Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. április 1 (81. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat részletes vitája - HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik):
2054 (9.10) Közben pedig hadd kérjem meg a kormány tagjait, hogy a Házszabály 45. § (4) bekezdése értelmében a kormány tagja vagy a helyettesítésére jogosult személy akkor is köteles részt ve nni az Országgyűlés ülésén, ha a napirenden lévő törvényjavaslat, határozati javaslat vagy jelentés az ő feladatkörét érinti. Az a szokás, ha van kormányképviselő, akkor a kormány székében foglaljon helyet, így vagyok tájékoztatva. (Dr. Répássy Róbert: De ez csak szokás, ugye?) Az a kérésem, hogy érdemes biztosítani a kormány jelenlétét ebben a formában is. (Lázár János: A Házszabályban hol van leírva?) Emlékszem hasonló vitákra az előző ciklusokban, és az akkori ellenzéki képviselők ezt számtalanszor zokon vették, és jogosan bírálták a kormányt, hogy nem ül a kormánypatkóban. (Vincze László: Kettő is van!) Ebben az esetben akkor Hegedűs Tamás képviselő úr - most már a kártyája is a helyén, ő is a helyén , öné a szó. HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 122. pontjához szeretnék hozzászólni, amely a Magyar Nemzeti Bank jogállását rögzíti az alaptörvényben. A jelenlegi előterjesztés szerint a Magyar Nemzeti Bank Magyarország központi bankja, a Magyar Nemzeti Bank törvényb en meghatározott módon felelős a monetáris politikáért. Ez ugyebár eléggé tágan hagyja a Nemzeti Bank jogállásának a meghatározását, vélhetően a jelenlegi gyakorlat folytatásának a szándékával, amely a jegybanki függetlenség szellemében fogalmazódott meg, eleget téve ezzel együtt az ezzel kapcsolatos nemzetközi elvárásoknak is. Mi ezt az utóbbi mondatot javasoltuk megváltoztatni a Jobbik országgyűlési frakciója részéről. Tehát mi a helyett a mondat helyett, ami nyitva hagyja azt a kérdést, hogy milyen módon felelős a Nemzeti Bank az ország monetáris politikájának meghatározásáért, határozottan leszögeznénk, és erre vonatkozik a módosító javaslatunk is, olvasom: “Az Országgyűlés a monetáris politika irányítását a Magyar Nemzeti Bank útján látja el. A Magyar N emzeti Bank támogatja a kormányt gazdaságpolitikájának megvalósításában.” Miért tartjuk ezt fontosnak? Nézzük először a kritikai részét! Meggyőződésünk, hogy a jegybanki függetlenség hamis mítosza az elmúlt három évszázad legnagyobb gazdaságpolitikai szélh ámossága, ahogy annak idején Mayer Amschel Rotschild fogalmazta, amikor azon igyekeztek, hogy az Amerikai Egyesült Államokban megszerezzék a pénzkibocsátás magánmonopóliumát: adjátok nekem a pénzkibocsátás jogát, és onnantól kezdve nem érdekel, hogy ki hoz za a törvényeket. A pénzkibocsátás joga óriási hatalmi eszköz annak kezében, aki ezt birtokolja. Bár nálunk az a helyzet nem áll fenn, hogy magántulajdonú bankok monopóliuma lenne a pénzkibocsátás, de azzal, hogy az úgynevezett függetlenség megvalósul a je gybank esetében, tökéletesen megfelel azoknak az érdekeknek, amelyek a jegybanki függetlenség révén a pénzkibocsátás jogát kivonták az állam fennhatósága alól. Nálunk ugyan nem az állam fennhatósága alól vonták ki, de a legitimen, demokratikusan választott törvényhozói akarat alól bizony kivonta a jegybanki törvény. Meggyőződésünk, hogy a gazdasági szabadságharc beteljesedése és kiteljesítése megvalósításához elengedhetetlen az, hogy a Magyar Nemzeti Bank valóban az legyen, amit a neve mond: Magyar Nemzeti Bank. Ez pedig akkor valósulhat meg, ha demokratikusan választott törvényhozói testület kontrollja alá helyezzük. Semmi nem indokolja - gazdaságpolitikailag sem - a jegybanki függetlenséget, hiszen az infláció mint gazdaságpolitikai cél kiemelésével, illet ve a jegybanki alapkamat meghatározásának lehetőségével és a pénzkibocsátás mennyisége szabályozásának a lehetőségével egy olyan eszköztárat adtunk a Nemzeti Bank, a jegybank kezébe, amelyre a kormányzatnak és a törvényhozásnak meglehetősen csekély befolyá sa van, és úgy gondoljuk, hogy ez helytelen.
