Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - NOVÁK ELŐD (Jobbik):
1809 egy példát engedjenek meg: az 1950es évek elején, a diktatúra éveiben törvénybe iktatták, hogy a dolgozók kérésére az Országgyűlés karácsony másodnapját munkanappá nyilvánította. Én azt hiszem, hogy emögött annak idején nem volt sem racionalitás, sem józan ész, sem erkölcs, és még gazdasági vonatkozásai is erősen me gkérdőjelezhetőek voltak. Arra kérem az Országgyűlést, hogy ezt a rendelkezést fontolja meg, vitassa meg, és vegyék ki a tervezetből. Nemes a cél, őszintén kívánom, hogy ennek az Országgyűlésnek ez a cél sikerüljön, ugyanakkor ennek a rendelkezésnek még al aptörvénybe foglalva sem lesz jelentősége, értelme és jogi relevanciája. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Felszólalásom keretei között nem volt lehetőségem minden kérdésre kitérni. (14.20) E vázlatos összefoglalás is érzékelteti a zonban: az igazságszolgáltatást illetően vannak nyitott alapkérdések az alkotmánytörvény és a hozzá majdan kapcsolódó sarkalatos törvény vonatkozásában. Akármi lesz is a megoldás, tartsuk szem előtt államalapító Szent István királyunkat, aki a nyugati kere szténység felvételével tudatosan az európai értékek mellett tette le a voksát, amikor államot és egyházat alapított. Ma sincs más választásunk, mint ezeknek az értékeknek a tisztelete, a hatalmi ágak következetes szétválasztásán alapuló, modern európai jog államiság alaptörvényben való rögzítése. Ehhez kívántam segítséget és támogatást nyújtani. Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm a Legfelsőbb Bíróság elnökének hozzászólását. A következő előre bejelentett felszó laló Novák Előd képviselő úr, Jobbik. Öné a szó, képviselő úr. NOVÁK ELŐD (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy itt a fideszes általános köszöntők sorát megszakítva visszatérjek a napirendünkben is szereplő általáno s vitához, hiszen elvileg vitának van helye még egy ilyen szent ügy esetében is. A tegnapi nap folyamán már egy rövid hozzászólásra volt lehetőségem, megidéztem Szabó Dezső szellemét, aki ugye, azt mondta, hogy üres gyomorral nem lehet himnuszt énekelni. S valóban azt gondolom, hogy miközben ilyen szép szavak elhangoznak, megfeledkezünk arról, hogy a magyar társadalmat a cigánybűnözés sújtja, a multinacionális cégek zsákmányolják ki őket, és ismét az alsó középosztály megszorítását jelenti akár az egykulcso s adó, akár a Széll Kálmánterv. Tehát miközben a mindennapjainkat beárnyékolják ezek az intézkedések, azt gondolom, hogy nem lehet ilyen nagy méltósággal alkotmányozni, alaptörvényt elfogadni. Szintén nem lehet akkor sem, amikor mindennapossá vált a törvé nyek kijátszása akár országgyűlési képviselők által - kormánypárti képviselőkre gondolok itt természetesen , akár a szabálytalanul duplán felvett költségtérítésekre gondolunk, amely törvénytelen, vagy akár magának az alkotmánynak a kijátszására, ha esetle g az Alkotmánybíróság, mondjuk, egy kényes helyzetben élni akar legfőbb feladatával és jogával az alkotmányosság őreként. Gondoljunk itt az Alkotmánybíróság múlt évi megregulázására, amivel megmutatták, hogy fektethetünk itt le bármit az alaptörvényben, ha önök úgy gondolják, ezzel a kétharmados túlsúlyukkal élni fognak, és bárkit meg tudnak regulázni. Ez volt a fő üzenete az Alkotmánybíróság megregulázásának, és ezek után bármit is foglalunk az alaptörvénybe, itt fog lebegni a szemünk felett az, hogy kétha rmaddal sajnos bármit megtehetnek. Azt gondolom, hogy szintén ízléstelen volt, és beárnyékolja itt az alaptörvény megvitatását az, hogy a nevüket törvénybe, mi több, alaptörvénybe szeretnék foglalni. Azt gondolom, hogy ez a Rákosikorszakot idéző olyan fok ú ízléstelenség, amelyre utalt egyébként már az is, hogy az úgynevezett fülkeforradalom első évfordulóján, 2011. április 25én akarták az alaptörvény zárószavazását tartani, annak ellenére, hogy az munkaszüneti nap, mi több, egyházi ünnep,
