Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnöke:
1808 átfogó elrendelése. Ezek a rendelkezések ugyan csak ez év március 1jével léptek életb e, de már ennek figyelembevételével folyt le a Fővárosi Bíróság átfogó ellenőrzése is. A fenti átfogó jogszabályi változások tükrében nem tartom megalapozottnak azokat a híreszteléseket, miszerint az Országgyűlés a 2010. évi törvényalkotást követően 2011 e lején már meghatározóan új fordulatot kívánna venni, és a bírósági igazgatást valamiféle miniszteriális igazgatássá átszervezni. Ez indokolatlan lenne a közjogi rendszer szélesebb összefüggéseinek tükrében is. Azokban az országokban ugyanis, amelyekben a b íróságok igazgatása minisztériumi kézben van, ezekben az országokban kivétel nélkül az ügyészségek igazgatása is a minisztérium kezében van. Ez a helyzet Ausztria, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Görögország, Németország és Svédország e setében. Ha Magyarországon a legfőbb ügyész kivételes önállósága, jogköre és alkotmányos helyzete folytán - nagyon helyesen - az ügyészség szervezete kivételes alkotmányos függetlenséget élvez, milyen érvekkel lehetne indokolható a bírósági szervezetnek en nél kisebb szervezeti, igazgatási függetlensége? Röviden szólnom kell az igazságszolgáltatási rendszert érintő, tulajdonképpen az Alkotmánybíróság kompetenciájába tartozó kérdésről is, az alkotmányjogi panasz intézményéről. A bírósági szervezet döntéseinek alkotmánybírósági vizsgálata elméleti szempontból nem kifogásolható. Az Európai Unió hét országában van a bevezetendő magyar alkotmányjogi panasz intézményéhez hasonló jogintézmény. Tény, hogy az alkotmányjogi panasz az egyéni bírósági ítéletek alkotmányo sságát van hivatva kontrollálni, és ily módon elvileg az alkotmányossági garanciák magasabb szintjét jelenti. Ugyanakkor - és erre szeretném felhívni a figyelmet - bevezetésének komoly következményei vannak. Egyrészt ezekben az ügyekben meghosszabbodhat, j elentősen is meghosszabbodhat a korábban bíróságokon zajló jogvita végleges lezárása, hiszen a jogerős döntés után még alkotmányossági vizsgálatra is lesz lehetőség. Másrészt az ilyen irányú kérelmek nagyon nagy számban érkezhetnek az Alkotmánybíróságra, a mi a magyar Alkotmánybíróság teljes szervezeti, munkamódszerbeli átalakításával járhat, és amelynek komoly költségkihatásai lehetnek. Végezetül - és ezt az Emberi Jogok Bíróságának volt tagjaként mondom - ez a döntés a magyar Alkotmánybírósá got ezen ügyek tekintetében direkt módon a strasbourgi bíróság joghatálya alá helyezi. Magam is sok ilyen típusú, alkotmánybíróságról érkező ügyet tárgyaltam, volt alkalmam tapasztalni, milyen ügyekkel és problémákkal küzdenek ezek a bíróságok. Ugyanis, mi nt a strasbourgi bíróság ítéletei kimondják, az alkotmánybíróság előtt folyó eljárásnak teljesítenie kell az emberi jogi egyezmény szakaszaiban megfogalmazott kritériumokat. Azaz a kontradiktórius és a nyilvános eljárás követelményeinek megfelelően eljárás ukat ésszerű időn belül tartoznak befejezni. Mindez azt jelenti, hogy ha az alkotmányjogi panaszt bevezetik, az teljesen más Alkotmánybíróságot kíván. Tehát nem ellenezve az alkotmányjogi panasz intézményét, felhívom a figyelmet, hogy itt lépések és jogi l épések szükségesek. Végezetül szeretnék szólni a tervezet 28. cikkéről, amely a bíróságok számára jogértelmezési módot ír elő. Őszintén szólva nem vagyok meggyőződve arról, hogy jogértelmezési kérdésekkel az alkotmánynak kell foglalkozni. Úgy gondolom, hog y jogértelmezési kérdéseknek nem az alkotmányban, hanem az eljárási törvényekben lehet igazán helyük, és ezért problematikus számomra az alkotmánytervezet 28. szakasza, hogy az alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Szeretném megjegyezni, hogy ez minden Országgyűlés törekvése volt; én magam a bírói pályán során sok olyan törvénnyel találkoztam, amely sem a józan észnek, sem az erkölcsnek nem felelt meg, sem a gazdaságos célnak. Nem a közjó érdekében cselekedett, adott esetben erkölcstelen volt, és gazdaságilag semleges vagy pedig partikuláris érdekeket szolgált. Számos példát lehetne mondani,
