Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
1810 húsvéthétfő. Vég ül annyit sikerült elérni, hogy csak az alaptörvény aláírását tervezik erre az időpontra. De Schmitt Páltól ez sem meglepő, hiszen munkásságát azzal kezdte, hogy önmagáról nevezett el díjat, önmagáról elnevezett díjat alapított Magyarország államfőjeként. Nos, azt gondolom, hogy ilyen események után joggal mondjuk, hogy nincs olyan hangulat, amit itt önök próbálnak ezekkel a fölszólalásaikkal megidézni. És színjáték valóban, ahogy tegnap is elmondtam szintén egy másik kétperces fölszólalásomban, színjátékna k tartjuk azt is, hogy akár a fideszes képviselők közé egyfajta biodíszletként mindig beülnek az adott képviselők, megtévesztve ezzel a tévénézőket, mintha olyan sokan lennének jelen itt a kétharmadból, akik komolyan gondolják ezt a fajta alkotmányozást. ( Moraj a kormánypártok soraiban.) Méltatlannak tartom, hogy még egy miniszterelnökhelyettes, Semjén Zsolt úr is megtette azt, hogy a bársonyszékét a tévénézők kedvéért elhagyva, nem tudom, hogy szereplési vágya vagy elvonási tünetei miatt ilyen szempontból , a szereplési vágya érdekében... (Felzúdulás és közbeszólások a Fidesz soraiból: Orvost! - Az alkotmányról beszélj! - Az elnök csenget.) Legyenek szívesek csöndben hallgatni, akármilyen kellemetlen ez, hiszen valóban a tévénézők megtévesztése ez. Nos, szí njátéknak tartom az alaptörvényben lévő számos rendelkezést is. Ilyen például a gyermekek után járó szavazati jog. Ennek abszurditását nem szükséges itt taglalnom, hiszen megtették ezt már itt sokan, nemcsak közülünk, de nem véletlenül engedték még az úgyn evezett nemzeti konzultációba is belevenni ezt a kérdést, hiszen nagyon jól tudták önök, hogy milyen fokú elutasítottsága lesz ennek az abszurd javaslatnak. Mint végül kiderült, állítólag 15 százalékos támogatottsága van ennek a javaslatuknak. Nem véletlen ül engedték ezt betenni, engedték feltenni a kérdést a magyar népnek, a magyar társadalomnak, hogy most erre hivatkozva, ezzel a demokratikus intézményt bemutatva, eljátszva, egyfajta színjátékként mondhassák, hogy lám, mi visszatáncolunk ettől a javaslatu nktól. Pedig ezt önök sem gondolták komolyan. Hogy ezt egy másik érvvel is alátámasszam, nem véletlen, hogy kormánypárti képviselők is akadtak, akik ez ellen szót mertek emelni. Mert szabad mandátum elve ide vagy oda, amivel sokat dobálóznak akkor, amikor mi a visszahívhatóságot szeretnénk például megteremteni, tudjuk jól, hogy nincs itt semmiféle szabad mandátum. Nem véletlen, hogy például olyan megosztó kérdésekben is, amit ne vitassunk, hogy megosztó kérdés, a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosí tása, egyetlenegy ellenvéleményt sem mertek megfogalmazni a kormányoldalon. Mi meg mertünk fogalmazni, természetesen megosztott a frakciónk egy ilyen kérdésben is, lelkiismereti szavazás lesz. (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Ez a különbség, hogy mennyire létezik szabad mandátum elve, például önöknél, ahol pénzbírság is van. Mert bizony nemcsak a baloldalon volt pénzbírság, amikor az egészségügyet akarták privatizálni, és a kiszavazó képviselőket akarták megakadályozni szorult helyzetükben, ha nem önöknél is rendszeres, egyébként törvénytelen műfaj ez. (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Rágalom!) De ha már a szabad mandátum elvénél tartunk, hányszor panaszkodnak önök a folyosón, négyszemközt azért el merik mondani, hogy milyen jó nekünk, ellenzéki képviselőknek, mi benyújthatunk módosító javaslatot a költségvetéshez. (Nagy felzúdulás és közbekiáltások a kormánypártok soraiból: Mutass valakit! - Kőszegi Zoltán: Mutass egyet! Ne vagdalkozz! Ki áll veled szóba? Egyet mutassál! Ne hazudjál már, barátom!) Ellenben önök csak különböző jóváhagyások után tehetik ezt meg, hiába próbálják saját körzeteiket képviselni. Azt gondolom, hogy mindezek a példák azt mutatják, hogy itt nincsen semmiféle szabad mandátum elve, ső t tulajdonképpen a hozzászólásaik is ezt mutatják, hogy mindenki a fölolvasott szövegét mondja el. És nemcsak azért, mert itt valamiféle ünnepi köszöntőt kíván tartani, hanem erős a gyanúm, hogy ebben az orwellikubatovi világban előre jóvá is kellett hagy ni a beszédüket. (Felzúdulás és derültség a kormánypárti padsorokban.) Sőt, mi több, úgy érzem, hogy valamiféle paneleket is kaptak, hogy miről beszéljenek, mert így néhány nap után már egy kicsit feltűnő, hogy mindenki azzal kezdi, hogy mennyire meghatódo tt, aztán azzal folytatja, hogy milyen kár, hogy az ellenzék távol van, pedig itt lehetne. Végül azt taglalják, hogy ez nem is egy párturalmi alkotmány,
