Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. március 8 (73. szám) - „A magyar népességfogyás megállításának sürgető szükségessége” címmel politikai vita - SNEIDER TAMÁS (Jobbik): - ELNÖK (Jakab István): - DR. UJHELYI ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Jakab István): - SOLTÉSZ MIKLÓS nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
1318 És igenis beszélni kell róla az iskolákban, beszélni kell arról, hogy igenis ez a gyerekeknek vagy fiataloknak és felnőttkorban is óriási lelki teher, ez egy egészségügyi katasztrófa annak az embernek a számára, aki mégiscsak az abortuszt, a magzatelhajtást elvégzi. Mert ha nem tudnak e rről a fiatalok, akkor tényleg azt hiszik, hogy ez olyan, hogy beveszünk egy gyógyszert, beveszünk egy aszpirint, és elmúlik a fejfájásunk. Nem erről van szó! Ez hónapok múlva, évek múlva is megmarad abban az emberben, és igenis segíteni kell őket azzal a törvénnyel, amit egyébként önök is támogattak és megszavaztak, mondjuk, hogy az örökbefogadás esetén inkább vállalja, inkább szülje meg azt a gyermeket. És utána, ha a születés után is úgy dönt lelkileg, hogy nem tudja fölvállalni, fizikailag, anyagilag ne m tudja fölvállalni, akkor adja inkább örökbe, mert sokkal többet teszünk azért az édesanyáért és azért a magzatért is, minthogyha az abortuszok száma továbbra is ilyen szinten marad. Ugyanilyen fontos egyébként, amikor Wittner Mária fölszólalt, illetve Ny akó képviselő úr a szocialisták részéről fölszólalt, de ugyanígy a Jobbik képviselői is a cigányságnak a helyzetét nagyon sok tekintetben említették, hogy a múltban lévő, a magyarságban lévő, a nemzetben lévő tragédiákat ha nem beszéljük ki, ha csak egyold alúan az egyikről beszélünk, ha csak egyoldalúan a másikról beszélünk, akkor sosem lesz abban sem közmegegyezés, hogy igenis minden megszületendő gyermek fontos és minden élet fontos. És mindegy, hogy most szélsőbal vagy szélsőjobb - és nem a mostaniakról beszélek, hanem a múltbeli diktatúrákról beszélek , akik ezt tagadják, hogy egyegy élet, bármilyen nemzetiséghez tartozik, az nem fontos, ott nagyon nagy baj van a fejekben, és ott hiába próbálunk demográfiáról beszélni. Éppen ezért én köszönöm, kimondot tan köszönöm, hogy a Jobbik a cigányság és a többségi társadalom életét fölhozta témaként, mert ha ezt nem beszéljük ki, ha ezt lesöpörjük, ha azt csináljuk, amit, megint csak ott ült az a frakció, a szabad demokraták, akik azzal próbálták megoldani ezt a kérdést, hogy a cigányságról csak romaként beszéltek, cigánykereket már nem vethetnek a gyerekek, csak romakereket az iskolában, ezzel tulajdonképpen elsöpörték, eltakarták azt a hihetetlen nagy problémát, ami a magyar társadalomban benne van. És amikor ez eket elfedjük, akkor igenis például a borsodi képviselők, igenis a Heves megyei képviselők egyébként joggal hoznak fel olyan témákat, amelyek óriási feszültséget okoznak a magyar társadalomban. Hogyha erről nem beszélünk nyíltan, hogyha erről nem vitatkozu nk nyíltan - de én nagyon kérem azt, hogy szeretetteljesen és elfogadva azoknak az embereknek a nyomorát, élethelyzetét, amiben ők élnek , akkor nagyon nagy bajt okozunk, és szerintem az elmúlt évtizedek ezt a bajt is csak tetézték. (Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ugyanilyen fontos ehhez szorosan kapcsolódóan az oktatás szerepe. Igenis, ki kell mondani, hogy az oktatásnak óriási felelőssége van ebben a témában. Óriási felelősség van ezen a területen, hogy csak o ktatni akarunk vagy nevelni is, és az oktatás és a nevelés összekapcsolódike. Összekapcsolódike a matematikaoktatás azzal, hogy meg lehet hülyíteni száz- és százezreket reklámokon keresztül, hogy vegyen föl ingyenhitelt, majd utána betáblázza a lakását, és annak következtében pedig ott a nyomor? Vagy pedig a matematikatanítás fölkészíti arra a fiataljainkat, hogy bármit azért nem veszünk be, bármit nem hiszünk el, bármit is akarnak nekünk mondani. De ugyanígy az oktatás szerepe az, hogy akár biológia, ké mia- vagy bármilyen órán keresztül a gyermekek megtanuljáke a családi életre való felkészülést. Itt vannak olyan fiatalok képviselőtársaim között, akik most kezdik a gyermekvállalást, és sokan már nagyszülők, és a nagyszülők, a szülők, akik már neveltek g yerekeket, nagyobb gyerekeket, azok tudják, hogy az élet nem habostorta, tehát a gyermeknevelés sem mindennap örömökkel teli, óriási fájdalmakkal, óriási nehézségekkel, önöknek is föl kell erre készülni. De azt kell mondanunk, hogy persze az öröm az mégisc sak sokkal nagyobb. De ennek ellenére föl kell készíteni a fiatalokat is. Hogyha nem készítjük föl a nevelésen, az oktatási rendszeren keresztül, a médián keresztül őket, akkor van az, hogy az első nehézség után szétmennek, az első nehézség után nem merik vállalni tovább a problémákat. (15.10)
