Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 25 (79. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Ujhelyi István): - HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik):
1850 szekér, amelyet az egyik ló balra húzna, a másik jobbra? A gazdaságpolitika irányításának eszköztára komp lex, és minden eleme összefügg minden más elemével. A jegybank ezen belül a monetáris politikát irányítja, amely a pénzkibocsátás mennyiségén és az alapkamat mértékén keresztül erőteljes hatást gyakorol az inflációra, a gazdasági növekedésre és a fizetési mérlegre, a növekedésen keresztül pedig közvetve a foglalkoztatásra is - vagyis az összes meghatározó mutatónkat döntő mértékben befolyásolja. A kormány ezzel szemben a fiskális, vagyis költségvetési politikára, a fejlesztési politikára, a szabályozásra és a közpolitikai eszköztárra támaszkodhat, ugyanúgy befolyást gyakorolva a növekedésre, foglalkoztatásra, inflációra és fizetési mérlegeinkre. Tisztelt Képviselőtársak! Mi indokolja azt, hogy a gazdaságpolitika irányításának eszköztárából egyszerűen kiemelj ük a monetáris politikát, a gazdaságpolitika céljai közül pedig az infláció féken tartását, és ezeket függetlenítjük a kormányzati gazdaságpolitikától? Az égvilágon semmi. Az infláció fontos, de nem fontosabb, mint a növekedési vagy a foglalkoztatási ráta. Egy jó kormányzati gazdaságpolitika ügyesen optimalizál a fő célok és mutatók között, illetve az ezek eléréséhez szükséges eszközök között. Ha ezek közül függetlenség címén kiemelünk egyet, akkor az olyan lesz, mint egy szimfonikus zenekar, amelyből kieme ljük a rézfúvósokat, és azt mondjuk, nekik más karmester dirigál. Képzeljük el, hogyan fog megszólalni. Tisztelt Képviselőtársak! Okkal merül föl a kérdés, miért olyan népszerű mégis a fősodratú közgazdaságtanban és az ennek megfelelő politikai diskurzusba n a jegybanki függetlenség gondolata. Természetesen anyagi érdekeltségből. És itt nem a Magyar Nemzeti Bank mindenkori vezetésének érdekeltségéről van szó, hanem sokkal bonyolultabb összefüggésrendszerről: a nemzetközi pénzszivattyúk működtetéséről. Nem vé letlen, hogy a pénzkibocsátás kormányzattól független monopóliumának megteremtése a londoni Rothschild családtól származik, akik elnyerték maguknak a jogot a Bank of England megalapításán és monopolhelyzetbe hozásán keresztül. Később ugyanezt megtették az Amerikai Egyesült Államokban is, annak ellenére, hogy az alapító atyák - köztük Benjamin Franklin - ezt hevesen ellenezték. Nem véletlen, hogy Mayer Amschel Rothschild azt nyilatkozta 1790ben: “Ha az enyém a pénz kibocsátása és a forgalom ellenőrzése, akk or kit érdekel, ki írja a törvényeket.” (9.40) Vagyis az alapító atyák éppen a képviseleti demokráciát féltették. A lobbierő mégis győzött. Az Egyesült Államokban a pénzkibocsátás joga kikerült az állam fennhatósága alól, és a magánbankok kartelljeként műk ödő Fed kezébe került a mai napig. Tisztelt Képviselőtársak! Nálunk nincs szó arról, hogy a központi bankot magánérdekeltségek birtokolnák, hiszen 100 százalékos állami tulajdonban van. De a globális pénzügyi hálózatnak erre nincs is szüksége. Számukra elé g, ha a függetlenség örve alatt a jegybank olyan politikát folytat, ami megfelel az érdekeiknek. És ez így is történt az elmúlt 20 évben. A magyar gazdaságpolitika történetének egyik legkatasztrofálisabb hatású döntéseként a jegybanki alapkamat a módszervá ltás kezdete óta az egekben van. Amit kezdetben talán nem is a károkozás szándéka, hanem a tudatlanság, a hozzá nem értés okozott. A deregulációs folyamatot, elsősorban a hatósági árak megszüntetése miatt meglóduló inflációt a 90es évek elején a jegybank drasztikus kamatemeléssel vélte orvosolni, vagyis kőkemény monetáris megszorítással. Ahogy a méltatlanul agyonhallgatott kitűnő közgazdász, Nagy Pongrác fogalmazta, a rendszerváltás tragédiája az volt, hogy olyanok diktálták a feltételeket, mindenekelőtt a z IMF, a Nemzetközi Valutaalap, akik nem értettek a tervgazdasághoz, és olyanok hajtották végre, akik nem értettek a piacgazdasághoz. Hát innen ered az a téves döntés, amelynek kártékony terhét azóta is cipeljük magunkkal. A magyar jegybanki alapkamat a ma i napig példátlanul magas, ami nemcsak a költségvetés közvetlen kiadásait terheli meg indokolatlan mértékben, hanem elszívja a forrásokat a magyar kis- és középvállalkozásoktól, tovább fokozva versenyhátrányukat az erőfölényükkel amúgy is visszaélő multina cionális óriásvállalatokkal szemben. Mindehhez járult hozzá az elmúlt években a hatalmas és indokolatlan tartalékképzés. Amikor a magyar gazdaságnak óriási szüksége lenne friss pénzre, hogy
