Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
2153 ami természetrajzát tekintve kísértetiesen hasonlít arra, mint amit Európában meg kell tenni. Ezért amikor az európai elnökségünkről beszélünk, akkor nemcsak az a kérdés, hogy ügyesen forgattuke a szót, jól vitáztunke, végig tudtunke vinni egyegy j ogszabálytervezetet ott kint, Brüsszelben, hanem hogy azokban a kérdésekben, amelyekben Európa is érzi a teendő sürgető mivoltát, mi itthon, Magyarországon milyen teljesítményt tudunk nyújtani. (10.20) Ezért az én fejemben talán kevésbé válik el a magyar belpolitika a külpolitikától, mint az ön gondolkodásában. Nem a csipkelődés szándékával mondom, csak azért, hogy a saját pozíciónkat világossá tudjam tenni: mi azt a gondolatot, miszerint - önt idézem - hiszünk az Európai Unióban, mi ezt nem tudjuk elfogad ni. Tehát mi nem hiszünk az Európai Unióban. Mi Magyarországban hiszünk, és az Európai Uniót egy olyan területnek látjuk (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.) , egy olyan keretnek látjuk az Európai Uniót, ahol ha okosan - ha okosan - tesszük a dol gunkat, akkor az a valami, amiben hiszünk, és amit Magyarországnak neveznek, megtalálja a számítását. És mi abban hiszünk, hogy képesek vagyunk a kölcsönös tisztelet, megbecsülés és talán barátság alapján az Európai Unió országainak többségével kialakítani egy olyan együttműködést, amelyben ők is megtalálják a számításukat és mi is. Ezért számunkra az Európai Unió nem hit kérdése, hanem észkérdés. Ezért talán ez a teendők szempontjából közöttünk nem hoz létre nagy különbséget - vagy a teendők megítélése sze mpontjából , de talán egy szellemi kiindulópont rögzítése érdekében nem haszontalan ezt rögzíteni. Mert jól látható a Jobbik hozzászólásából is, a kereszténydemokratákéból is, meg a fideszesekéből is, hogy azért az zavarja a magyar közvéleményt, hogy 50 v agy 40 évente mindig másban kell hinni, hol Bécsben, hol Moszkvában, hol a KGSTben, hol az Európai Unióban, hol a NATOban, és ez egy idő után aláássa a politikát, úri huncutságnak mutatja, és elveszítik az emberek a közéletbe vetett bizalmukat. Ezért nag yon fontos, hogy világossá tegyük az ő számukra, hogy bennünket nem a magyar nemzet fölötti szempontok vezetnek, hanem a magyar nemzet érdekei vezetnek, amiket össze akarunk hangolni más nemzetek érdekeivel és szempontjaival. Mi ezt egyébként egy modern ne mzetköziségnek tekintjük, amely megkülönbözteti ezt a gondolkodásmódot attól a premodern nemzetköziségtől, ami a nemzeti érdekek föloldásában és egy világegyesülésben látta a nemzetközi rend és a világ jövőjének kívánatos irányát. Ezt csak azért szerettem volna rögzíteni, mert ez érthetővé teszi a magatartásunkat. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Tisztelt Frakcióvezető Úr! Én is érzem azt a problémát, amelyre ön azzal reagált - szerintem helyesen , hogy kereste annak a módját, hogy hogyan lehetne a magy ar elnökségnek az európai külpolitikában nagyobb szerepet betöltenie, itt említette például Líbia dolgát. És ezen én is sokat gondolkodom, csak itt van egy bökkenő, ez pedig az, hogy az Európai Unió alapját adó mostani szerződés, amit Lisszabonban hoztak l étre, az a külügyeket kiveszi az elnökségi hatáskörből. Tehát az a helyzet, hogy az Európai Unió soros elnökségeként Magyarország az Európai Unió külpolitikájáért nem felelős, mert arra más megoldásokat hozott létre az Unió. Sőt továbbmegyek: a közös védel empolitikáért sem felelős az európai elnökség, mert az is kívül van az elnökségi mandátumon. Ezért amikor mi például Líbia ügyében föllépünk - és hadd mondjam azt, hogy szerintem talán nem ok nélkül váltotta ki a nemzetközi sajtó elismerését, amikor ebben az ügyben lépéseket tettünk , azok alapvetően humanitárius természetű és a migrációval összefüggő intézkedések. Tehát úgy kerül a csizma az asztalra, a magyar elnökség úgy kerül összefüggésbe külpolitikai ügyekkel, hogy annak a humanitárius és a migrációv al, a menekültüggyel összefüggő kérdéseit kezeli. Ezért volt az, hogy a magyar külügyminiszter és a magyar európai ügyekért felelős államtitkár éppen a Líbiával határos országok határátkelőhelyeit látogatta meg, ahol nem a külpolitikát próbálta intézni, ha nem a várható menekülthatását próbálta fölmérni annak, ami ma ÉszakAfrikában történik,
