Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 21 (75. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - KULCSÁR GERGELY (Jobbik):
1521 A hivatalos román álláspont 21 év elteltével is a helyi magyarságot állítja be agresszorként, az események kivizsgálása két évtized elteltével is várat magára, a szervezőket és a felbujt ókat pedig a mai napig sem vonták felelősségre. Bár a hősi halottakat nem hozhatjuk vissza a sírból, áldozzunk emléküknek tisztelettel, emlékeztetve magunkat és nemzettársainkat a hazaszeretet és az emberiesség időtálló nagyságára! Tisztelt Országgyűlés! B ár néhányan már részesültek különböző kitüntetésekben, a tragikus eseményeknek számos más - kis túlzással élve máig névtelen - résztvevője, hőse volt. A Jobbik nevében ezért határozati javaslatot fogok benyújtani az Országgyűlésnek, amelyben azt kezdeménye zem, jöjjön létre egy olyan bizottság, amelynek feladata lesz minél pontosabban megállapítani a pogromban kárt szenvedett, megsérült, letartóztatott, elítélt és elhunyt magyarok körét, és javaslatot tenni az Országgyűlésnek, valamint a kormánynak nevezett személyek vagy azok hozzátartozói erkölcsi, anyagi elismerésének és kárpótlásának módjára. Bízom benne, hogy javaslatom a kormány és a kormánypártok támogatását is elnyeri majd. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) EL NÖK (Balczó Zoltán) : Megkérdezem, a kormány részéről kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. (Nincs jelzés.) Nem. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Kulcsár Gergely, a Jobbik képviselője: “Kommunista mészárosok - Mansfeld Péter emlékére ” címmel. Képviselő úr, öné a szó. KULCSÁR GERGELY (Jobbik) : Köszönöm a szót, elnök úr. “Éljen Magyarország, éljen a haza, szeretlek, édesanyám!” - ezt a mondatot kiáltotta utolsó szó jogán Mansfeld Péter a bitó alatt, napra pontosan 52 évvel ezelőtt. Az ő története tökéletesen jellemzi a kommunista hatalom embertelenségét. Kádár és pribékjei magyar- és emberiségellenes cselekedeteit leginkább a 18 évesen kivégzett Mansfeld Péter sorsa mutatja be az utókornak. Mansfeld Péter 1941ben született, munkáscsalád második gyermekeként. Négyéves korában családja felnőtt férfi tagjait a megszálló szovjetek málenkij robotra vitték. Nagyapja soha nem tért vissza. Esztergályosipari tanuló lett belőle, jó eredményekkel végezte tanulmányait. ’56ban a Szabó bácsi vezette Széna téri forradalmárok csoportjához csatlakozott. Először el akarták küldeni, mert túl fiatalnak találták, aztán mégis ő lett a csoport egyik gépkocsis összekötője. November 4én estéig maradt a forradalmárokkal. Ezután fegyvereket gyűjtött össze, hogy e lrejtse, és újra elővegye őket, ha ismét szükség lesz rá. A forradalom vérbe fojtása után Mansfeld Péter komolyan vette a “márciusban újra kezdjük” jelszavát. Barátaival folyamatosan szervezkedett, újjá akarta éleszteni a forradalom lángját. Már 1617 éves en annyira szívén viselte hazája sorsát, hogy képes volt egy maroknyi csoport élén szembeszállni a kor egyik világhatalmával, amely éppen a forradalom hőseit végezte ki sorozatban helyi nemzetáruló pribékjei segédletével. 1958 februárjában lefegyvereztek e gy, az osztrák követség előtt posztoló rendőr törzsőrmestert, majd magukkal vitték, de miután megtudták, hogy két kisgyermek édesapja, Budakeszin szabadon engedték, megkínálták cigarettával, sőt még a buszmegállóig is elkísérték. (16.50) Rájöttek, hogy nem ő az ellenség. Egyébként ez a rendőr a bíróság előtt is Mansfeldék mellett vallott. Ezután nem sokkal elfogták őket a hatóságok. A Mansfeld Péter elleni vádak többek között a következőek voltak: népi demokratikus államrend elleni szervezkedés, robbanóanya g rejtegetése, fegyver- és lőszerrejtegetés, hatósági közeg elleni erőszak. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ma, a nagy liberális demokrácia közepette is vannak a börtönben hazafiak hasonló vádakkal, hasonló koncepciós per vádlottjaiként.
