Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DR. SZABÓ TAMÁS (Fidesz):
1820 Volt olyan , aki a vármegyével összefüggésben a dzsentrivilágot hozta vissza, hogy jönnek majd a bárók, grófok és hercegek. De elhangzott olyan dolog is, hogy a vármegyerendszer visszahozásával majd a vármegyei börtönök és egyebek is visszakerülnek. Azt gondolom, hog y akik ezeket a gondolatokat megfogalmazták, nem ismerik Konfuciusnak azt a mondását, hogy “meséld el a múltadat, és én megismerem belőle a jövőt”. Azaz a múlt ismerete, értékelése, felvállalása nélkül homályos a jelen és nagyon sötét a jövő. Azt gondolom, az alaptörvénynek ez a megfogalmazása megpróbálja az 1950 előtti gyakorlatot, illetőleg alkalmazásokat visszahozni ebbe az alaptörvénybe. Aki tanulta a magyar történelmet, és akik a kritikát megfogalmazták, nem biztos, hogy mindenki tisztában van ezzel. M egjegyzem, ezek között olyan is van, aki el akarta törölni Magyarországon a történelemérettségit is. Nem biztos, hogy tudják, hogy a vármegyerendszert államalapító Szent István királyunk az államalapítással, az államszervezet kiépítésével hozta létre. Ez e gy olyan sikeres szervezeti, területi egység volt, amely több mint 900 évig fennállt, és segített nekünk olyan nehéz helyzetekben, amikor a tatárok jöttek, a török megszállás idején. És egyáltalán, nagyon hosszú időn keresztül biztosította akár a királyi v ármegye, akár a nemesi vármegye rendszerében, hogy a közszolgáltatások, védelmi feladatok olyan területi egységben valósuljanak meg, amely a vármegye, annak központja, a királyi vár vagy erődített település köré szerveződött. Megyei közgyűlési tisztségvise lőként is azt gondolom, hogy aki a múltunkat és ezeknek a szavaknak a jelentéstartalmát nem ismeri, illetőleg megpróbálja ezeket ellehetetleníteni vagy félremagyarázni, az tulajdonképpen a magyar történelmet csúfolja meg vagy vonja kétségbe. Ez a vármegyer endszer biztosította mindazokat a lehetőségeket az elmúlt ezer évben a magyar nép számára, amelyek a közigazgatással, a védelemmel, a területszervezéssel és egy területi egység igazgatásával összefüggésben megjelentek. (15.10) Én azt gondolom, helyes dolog , hogy visszatérünk ehhez a rendszerhez, pontosabban a rendszer helyett a megnevezéshez. Nem kell szégyellnünk, hiszen 1950ig ez egy élő fogalom volt, e szerint működtek a dolgok. És akik attól félnek, hogy ezzel visszajönnek a bárók, a grófok, a hercegek , azoknak el kell mondanunk, hogy ez nem történik meg, nyilván nem egy főrendi vármegyéről van szó. A képviselőtársaimnak merem ajánlani, hogy ezt a részét is ugyanolyan fogadtatással olvassák, mint ahogy egyébként az egész alaptörvény szelleme adja, vissz atérve, megbecsülve gyökereinket, múltunkat megismerve, felvállalva, továbbvive. Csak így lehet Magyarországnak sikeres jövője ebben az Európában, amelynek a szívében élünk, és amelynek a közepén ezer éve létezünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szabó Tamás képviselő úr a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót. DR. SZABÓ TAMÁS (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Szeretném az elkövetkező néhány percben összegezni azokat a gondolatokat, amelyek számomra az alaptörvény legfontosabb üzenetét hordozzák egy egységesen és az egyén szintjén is egészséges társadalom megteremtésének vonatkozásában. Elöljáróban, mint a magyar egészségügyben három évtizede dolgozó orvos, örömmel veszem az alaptörvény azon gondolatait, amelyek közvetlenül az alapjogokat, az egészséghez, az egészséges környezethez, az egészséges munkahelyekhez, az orvosi ellátáshoz, a sportoláshoz és a re ndszeres testedzéshez való jogot érintik. Ezen gondolatok részletes kifejtését hallhattuk már az előttem szólóktól, most nem kívánom ezeket megismételni, egyetértek velük. Az egyéni felelősségvállalás hangsúlyos megjelenítésére is többször történt már utal ás. Idézem az N. cikkben foglaltakat: “Mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az
