Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 24 (78. szám) - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. BAKA ANDRÁS, a Legfelsőbb Bíróság elnöke:
1807 A törvények rendelkeztek a szolgálati bíróság létrehozásáról, a kötelező továbbképzés elrendeléséről, a bí róvá válás feltételeiről és új rendszeréről. Úgy gondolom, hogy a törvényhozás és az igazságszolgáltatás elképzelései hosszú idő óta először voltak összhangban egymással. A bírósági igazgatás szervezetére vonatkozó új kétharmados törvények egyébként 2011. március 1jén léptek hatályba, ezekkel a bírósági igazgatás szervezete ma már működőképes, és maradéktalanul el tudja látni a feladatát. Az igazságszolgáltatás korábbi problémáiért és jelen problémáiért ugyanakkor másokat is felelősség terhel. Míg történet ileg a magyar államéletben a bíróság az állam egyik alapintézménye, a bíró pedig független, tekintélyes, autonóm és megbecsült személyiség, addig a rendszerváltozás után is tovább hatott az a korábbi szocialista gondolkodás, amely a bíróságokat szükséges, de nem igazán fontos szervezeteknek tekintette, a bírót pedig a mechanikus végrehajtó hivatalnok szintjére süllyesztette le. (14.10) Ez eredményezte, hogy a szervezet, ahol a legkisebb változtatás is jogalkotásban megnyilvánuló politikai támogatást igényel , ezt a támogatást nem kapta meg. Ez eredményezte, hogy az ország gazdasági, társadalmi változásaihoz évtizedekig nem igazodott a bíróságok szervezete. Ez eredményezte a bírósági struktúra eltorzulását, a központi régió több évtizedes problémáját, Európa l egnagyobb bíróságának, a Fővárosi Bíróságnak igazgatási lehetetlenségét, a komoly munkateherbeli aránytalanságokat. Hasonlóan, a bíróságok hosszú évek óta jelentősen alulfinanszírozottak, sokszor elmondtam, hogy a bíróságok költségvetése 2011ben is a 2004es szinten áll, miközben négyszázezer üggyel többet intéznek el. Azt igazságszolgáltatás szemszögéből mindegy, hogy az anyagi ellehetetlenülés oka a korábbi szemlélet továbbélése, a bíróságok elhanyagolása vagy éppen a gazdasági válság. Nincs olyan bírósá gi igazgatás, amely ekkora hátránnyal eredményesen meg tudna küzdeni, bárhogyan szervezzék is. Lehet apró lépésekkel javítani az igazságszolgáltatás igazgatását, ennek azonban az igazságszolgáltatás gyorsaságára, munkájának javítására, megbecsülésére csak korlátozott jelentősége lehet. Úgy gondolom, hogy a bírósági igazgatás jövőbeli kérdéseit három tényező szerves összefüggésében kell értelmezni. Az egyik a nemzetközi trendek. 1997ben Európában szinte alig volt igazságszolgáltatási tanács, néhány működött , csekély kompetenciával, korlátozott hatáskörökkel. Ma, 2011ben, az Európai Unió 27 tagállamából 18ban működik valamiféle hatáskörű önigazgatási szerv, amelyek jogköre különböző, de amelyek hatáskörébe mindenütt beletartoznak a bíróságok igazgatására vo natkozó személyügyi kérdések, kinevezések, ellenőrzések, vizsgálatok, fegyelmi és alkalmassági vizsgálatok kérdései is. Ezt a tendenciát ma lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni azért is, mert ezeknek az önálló igazságszolgál tatási tanácsoknak immár európai szervezetük van, hosszú évek óta, amelyek keretében együttműködnek, közös célokat, stratégiákat fogalmaznak meg. Nehéz nem figyelembe venni azt az irányt sem, amit legutóbb az Országgyűlés a bírósági szervezettel egyetértés ben kijelölt, nevezetesen azt, hogy 2010 decemberében az Országgyűlés átfogóan és koncepcionálisan módosította a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényt. Ez a komplex, kétharmados jogalkotá s nagyon határozottan a megreformált bírói önigazgatás mellett tette le a voksát. Meghatározta az Igazságszolgáltatási Tanács összetételét, előírta, hogy a bírósági elnökök csak a tanács bíró tagjai töredékében vehetnek részt a tanács munkájában. A tanács csak azokat a feladatokat láthatja el, amelyek a testületek kompetenciájába tartoznak, amelyeket testületek képesek ellátni. Ilyenek a hosszú távú stratégia kidolgozása, szabályzatalkotás és bizonyos felügyeleti, ellenőrzési jogkörök. Ezen túlmenően a taná cs feladatait annak elnökére bízta. Az ő jogkörébe tartozik a bírósági szervezet vezetőinek kinevezése, a bírói álláshelyek országos kiírása, ellenőrzések és vizsgálatok
