Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 15 (65. szám) - Magyarország alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
224 utódainknak átadni, hogy a természeti e rőforrások élvezetéből, használatából ne lehessen senkit kizárni. Még valamiről szükséges beszélni, ami okkal és érthető módon keltett indulatokat az elmúlt években, és ezért is vallja az LMP, vallotta az LMP a választási kampányban azt, hogy a magyar demo krácia megújítására szükség van. Arról van szó, hogy nagyon súlyos morális tehertételek is keletkeztek az elmúlt években, hiszen okkal kérdezték azt emberek 2006 őszén, hogy ha egyszer a morális legitimáció teljes egészében elfogy egy kormány mögül, akkor hogyan lehetséges az, hogy ennek nincsenek közjogi következményei. Ezekre a kérdésekre válaszokat kell adnunk akkor, hogyha egy időtálló alaptörvényt, egy időtálló alkotmányos szerkezetet szeretnénk látni Magyarországon. Ugyanakkor azzal is számot kell vet ni, hogy túl azon, amit az imént elmondottam John Rawls segítségével, hogy milyen morális megalapozással kell rendelkezni egy alaptörvénynek, nem árt visszaidézni, hogy egyáltalán az alkotmánynak miért van egy különleges helyzete az egész közjogi berendezk edésben, a jogrendszerben. Hans Kelsen azt írta: “A normák sokasága akkor alkot egységet, rendszert, ha érvényessége egyetlen normára mint az érvényesség végső alapjára visszavezethető. Egy meghatározott jogrend érvényessége az alkotmány felhatalmazásán al apul.” Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke így írt: “Ez a norma tehát minden más intézmény és minden más jogi norma felett áll. Különösen fontos, hogy a törvényhozót is köti. Következésképpen minden más törvénynek, jogszabálynak összhangban kell állni az alkotmánnyal, arra visszavezethetőnek kell lenni.” Az alkotmány nem más, mint morális elvek gyűjteménye. Olyan morális elveket rendez egységbe, amelyek mögött okkal feltételezhetünk egy széles megegyezést a politikai közösségen belül. Van egy ala pvető felfogásbeli különbség közöttünk. Önök itt több ízben az elmúlt hónapok vitáiban azt az álláspontunk szerint téves álláspontot fejtették ki, hogy az elmúlt húsz évben Magyarországon egy konszenzusos demokráciamodell érvényesült. Ez tévedés. A magyar demokratikus berendezkedés pontosan azért van olyan állapotban, amilyenben, mert itt önöket - a hiányzókat és önöket, akik itt vannak most a parlamentben - a betartás politikája vezérelte. Senki nem kereste a megegyezést és a konszenzust, mindenkinek az ép pen aktuális üléspontja határozta meg az álláspontját. Senkinek nem volt érdeke, hogy olyan változásokat kezdeményezzen a közjogi rendszerben, ami túlmutat a pillanatnyi ellenzéki vagy kormánypárti érdeken. Éppen a konszenzuskeresés hiányzott, ezért elhany agolt a demokratikus szerkezet ma Magyarországon. Önök egy olyan modellt hirdettek meg, ami a többségi elv korlátlanságára épül, egy centralizált demokrácia modelljét festették fel. Egy olyan többségi elvről szónokolt itt több ízben Lázár Já nos, illetve Navracsics miniszter úr, amely nem tűr korlátokat, amely akadály nélkül egy fiktív választói felhatalmazást kíván érvényesíteni. Egy alkotmányos demokrácia viszont nem fér össze a többség korlátlan uralmával. Az alkotmányosság pontosan azt jel enti, hogy vannak olyan intézmények, vannak olyan elvek, amelyek az akármilyen nagy többség elé is korlátokat állítanak. Amikor az alkotmányosság tiszteletét kérjük számon, ennek az elvnek a tiszteletét hiányoljuk önöktől. Elmondtam percekkel korábban, hog y nem az a kérdés, hogy az LMP részt vesze ebben a folyamatban. Az a kérdés, hogy az állampolgárok egy ilyen alkotmányozási folyamatban részt tudnake venni. Nekünk két nagy problémánk van magával a folyamattal kapcsolatban. Szeretném hangsúlyozni még egy szer, hogy amennyiben az alkotmány várható és általunk egyelőre ismeretlen minőségével kapcsolatban vannak vagy lennének problémáink, azt itt mondanánk el, és adott esetben nem szavazatunkkal jeleznénk az egyet nem értésünket, még akkor is, ha radikális eg yet nem értés lenne
