Országgyűlési Napló - 2011. évi tavaszi ülésszak
2011. február 14 (64. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Balczó Zoltán): - DR. SZEKERES IMRE (MSZP):
113 ELNÖK (Balczó Zoltán) : Felszólalásra következik Szekeres Imre képviselő úr, MSZP. Öné a szó. DR. SZEKERES IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt és most az elmúlt percekben két, egymástól lényegesen eltérő ismertetését hallottuk a ma működő jegyb anktörvénynek. Rogán képviselő úr azt mondta, hogy a kormány kezében van a négy nem tisztségviselő jelölése, kijelölése és megbízása, Dancsó képviselő úr pedig elmondta, hogy a ma érvényes jegybanktörvényben a miniszterelnök kettőt jelöl, akivel a jegybank elnökének egyet kell értenie, a másik kettőt a jegybank elnöke, akivel a miniszterelnöknek kell egyetértenie. Nincs szó tehát arról a ma érvényes jegybanktörvényben, hogy a kormány kezében lenne csak a jelölés joga - egy. Kettő: egyikőjük sem említette, h ogy a ma érvényes törvény alapján az Országgyűlés költségvetési bizottsága szavazással mond véleményt a jelöltekről, és egyikőjük sem említette, hogy a teljesen szuverén - korábban teljesen szuverén - és önálló köztársasági elnök hozza meg a végleges dönté st. Tehát a ma érvényes jegybanktörvény alapján a kormánynak, a jegybank elnökének, a Magyar Országgyűlésnek és a köztársasági elnöknek van szerepe. Ezzel szemben az a javaslat, amely itt fekszik, e közül a négy szereplő közül tulajdonképpen formálisan egy et hagy meg, az Országgyűlést, pontosabban annak a kormánypárti többségét, vagyis egyoldalúvá teszi mind a jelölési folyamatot, mind a kiválasztást. Ráadásul ez a módosítás elkövet még egy nagyon fontos változtatást is, nevezetesen nem írja elő a jelöltek meghallgatását. A Magyar Országgyűlésnek tehát úgy kell majd döntenie, hogy a gazdasági és informatikai bizottság kormánypárti többsége által meg sem hallgatott, szakmai és monetáris elképzeléseiről nem ismert személyeket kell itt majd a testületnek, magán ak az Országgyűlésnek egy szavazással jóváhagynia. Ezért gondolom azt, hogy álságos az érvelés. Itt nem arról van szó, hogy nagyobb lesz a függetlensége a jegybanknak, hanem pontosan az következik be, nagyon világos és nagyon egyértelmű céllal, hogy a korm ánytól függésbe kerüljön legalábbis a monetáris tanács. Hallottuk azt is, hogy miért. Dancsó képviselő úr nagyon korrekten és világosan elmondta: mert nem értettek egyet azzal a jegybanki politikával, a monetáris tanácsnak azzal a politikájával, amit eddig követett. Szeretném világossá tenni, hogy ilyen viták értelmesek és fontosak, csakhogy ezt soha nem a nyilvánosság előtt folytatják le, mert azok, akik Magyarországot minősítik, tőlünk teljesen függetlenül, ebből azt a következtetést vonják le, hogy Magya rországon nincs összhang a kormány és a jegybank között, és ezért rendkívül magas árat fizet az ország. Szeretném tehát megismételni, hogy nem csupán szervezeti, nem csupán jelölési, nem csupán döntési feladatok megváltoztatásáról van szó, hanem annál jóva l többről. Azt gondolom tehát, hogy ebben a helyzetben, még azt is hozzátéve ebben a jelölési folyamatban, amit Nyikos képviselő úr említett, amely hab a tortán, hogy nem a költségvetési bizottság teszi meg ezt a formális jelölést, világosan mutatja a szán dékot, nevezetesen, hogy változtatásra készülnek önök a monetáris politikában; változtatásra készülnek önök, és ez nagymértékben veszélyeztetheti a forint árstabilitását, és nagymértékben veszélyeztetheti azokat az inflációcsökkentő célokat, amelyek az egé sz társadalom, az egész magyar gazdaság érdeke. Szeretném itt és most elmondani önöknek, hogy bármilyen szakmai vitáim is voltak személy szerint a monetáris tanács egyes tagjaival, elismeréssel tartozunk az ő munkájukért, mert az elmúlt hat évben nagyon ti sztességesen, figyelve a magyar gazdaság növekedésének és az infláció csökkentésének szempontjait, tisztességes és korrekt munkát végeztek. Szeretném megerősíteni azt is, hogy nagy szerepük volt abban, hogy 2008 őszén, a gazdasági világválság során Magyaro rszág talpon tudott maradni. Azt hiszem, hogy az ő szakértelmüknek elismeréssel tartozunk. Szeretném világossá tenni azt is, hogy amit az elmúlt hónapokban tapasztaltunk, hogy a monetáris politikai döntéseket a kormány megkérdőjelezi a nyilvánosság előtt, ezek rendkívül károsak, és azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben elkerülendők. Ugyancsak erre utalt egykét
