Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - DEMETER ZOLTÁN (Fidesz):
1722 kötelező alapfokú, az ingyenes és mindenki számára hozzáférhető középfokú, valamint a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők tö rvényben meghatározottak szerinti anyagi támogatásával biztosítja. Csak néhány szó, de mégis micsoda különbség! Vegyük észre, hogy az új alkotmányban nemcsak mindenki számára hozzáférhető, hanem mindenki számára ingyenes a középfokú oktatás, továbbá az okt atásban részesülők anyagi támogatását törvény garantálja. Az új alkotmány nem a tanítás szabadságát és szabadosságát támogatja, hanem a tankötelezettséget és a kulturális értékeknek a jövő nemzedék számára való megőrzését. Kulturális értékekben pedig hazán k bővelkedik, úgy az épített, a természeti és a szellemi örökségben, amelyből jó néhány már a világörökség része is. A jelenlegi alkotmány és az új alaptörvénytervezet közötti szemléletbeli különbség talán részben magyarázat az elmúlt évtizedek falurombol ására és a vidék elsorvasztására is. Míg az új alkotmánytervezet kimondja, hogy Magyarországon az emberhez méltó lakhatás mellett mindenki számára jog a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés is, a régi alkotmányban erre utalás sincs. Így aztán semmi nem vet hetett gátat annak, hogy vasúti szárnyvonalakat zárjanak be, autóbuszjáratokat szüntessenek meg, a világtól elzárva ezzel kistelepüléseket, megfosztva azok lakóit a közösségi közlekedéstől. Úgy vélem, minden településen - községben vagy városban - élő magy ar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy lakóhelyéről munkába járás, hivatalos ügyeinek intézése, egészségügyi vagy szociális ellátása, valamint oktatása, képzése céljából vagy bármi egyéb célból tömegközlekedési eszközzel a járási, megyei központba vagy a f ővárosba juthasson, és onnan a világ bármely tájára utazhasson. Mindenkit megillet az a jog is, hogy - lakjon bárhol az országban - hozzáférjen az internethez, a távközlési szolgáltatásokhoz, és ilyenformán bekapcsolódhasson a világ információs vérkeringés ébe. Hol tartalmaz ilyen kitételeket a jelenlegi alkotmány? Ne keressék, sehol. Úgy vélem, meg kell állítani az elmúlt 20 évben bekövetkezett tudatos falurombolást, a vidék elsorvasztását, meg kell adni mindenkinek a mobilitás lehetőségét és a munkahelyvál asztás szabadságát, a munkahelyre, iskolába, kórházba, egyéb intézményekbe való eljutás lehetőségét, illetve a világ információs vérkeringésébe való bekapcsolódás lehetőségét. Most arra készülünk, hogy minden magyar számára alkotmányos garanciát teremtsünk mindezekre. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Demeter Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót. DEM ETER ZOLTÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmánytervezet Alapvetésének D. cikkelyéhez szeretnék néhány gondolatot fűzni az általános vitában. Ahhoz a szakaszhoz, amely a határon túl élő magyarok és az anyaország viszonyáról rendelkezik. Trianon, illetve a II. világháborút lezáró békediktátum óta ezzel a kérdéssel semmilyen magyar alkotmány vagy alkotmányos törvényi szándék nem foglalkozott megfelelően. Az 1946os I. törvényben sem olvasunk a határokon túl rekedt több milliónyi magyarhoz való viszo nyról, az 1949es XX. törvény pedig, a kommunista alkotmány - majd ugyanígy a diktatúra - legszívesebben kitörölte volna az anyaország állampolgárainak fejéből, szívéből, hogy a magyar nemzetnek csak egy része él a trianoni határokon belül. Az 1989es, töb bször módosított jelenlegi alkotmányunk is csupán annyit mond a 6. § (3) bekezdésében, hogy van felelősségünk a határon túl élő magyarok iránt. Az az alkotmány, amely önmaga szerint is ideiglenes, amelyik több mint 20 éves immár, amely a kommunista alkotmá nnyal jogfolytonos, amely jelenleg is érvényes, nem tekinti a határon túli magyarságot a magyar nemzet részének. Tisztelt Országgyűlés! Több mint 20 éve várunk arra, hogy a magyar választópolgárok olyan felhatalmazást adjanak a magyar parlamentnek, a magya r kormánynak, amely kétharmados
