Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 21 (75. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik):
1522 Első fokon a Főv árosi Bíróság Guidi Béla vezette tanácsa 1958 őszén életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte szervezkedésben való részvételért és egyéb más, halmazati bűncselekmények vádjával. Másodfokon a bíróság előtt a fiatalok egymást mentegették, próbálták védeni a má sikat vallomásaikkal, miközben egyre nagyobb bajba keverték önmagukat. Példamutató bátorsággal, bajtársiassággal álltak ki egymásért. Persze, azt is tudni kell, hogy súlyosabb bűncselekményt nem követtek el, senkit sem bántottak. Mansfeld ügyvédje a lelkér e kötötte, legalább az utolsó pillanatban tanúsítson megbánást. Az utolsó szó jogán azt mondta vérbíróinak: ők sem cselekedtek volna másként a helyében. A Vágó Tibor vezette tanács halálra ítélte Mansfeld Pétert, kilenc nappal azután, hogy betöltötte 18. s zületésnapját. Az ítéletet két nap múlva végrehajtották. Talán nem véletlen, hogy pont március 21ére, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójára időzítették a kivégzést. Mansfeld Péter 13 percig vergődött a bitófán. Valószínűsíthetően akarattal hagyt ák sokáig szenvedni. Őt is, mint megannyi forradalmárt, arccal lefelé temették el ezek az embernek nem nevezhető kommunista mészárosok. Felháborító adalék a tragédiához: Mansfeld új cipőjét, amit édesanyja a tárgyalásra vett neki, kicserélték valami kitapo sott ócskaságra, a karóráját sem adták vissza a hozzátartozóknak. Lelketlen hullarablók, piszkos kommunisták! Legjobb barátja, rabtársa így emlékezett vissza az utolsó találkozásukra: “Volt benne tartás, nem omlott össze; kemény volt, és mindenre elszánt. Nem sírt, nem csuklott el a hangja, pedig tudta, hogy a halálba megy, nincs visszaút, nincs már remény.” Tudnunk kell azt is, hogy a hóhérok manapság is próbálják bemocskolni hőseink nevét. Mansfeld Pétert tolvajnak, megrögzött bűnözőnek próbálják beállíta ni, míg Tóth Ilonát gyilkosnak bélyegzik a kegyeletsértő módon hazudozó szocialista hazaárulók és bértollnokaik. Nekünk, hazánkért aggódó magyaroknak az a feladatunk, hogy kitakarítsuk a nemzet templomából Mansfeld Péter és a soksok hazafi gyilkosainak ut ódait, elvtársait, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor a patkányok honfoglalása valóra válik, és nemzetünk elvész. Éljen Magyarország! Éljen a haza! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Balczó Zoltán) : Megké rdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Így megadom a szót a Jobbik képviselőjének, Lenhardt Balázsnak: “Kik árulták el Magyarországot 191819ben? - egy forradalmi megemlékezés” című napirend utáni felszólal ására. Öné a szó. DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik) : Számunkra, jobbikosok számára március 21e gyásznap. Gyásznapja a Tanácsköztársaság gyalázatának, ami 133 napig dühönghetett Magyarországon 1919ben. A címet, meg kell mondjam, hogy Marschalkó Lajostól válasz tottam, akit frakciótársamnak is figyelmébe ajánlok, mert Farkas Gergő nagyszerű megemlékezéseket szokott mondani itt az elfeledett magyar írókról, költőkről. Marschalkónak is helye van ebben a panteonban kiváló könyveivel, amit tényfeltáró újságírásnak ne veznénk mostanában, mint az Országhódítók vagy a Világhódítók. Képviselőtársaimnak is megismerésre ajánlom. Ez a gyalázatos időszak nem választható el ’18 őszétől, az úgynevezett őszirózsás forradalomtól és egy egyenletes íven 1920ig vitt trianoni döntési g, amely gyakorlatilag az elmúlt több száz esztendőnek is talán a legnagyobb tragédiája, amire mindmáig nem sikerült gyógyírt találnunk. Aki meg akarja ismerni a Tanácsköztársaság valós történetét, annak szintén tudom ajánlani Tormay Cécilenek a Bujdosó k önyv címmel megjelent naplóját, ahol napi részletességgel tárul föl ez a gyalázat. Annak a hátterére, hogy mi is történt ezekben a sorsdöntő időkben Magyarországon,
