Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - PÁLFFY ISTVÁN (KDNP):
2195 tegye a ’91es ideiglenes alkotmány után? Nálunk is ez a helyzet. Volt egy korábbi, van egy korábbi kommunista alkotmány, ’90 és ’89 történelmileg ilyen szempontból nincs messze egymástól, vagy van egy ideiglenes nek, önmagát is ideiglenesnek nevező alkotmány, amely esetében hasonló helyzet, mint Albániában volt 1998ban. De lehet tovább terjeszteni ezt a legitimációs kérdést, Lettország például az 1922es alaptörvényhez nyúlt vissza, és azt módosította egészen egy edülálló módon. Tehát azt hiszem, egészen nyugodtan Magyarország is unikális módon alkothatja meg saját törvényét. Ugyanez a kérdés merült fel, ugye emlékeznek, korábban a politikai vitákban az ország finanszírozásával kapcsolatban mintha csak egy út lett volna. Hát kiderült, hogy nemcsak egy út van, ugyanilyen, mintha egyetlen demokratikus elvárás volna a világon, nemcsak egy van, hanem többféleképpen is meg lehet felelni a demokrácia elvárásainak, és nem kell mindennek politikailag egyformának lennie. Mi a magunk alaptörvényét alkotjuk. Az általános bevezető után pedig engedjék meg, hogy akkor rátérjek a bizottsági ajánlás különböző pontjaira, elsőként is a 45. és a 46. pontokra, amelyek összefüggnek. Ez a Szabadság és felelősség, a 9. cikk, amelyben a tud ományos kutatás, a művészeti alkotás és önkifejezés, illetve a kamarák szabadságáról van szó. Mind a három területen a demokráciákban megkérdőjelezhetetlen alapjogról beszélünk, és itt, ezekben az esetekben a cselekvők, tehát a tudósok, a művészek és a tan ulók jogáról van szó. Ezek a jogok is egyébként mint szabadságjogok, most is ugyanúgy korlátok között érvényesülnek, mint annyi minden más szabadságjog, hiszen korlátok tiltják az emberkísérleteket, a klónozást, a gyógyszerkísérleteket, a génkutatást, már ami a tudomány szabadságát, a tudomány kutatásának szabadságát jelenti, de a művészeti alkotás sem pártolhat önkényt, vagy nem kelthet gyűlöletet, és szabadon tanulhat persze bárki egy nappali diplomáért a felsőoktatás adott keretei között, tehát a finansz írozott rendszerben, vagy éppenséggel választhat, de csak a véges számú tanulmányok között. A tanítás dolgában kicsit talán másabb a kérdés, hiszen itt a cselekvő az a tanító, az a pedagógus, aki az állami közoktatásban vagy az egyházi oktatásban, az állam i feladatokat átvevő és átvállaló oktatásban vagy a magánoktatásban tevékenykedik. Tehát amikor döntően a közoktatásban állami és önkormányzati alapfeladatokról, közfeladatokról van szó, ennek a tanításnak a szabadságát érzésünk szerint az alaptörvényben i s azért fontos összhangban rendezni a közoktatási törvény adta keretekkel, mert ismerik azt a kifejezést, hogy lehet rosszra is tanítani a gyereket. Itt tehát arról van szó, hogy egy olyan törvénnyel, a közoktatási törvénnyel összhangban értelmezzük a taní tás szabadságát, amelyet fontosnak tartunk az alaptörvényben rögzíteni. Ezt tartalmazza a 46. pont, és ezt lehet összhangba hozni a 45. pontban foglalt módosításokkal, amelyek egyébként a 9. cikk különböző kiterjesztéseit jelentik. A 23. pontra - ez a közk edvelt megyevármegye vita - szeretnék rátérni, összhangban a 86., a 111. és a 114. pontokkal. Itt a legfontosabb vitákat azok tárgyában folytatjuk le, ahol az alkotmányügyi bizottság kevesebb mint egyharmada támogatta a módosító javaslatokat, és az előter jesztő vagy egyetértett, vagy éppenséggel még nem is értett egyet azzal. Most ehhez a vitához, ami az alapvetés F) cikkének (2) bekezdésével kapcsolatos, hadd tegyem hozzá, hogy ezt a nehezen eldöntendő vagy nehéz, de eldöntendő, eldönthető kérdést, hogy m egye vagy vármegye, már nagyon sokan elemezték itt a tisztelt Házban, és szó volt arról, hogy nagyon sok réteg rakódott bizony ezer év alatt erre a kifejezésre, nagyon sok kontextusa van. A latin vármegye, a comitatus, már olyan messzeségben van, amelyet a királyi vármegye, majd később a nemesi vármegye dimenziójából kell értelmezni, azonkívül érdemes megemlíteni a vármegye hagyományaiban a határvármegyéket is, vagy utalni a parasztvármegyékre, amelyek a hódoltság idején főként az alföldi területeken alakul tak ki, és keletkeztek mindebből a polgári vármegyék. Ugyanakkor bonyolítja ezt a képet, és nehezebbé teszi a vármegyék értelmezését az, hogy 1923tól, a trianoni diktátum után bevezették a közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye fogalmát, ez volt a k.e.e., amit mindig így hozzábiggyesztettek a megyék nevéhez, és ez a rendszer egészen ’45ig, illetve 1938ig, az első bécsi döntés eredményéig fennállott; vagyis azt mondom
