentik. Ezek olyan eszközök, olyan stratégiai iparágak, mondhatom, amelyeket nem szabad, bűn kiadni saját nemzeti kézből, tehát ilyen értelemben vi zsgálni kell a szándékokat is, hogy mi lehetett a motívuma annak, hogy mindezek ellenére ez történt Magyarországgal, ami történt. Azt gondolom, hogy vizsgálni kell ennek keretében a privatizátorok funkcióját, szerepét, és az egyéni gazdasági későbbi tevéke nységüket is. Úgy látszik, hogy azok, akik jelentős mértékben hozzájárultak ehhez a helyzethez, akik privatizálták annak idején azt a 12 gyárat, vagy legalábbis közreműködtek egy ilyen helyzet kialakulásában, azok miközben a nemzeti vagyon egy jelentős rés ze kikerült a nemzeti hatáskörből, azonközben a saját magánvagyonaikat jelentős mértékben gyarapították. Nem kerülhető ki, hogy ezt a kérdést is megvizsgáljuk, vagyis hogy mi történt azokkal a szereplőkkel, és hogyan alakult a sorsuk a későbbiekben, akik e zt a folyamatot kellőképpen előkészítették, vagy mondhatnám, asszisztáltak ehhez a folyamathoz. Érdekes, még meg sem alakult a bizottság, és a privatizátorok már kezdik magyarázni a bizonyítványt. Hadd olvassak fel egy ilyen mondatot, hogy “a privatizációs tranzakciók a management és a befektetők közötti megállapodás alapján jöttek létre, amelybe sem az FVMnek, sem az ÁVÜnek nem volt érdemi beleszólása”. Gondolják el: állami cégekről van szó, és se az FVMnek, se a kormánynak, se az ÁVÜnek semmi köze nem volt ahhoz, ami Magyarországon történt. Nem véletlenül kezdik magyarázni a bizonyítványt valószínűleg, tehát egy hangsúlyt szeretnék oda kitenni, hogy a privatizátorok szerepét személy szerint is meg kell vizsgálni, hogy kik is voltak azok, akik ilyen hel yzetet alakítottak ki, aminek következtében a 12 gyárunk mindegyike nagyjából két ország érdekeltségi körébe került, két konkurens ország érdekeltségi körébe: az osztrákok vittek el 7 gyárat, az Agrana, ráadásul egy érdekeltségnek adtuk oda az összes gyáru nkat, ezzel tökéletesen kiszolgáltatva magunkat; négyet pedig a franciák vittek el, és volt egy vegyes, franciabrit konzorcium is, aki egy gyárunkat elvitt. Vizsgálni kell tehát, azt hiszem, ennek a privatizátorok oldaláról felmerülő kérdéseit is, és talá n ez eddig még nem fogalmazódott meg ilyen határozottan, de azt gondolom, hogy ha tiszta viszonyokat akarunk teremteni, akkor világossá kell tenni, hogy ki miben játszott ebben a folyamatban, ki milyen szerepet játszott ebben a folyamatban. A másik ilyen f ontos dolog, azt hiszem - ezt a képviselő urak is jelezték, és az előterjesztés maga is tartalmazza , maga az a része a hazaárulásnak, ami az európai cukorreform kapcsán történt. Az Európai Közösség is elképesztő dolgokat művel időnként, de valóban, ahogy Ivanics képviselő úr mondta, ebben a közösségben aztán igazán fontos az, hogy kiki a saját nemzeti érdekeit képviselje. Nos, a cukorreform kapcsán a nemzeti érdekképviseletnek a nyomait se tudjuk felfedezni, sőt egyfajta asszisztencia zajlott, a nemzeti érdekeink ellenében történtek a lépések, józan ésszel megmagyarázhatatlanul. Vizsgálni kell tehát itt is, hogy mik voltak az indokai, mi indokolhatta, milyen személyes motívumai lehettek adott esetben, és milyen személyes konzekvenciái kell hogy legyenek a dott esetben annak, hogy Magyarország szinte egyedülállóan a jelentős cukorrépatermesztők közül a saját kvótáinak, termelési jogosultságainak a 74,1 százalékát így felajánlotta. Érdekes az, hogy más országok hogyan reagáltak erre a cukorreformra, nem volt ugyanis
