Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - SNEIDER TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. UJHELYI ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Jakab István): - SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1317 vitanapnak az elindításához és lebonyolításához, hiszen nagyon fontos témáról vitatkoztunk most. De talán jelzésértékű volt az elnök úrnak, Sneider elnök úrnak a gombnyomása, hogy ugyan csak másfél perce volt hátra, de normál gombot nyomott, nem kétpercest. Nagyon röviden - és ez lesz az egyetlenegy negatív megjegyzésem : én annak is örülök, miután az előző parlamentnek a képviselője lehettem, és mi kezdeményeztük annak idején szintén a demográfiai vitanapot, azt az időt még egészen más gondolatok jellemezték, és hozzáteszem egyébként, hogy egy olyan pártnak, kisebbségi pártnak a je lenléte miatt, amely foglyul ejtette az egész országot. Ez az egész mentalitás, ami rányomta a bélyegét az előző, azt kell mondanom, húsz évre, az bizony megtestesült abban is, hogy mondjuk, egy miniszterelnök úr, ha szabad így kifejeznem magamat, olyan go ndolatokra ragadtatta magát, ami egyszerűen elfogadhatatlan, mondjuk, nőnap előtt néhány nappal, március 6án a következőt mondta Göncz Kingáról, Herczog Editről és Gurmai Zitáról, akik szocialista EPképviselőjelöltek voltak: “ha Miss Hungaryt keresnénk, akkor lehet, hogy lennének más jelöltjeink is”, illetve volt egy korábbi gondolata, miszerint az öregecskedő feleségeket le kellene cserélni. Ezt én azért mondtam el (Dr. Lamperth Mónika felé:) , és látom a csodálkozást a képviselő asszonyon, aki most jött be a terembe, azért mondtam el, mert ez az egész mai napi vita, illetve az a társadalomfelfogás, ami, én úgy gondolom, meg kell hogy változzék ahhoz, hogy a demográfiáról általában, a népesedéspolitikáról általában és a családokról általában teljesen másho gy vélekedjünk, ez szerintem elindult ebben az országban, és ez nagyon helyes. Én azt szeretném megköszönni az összes frakciónak, bár itt az LMP elmondta a napirend előttijét, vagyis a vezérszónokiját három részre osztva, majd utána eltávoztak a teremből, de akik itt voltak, végigülték és végigvitatkozták ezt a napot, hogy igenis, végre olyan területeket mertünk érinteni, olyan témákat mertek előhozni a frakciók, a képviselők, amely nem volt szokás a múltban, sőt, mondhatnám azt is, hogy nem lehetett szinte róla szólni, mert abban a pillanatban a különböző médiák, a különböző újságok, és nem akarom túlzottan bántani ezeket az embereket, de percemberek azonnal kiszerkesztették azokat, akik ezt a témát fölhozták. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom, hogy egyál talán a párkapcsolatról és azon belül leginkább a családokról tudunk beszélni. Néhány évvel ezelőtt, ha valaki kimondta azt, hogy család, akkor azt mondták, hogy na, most itt kiközösít másokat, holott nem erről van szó. Mindannyian nagyon jól tudjuk, minde nki ismeri azokat a kutatásokat, amelyeket képviselőtársaim elmondtak, hogy mit jelent a család az emberek számára, miért fontos a családban való nevelkedés, mint más életformában a gyerekeknek. Mindannyian ismerünk olyan helyzetet, főleg akik, mondjuk, mi niszterek, államtitkárok voltak vagy szociális területen dolgoznak, akik elmennek egy gyermekotthonba, hogy mit jelent azoknak a gyermekeknek az életében az, hogy nem családban nevelkedhetnek, hanem sajnos teljesen más körülmények között, még ha szerető go ndoskodás veszi őket körül, akkor is. És mindannyian tudjuk azt, hogy egyegy válás, és itt szeretném nagyon hangsúlyozni, nem ítélek meg senkit és nem is ítélhetünk meg senkit, akinek nem sikerül a házassága, de egyegy válás mit jelent férjnek és feleség nek, feleségnek és férjnek, és mit jelent a gyermekek számára. Mindannyian tapasztaljuk azt, hogy hova vezet egyegy ilyen döntése annak a házaspárnak, akik ezt eldöntik, és azt is tudjuk, hogy mit jelent ez a gyermekek, a fiatalok számára, és hogyan befol yásolja a jövőjüket, a következő heteket, hónapokat és éveket. Az is nagyon fontos, hogy tudunk most már beszélni az abortuszról, sőt mondhatnám azt is, a magzatelhajtásról. Ezt is nagyon jól tudjuk, hogy egy olyan tabukérdés volt az elmúlt húsz évben, ami t egyszerűen nem lehetett fölhozni. Én mindig is hangsúlyoztam, az előző kormány idején is, hogy igenis, azt el kell ismerni, hogy az abortuszok száma hál’ istennek csökkent, de még tovább kell lépni ebben a dologban, mert minden egyes megmentett magzat, m inden egyes megszületendő magzat igenis fontos a nemzet számára, fontos azoknak a számára, akik édesanyaként átélik ezt a csodálatos időszakot, és fontos az édesapák számára is, akik pedig szülőként melléállnak a nevelésben.
