Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 4 (82. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
2154 és megpróbálta azokat a humanitárius intézkedéseket megindítani - egyébként sikeresen, itt a belügyminiszter úrnak is volt szerepe , ami ahhoz kell, hogy egyébként ezt a válságot az emberi dimenzió oldalán, nem a politikai, hanem az emberi dimenzió oldalán kezelni lehessen. Hasonló a helyzet, egy kicsit hasonló a helyzet a keleti partnerséggel. Nézze, én szívesen támogatom azokat a gondolatokat, hogy Magyarország nagy n emzetközi rendezvényeknek adjon otthont, ha annak van értelme. De fölforgatni a város életét, megbénítani egész Budapestet egy nagy rendezvény érdekében (Moraj és derültség az MSZP soraiban.) , miközben pontosan tudjuk, hogy a rendezvény kudarcra van ítélve - na, annak nincsen semmi értelme. Mondok önöknek egy példát, és kérem, hogy gondolják át az álláspontjukat. Így volt ez Prágában, ahol a keleti partnerség csúcstalálkozója történt. A keleti partnerség prágai csúcstalálkozójára csak a német kancellár ment el a nagy európai nemzetek vezetői közül. Ez egy kudarc a fölfogásom szerint; kudarc a rendező országnak, kudarc nekünk, középeurópaiaknak, hiszen mi vagyunk szomszédosak a keleti partnerség államaival, és kudarc egyébként azoknak is, akiknek az érdekébe n ezt a partnerséget létrehozták. Ráadásul az a helyzet, hogy amikor a keleti partnerség egyetlen lehetséges időpontja a naptárba került, akkor még nem tudtuk, hogy majd a G8ak ugyanarra a hétvégére szervezik meg a találkozójukat, ami azt jelenti, hogy bi ztosak lehettünk abban, hogy miközben megbénítjuk egész Budapestet, az a találkozó sem az érintettek számára, sem nekünk, sem a magyar embereknek semmilyen előnnyel nem rendelkezik. Ilyenkor az az értelmes megoldás, ha keresünk egy másik időpontot, ez megt örtént, és lengyelmagyar társelnökség mellett a következő elnökség időszakában meg fog történni a keleti partnerség csúcstalálkozója. Úgyhogy én arra kérem önöket, hogy ahelyett, hogy a - hogy mondjam - kormánnyal szembeni negatív elfogultságaikból vezetn ék le egyes események magyarázatát, kérem önöket, hogy időnként hallgassák meg azokat az érveket és szempontokat, amelyeket mi próbálunk a közvéleménynek meg az önök számára is bemutatni annak érdekében, hogy talán teljesebb képük legyen egyegy ügy összef üggéseiről. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ami Schiffer képviselőtársam hozzászólását illeti, itt, ha jól értem, akkor közöttünk most ismét azok a régi viták élednek fel, amelyekben már számos alkalommal váltottunk szót itt a parlamentben. Én ezért, ha megeng edi, nem is terjeszkednék túl néhány kifejezetten fontos kérdésen. Ami az energiapiac kérdését illeti, én nagy tisztelettel osztom meg a parlamenttel azt a dilemmát, amivel a kormány is küzd egyébként. A dolog a következőképpen néz ki: Magyarországnak - ma jd Balczó képviselőtársamnak a versenyképesség ügyében természetesen válaszolok - versenyképességre van szükségre. Ezt senki sem szokta vitatni. De hogy miből fakad ez a versenyképesség és hogy lehet fejleszteni, erről persze itt eltérnek a vélemények. De azt a körülményt, hogy versenyképességre szükség van, nem szokás - még itt, e Ház falai között sem - kétségbe vonni. Márpedig ha versenyképességre van szükség, egy olyan országnak, mint mi vagyunk, amely nyakig úszik az adósságban, csökkentenie kell az áll amadósságát, nincs mese. Az államadósság csökkentéséhez ellenőrzés alatt kell tartani a költségvetési gazdálkodásunkat. Ez pedig azt jelenti, hogy minél több energiát kell mozgósítanunk a gazdaság teljesítőképességének növelése érdekében, amiből egyébként munkahelyek lesznek, ami a szociális feszültségeket is enyhíteni tudja. Következésképpen nagyon korlátozottak azok a források, amelyek ma Magyarországon a szegény emberek megvédése érdekében rendelkezésünkre állnak. Ebből fakadóan az energiakérdést legaláb b annyira szociálpolitikai kérdésnek tekintem, legalább annyira szegényügyi kérdésnek tekintem, mint gazdasági kérdésnek. Ezért még sok vita lesz ebben a Házban, amikor bátran képviselhetik önök a kormánnyal szemben azt az álláspontot, hogy az energiapolit ika területén piacbarátabban, nagyobb teret engedve a piaci összefüggéseknek kellene eljárnia a kormánynak, miközben a kormány nem ezt fogja tenni, hanem kifejezetten megpróbálja a szegény emberek
