Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - SCHEIRING GÁBOR (LMP):
121 megvalósítani, s harmadrészt nem biztosítja az Országgyűlés számára azokat a demokratikus ellenőrzési jogokat és kapacitásokat, amelyek számos külföldi ország ban evidensnek számítanak, és amelyek hiánya, ha nem is ássa alá, de gyengíti a független jegybank demokratikus legitimációját. (21.20) A jelenlegi időkeret sajnos nem teszi lehetővé, hogy részletesen is szóljak az elmúlt évtized monetáris politikájának er edményeiről és hibáiról. Ezt meg fogjuk tenni önálló jegybanktörvénymódosító javaslatunk benyújtásakor. Annyi ugyanakkor bizonyos, hogy tévedés lenne kizárólag a monetáris politikára terhelni például a régióban példátlan mértékű kamatszinteket. Másrészről pedig legalább ennyire hihetetlen azonban az a megközelítés, amely a jegybank által képviselt monetáris politikai kurzust semmilyen tekintetben nem tekinti felelősnek például a devizahitelezésben kialakult áldatlan állapotokért. Az, hogy az elmúlt évtized ben az egymásra mutogatás és nem az együttműködés kultúrája uralkodott a fiskális és monetáris politikában, az említett szakmai problémák hiányában már önmagában okot ad a jegybanktörvény revíziójára. Szóval, revízióra szükség van, lássuk akkor, hogy jó ir ányba tett lépése a kormány javaslata. Azt kell hogy mondjam, hogy a kormány javaslata sajnos nem kínál megoldást sem a pénzügyi stabilitás általánosabb céljának elérésére, sem pedig az említett demokratikus deficit enyhítésére. A demokratikus deficit eny hítése, úgy látszik, hogy sajnos nem célja a kormánynak. Egy ponton a monetáris tanács kinevezése kapcsán nyúl bele a kormány csak a törvénybe. Tudjuk tehát, hogy nem célja a demokratikus deficit csökkentése, lássuk, hogy akkor mi a valódi cél. A valódi cé l az, hogy hogyan vegyenek még egy kormánytól független testületet közvetlen kormányzati kézi vezérlésbe. Sajnos, ugyanez történt a Médiatanáccsal, az Állami Számvevőszékkel, a titkársággá degradált Költségvetési Tanáccsal, és a sor bőven folytatható. Ami itt folyik, az a jegybank de facto kormány alá rendelése, ami ellentmond a törvény deklarált szándékának. A kormány gazdaságpolitikáját azonban egy kezes bárány monetáris tanáccsal sem lehet majd ellensúlyozni. A mamelukok sem tudnak segíteni a hitelességv esztés nyomán időről időre mélyrepülésbe kezdő forintárfolyamon. Ha a valódi cél világos, a részletszabályok illenek a törvénymódosítás fő rendelkezéseihez, az indoklás azonban kifejezetten problémásnak tekinthető. Az Országgyűlés által választott tagok ön magukban lehet, hogy közeledést jelentenek az Európai Unió gyakorlata felé, arról azonban hallgat az indoklás, hogy konkrétan hol jelöli egyetlen bizottság többsége az összes külső tagot. Ha nem ilyen jelentőségű testületről lenne szó, akkor még akár szóra koztató is lehetne az a kitétel, hogy suttyomban kívánják feltölteni a négy külső tag pozícióját. Ellentétben az elnökökkel - az elnökkel és az alelnökökkel , az Országgyűlés illetékes bizottságának sem lesz lehetősége meggyőződni a jelöltek alkalmasságár ól. Tisztelt Képviselőtársaim! Mitől félnek? Miért kell bújtatni, a nyilvánosság elől elzárni a jelöltjeiket? Talán nem büszkék rájuk? Miért egy füstös szobában meghozott döntésekkel akarják irányítani az országot? Miért ódzkodnak a szakbizottság nyílt és átlátható meghallgatási folyamatától? Egy demokrata nem fél a szakmai vitáktól, egy felkészült jelölt számára pedig nem jelenthet akadályt egy szakmai diskurzus az Országgyűlés bizottságaiban. De ha nem jó az irány, akkor érdemes lenne arró l is egy kört futnunk, hogy mégis merre lenne előre. A hozzászólásom elején jelzett problémákra reagálva az LMP hamarosan elő fog állni egy önálló jegybanktörvénymódosítási csomaggal, de addig is mentenénk, ami menthető, konstruktív ellenzéki szerepet fel vállalva az előttünk fekvő törvényjavaslathoz is módosító indítványokat nyújtunk be. Kezdve az említett, nyilvánvalóan demokráciacsorbító rendelkezéssel, az első módosító javaslatunk a következő célt tűzi ki. Indokolatlan különbséget tenni a monetáris taná cs tagjai között a tekintetben, hogy meghallgattáke őket az Országgyűlés illetékes bizottságai. Tekintettel arra, hogy a meghallgatások a jelölt alkalmassága megítélésének legfőbb fórumai, ezek elhagyása nem indokolható a külső tagok esetében sem.
