Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - LÁZÁR JÁNOS (Fidesz):
2175 Érdekes és érdemi belső vitákat indított el a vármegye intézmé nyrendszerének a visszaállítása és a nevének a használata. Azt gondolom, hogy ennek a vitának a története olyan, mint cseppben a tenger, benne vannak Magyarország XX., sőt XXI. századi mai kortárs történelmi viszonyai is, benne a sokféleségünk is természet esen a közösség jövője tekintetében, annak a közösségnek a jövője tekintetében, amely képes tisztelni a saját múltját. Azt gondolom, mindenki számára világossá kell tennünk, hogy a vármegye kifejezés a joghoz és a történelemhez konyító honfitársaink szeméb en és nagyon sok parlamenti képviselőtársam szemében egy nagyon világos vívmány, mégpedig a magyar jogtörténet szempontjából és a magyar jogfejlődés szempontjából, a jogérvényesítés szempontjából ez a hatalommegosztás elvének egyik legkorábbi megnyilvánulá sa. Az Aranybulla és a párhuzamos angolszász intézmény volt, amely a hatalommegosztás elvét Európában először rendezi, és egy olyan államszervezeti újítás is egyébként, amely Magyarország legprogresszívebb hagyományai közé tartozik. Tehát nem a vármegye jo gtörténeti vagy történeti jelentősége ellen vagy amellett szeretnék érvelni. Arra hívnám fel képviselőtársaim figyelmét, hogy a képviselők érdeklődését és az alaptörvényről vitázó, a parlament nyilvánosságát megtisztelő és nem a munkakerülé sbe menekülő képviselőtársaim figyelmét ne kerülje el a vármegye szó többértelműsége, mint ahogy a mai világban minden többértelmű, az elmúlt XX. században számos jelentéstartalom rakódott erre a fogalomra, és talán nem véletlen, hogy kutatások, társadalmi elemzések szerint ennek a döntésnek ellentmondásos lenne a fogadtatása. Ne felejtsük el azt, hogy ez a fogalom a XX. században, és itt most nem akarok azoknak a képviselőknek a babérjaira törni, akik a költészettel a hétköznapok és a mindennapok szintjén foglalkoznak (Novák Előd közbeszól.) - többek között , de mégiscsak utalnék arra, hogy nem véletlenül ihlette meg a magyar irodalmat, a magyar közgondolkodást vagy akár a népi írók mozgalmát. Hódmezővásárhely polgármestereként kötelességem az alkotmányozá s vitájában felhívni Illyés Gyulára és Németh Lászlóra a figyelmet, aki semmiféleképpen nem sorolta a progresszív magyar hagyományok közé és a folytatandó magyar hagyományok közé ezt a fajta intézményrendszert, nem a jogtörténeti jelentősége, hanem a társa dalomfilozófiai jelentősége tekintetében. Ne felejtsük el, hogy azok a demokrata mozgalmak, amelyekből egyébként, azt gondolom, a Fidesz magát mindenféleképpen kell hogy származtassa így a XXI. században, mi nem hivatkoztunk eddig az alaptörvényben a ’45ö s választásokra vagy a ’46. évi I. törvényre, de amit megvalósítunk, az ugyanaz a program, mint amit a Kisgazdapárt javasolt 1945ben, ugyanaz a haladó polgári demokrata program, ami ebben az alkotmányban benne fogantatik. Ezek a politikai, politikatörténe ti hagyományok mindenféleképpen ennek a megfogalmazásnak a veszélyeire hívják fel a figyelmet. Vannak olyan választóink, szerintem mindannyian ebben a parlamentben ilyen választókat képviselünk többségükben, akik megkérdezik tőlünk, hogy mit is jelent a vá rmegye. Mást jelent annak a vármegye, akinek cseléd, kubikus volt a nagyapja vagy a dédnagyapja, mint aki abban a rendszerben képes volt az események alakítására. Ennek a parlamentnek kevés olyan tagja van, végképp nem szeretném őket megbántani vagy megsér teni, akinek a nagyapja vagy a dédnagyapja a vármegye ügyeinek az intézésébe valaha is beleszólhatott volna. Kevés ilyen szereplője van a mai közéletnek, ezért azt a fajta szempontot mindenféleképpen figyelmükbe ajánlom, hogy a társadalom széles rétegeiben ennek a szövegnek, ennek a szónak más jelentése van. Egy progresszív, XXI. századi, jövőre koncentráló, abszolút a jövőt jelentő, a legmodernebb európai és tágabb értelemben vett kihívásokra reagáló alkotmány esetében megfontolásra javaslom ennek a szónak a használatát. Ezt a képviselőknek majd a szavazás keretében el kell dönteniük, de ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy ha már itt sokat beszéltünk 1945ről vagy 1990ről, az akkori korszak polgári demokrata hagyományai meg akarták haladni a két világhábo rú közötti társadalmi rendszer szociális ellentmondásait, ne felejtsük el, hogy nem kommunista írók, nem szélsőbaloldali gondolkodók vetették fel a “hárommillió szegény országa Magyarország” megközelítést, és azt se felejtsük el, amit Teleki Pál maga írt, ha már a konzervatívabb beállítottságú képviselőtársaim
