Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 23 (77. szám) - Agata Zajega, a Lengyel Köztársaság ideiglenes ügyvívőjének köszöntése - Megemlékezés a Lengyel-Magyar Barátság Napjáról - A Magyarország Alaptörvénye címmel törvényjavaslat, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (Jakab István): - KOZMA PÉTER (Fidesz):
1712 formában támadás érte a nemzetiségek jogállását mind a preambulumban, mind pedig az alkotmányunkban a kisebbségi ombudsman részéről. Ezért úgy gondolom, fontos rögzít enünk azt, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek - ha a népcsoport kifejezést elhagyjuk, ez így hangzik - államalkotó tényezők, és részesei a nép hatalmának. Számomra ez a jelenleg benyújtott javaslatból is egyértelmű, de mégiscsak a méltatlan, vagyis mél tánytalan támadásokkal szemben szerintem érdemes ezt a megjelölést használni. Hiszen a Nemzeti hitvallás első mondata, amely így hangzik, hogy “Mi, a magyar nemzet tagjai”, teljesen egyértelművé teszi az alkotmányozó, tehát a politikai nemzet fogalmának ha sználatát, ami magától értetődően diszkriminációmentesen és asszimilációs szándék nélkül, közösségi identitások érintetlenül hagyásával magában foglalja a magyarországi nemzetiségeket, illetve a hozzájuk tartozó állampolgárokat is. Felesleges, következéské ppen félreérthető ennek a ténynek a későbbi megismétlése. Félreértés lehetősége forog fenn amiatt, hogy az eredeti előterjesztésben szereplő mondat valóságos szándékával ellentétesen olyan értelmezésre ad lehetőséget, mint ha az alkotmányozó többség kívánn á meghatározni a kisebbségi helyzetű nemzetiségi közösségek identitását, ugyanis a jelenleg benyújtott javaslatban ez úgy hangzik, hogy a magyar nemzet részének tekintjük mi ezeket a nemzetiségeket, illetve jelenleg úgy hangzik, hogy népcsoportokat. Nem go ndolom, hogy egy ilyen viszonyt kellene föltételezni, hogy mi másokat annak tekintünk, hiszen mindannyian azok vagyunk. Ezért a mondatnak az eredetileg előterjesztett formában való elhagyását javasoljuk néhány képviselőtársammal. Szükséges ugyanakkor az er edeti előterjesztő azon egyértelmű szándékának érvényesítése, amely szerint a magyarországi nemzetiségek közösségi létüknél fogva tagjaiknak a magyar politikai nemzethez való tartozásán keresztül a magyar államiság egyenrangú hordozói. Hogy egyébként pedig a nemzet részének, a magyar nemzet részének tekintie magát valaki a kisebbségi identitása mellett, annak ellenére vagy a fölött vagy éppen azzal együtt, az neki a személyes egyéni döntése. Ezen szándék megjelenítését, mármint hogy közösségként természete sen részei a nemzetnek és államalkotó tényezők, úgy kell megtennünk, hogy ez ne adjon okot félreértésre. Minden ilyen megfogalmazásnál, úgy gondolom, figyelnünk kell arra, hogy hogyan hangoznak ezek a mondatok egyébként a szomszéd országokban élő többségi és kisebbségi nemzetiségiek fülében, hogyan látszanak, és ott milyen megfogalmazások vannak. Ezért fontosnak tartom azt is, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek és népcsoportok nyelvét és kultúráját is különös védelem alá helyezzük. Gondoljunk a szlovák nyelvtörvényre; amit elvárunk Szlovákiától, azt szerintem nekünk is meg kell adnunk saját nemzetiségeinknek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Jakab István) : Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra követ kezik Kozma Péter képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót, képviselő úr. KOZMA PÉTER (Fidesz) : Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az alaptörvény általános vitájá ban az Alapvetés három cikkelyével kapcsolatban három gondolatot osszak meg önökkel. A Nemzeti hitvallás azt mondja, idézem: “Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.” (16.00) Ez a morális, belülről fakadó kötelezettségvállalás nyilvánul meg az Alapvetés D. cikkelyében is, és amikor ezzel a cikkellyel kapcsolatban szólok, akkor engedjék meg, hogy idézzem a jelenleg hatályos Alkotmány 6. § (3) bekezdését, amely így szól: “A Magya r Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”
