Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 21 (75. szám) - Z. Kárpát Dániel (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “A globális futószalag győz vagy a hamburgeradó tervezete?” címmel - ELNÖK (Balczó Zoltán): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
1511 vannak a beruházás megvalósítására. Tekintettel arra, hogy profitorientált gazdasági társaságba való állami befektetésről beszélünk, kiemelten vizsgálni és elemezni fogjuk a prog ram és ezen belül az egyes fejlesztési projektek hosszú távú gazdasági hatásait és jövedelemtermelő képességét éppen úgy, mint a nemzeti földvagyon közjó szempontjából legmegfelelőbb hasznosításával kapcsolatos kérdéseket. Ami pedig a Nemzeti Földalap fele tti felügyeletet illeti, a törvény világosan kimondja (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) , hogy az állam nevében a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az agrárpolitikáért felelős miniszter gyakorolja. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypá rtok soraiban.) Z. Kárpát Dániel (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - “A globális futószalag győz vagy a hamburgeradó tervezete?” címmel ELNÖK (Balczó Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Z. Kárpát Dá niel, a Jobbik képviselője, kérdést kíván feltenni a nemzetgazdasági miniszternek: “A globális futószalag győz vagy a hamburgeradó tervezete?” címmel. Képviselő úr! Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örö mmel tapasztaljuk, hogy a kormányzat elszántsága a Jobbik hatására változott az utóbbi hónapokban az úgynevezett hamburgeradó ügyében, miszerint vessünk ki adót az egészségtelennek minősített vagy minősíthető gyorséttermi árucikkekre, hamburgerekre, szénsa vas üdítőitalokra, burgonyapelyhekre, de adott esetben a dohány- és alkoholtartalmú termékekre is, ugyanis 2010. november közepén, mikor is napirend után felvetettük ezen kérdéskör fontosságát, az amúgy nagyon korrekt és tisztességes válaszban még egyértel mű elutasítást kaptunk. Nagyon örülünk, hogy változott ez a helyzet. Hogy ötletünk nem az ördögtől való, bizonyítja, hogy Németországban, Franciaországban, NagyBritanniában ugyanígy hívják ezt az adófajtát és alkalmazzák, Dániában is működik a szénsavas i talokra, de még az általunk olyan nagyon sokszor nem tisztelt Románia esetében is felmerült az, hogy az iskolai büfékben, a közétkeztetés során valami hasonlót vezessünk be. Magyarországon a médiatörvény vitája kapcsán is óriási lehetőség lett volna arra, hogy változtassunk valamennyire nemzettestvéreink étkezési, táplálkozási kultúráján, az idegen szemetet reklámozó médiaeszközöket szorítsuk háttérbe, és előtérbe helyezzük azokat, amelyek az egészséges hazai termékeket támogatják. Oroszország egyenesen oda jutott el, hogy mirelit cikkeket lényegében nem enged be a közétkeztetésbe, pontosan a gyermekek egészségének megőrzése okán. Ugyanakkor egy termékek árába épített pluszteher - a kormányzat politikáját így egyéves viszonylatban áttekintve - végül is áthár íthatónak látszik, tehát nem látunk garanciákat arra nézve, hogy az áthárítás ne történhetne meg. Ezért alternatívaként egy magyar konyhahálózat kiépítését tartanánk ésszerűnek és elérhetőnek, pontosan azért, mert magyar föld rengeteg van parlagon, munkaer ő is lenne, aki megművelné ezt, és el kell érni azt, hogy a magyar föld áldásait olcsón, normálisan, hozzáférhető módon tudjuk tálalni a magyar lakosság számára, hiszen látható, hogy szemléletváltás máshogy nem érhető el. Éppen ezért a szellemi környezetsz ennyezés felszámolását is támogatnánk, tehát a televízió sugallta, az egyetlen életcélként a fogyasztást megjelölő identitásokat ki szeretnénk aknázni Magyarország életéből. Mi erről a véleményük? (Taps a Jobbik soraiban.)
