Országgyűlési Napló - 2010. évi téli rendkívüli ülésszak
2010. december 20 (61. szám) - “A Magyar Köztársaság Országgyűlése tárgyalja újra a nyugdíjkorhatár 62 évről 65 évre történő emelését” tárgyban Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma elnöke által kezdeményezett országos népi kezdeményezés tárgyalása - ELNÖK (dr. Latorcai János): - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
208 És hogy mennyire retorikai eddig az önök részéről ennek a problémakörnek a megfordítása, javasoltuk azt, hogy mintegy 500 millió forinttal növeljük meg a meddő vagy meddőséggel fenyegetett házaspárok kezelésére, ellátására fordított összeget, mert talán nem tudja itt mindenki a Házban, de minden ötödik magyar pár érintett a meddőség kérdéskörében. Adott esetben egy sikeresen alátámasztott, pénzügyi eszközökkel is alátámasztott lombikbébiprogrammal ez orvosolható lenne, tehát magyar gyermekeket segíthetnénk a világra, olyan gyermekeket, akik jelen pillanatban nem s zületnek meg. Ehhez önök nem adták meg a pénzügyi, financiális felhatalmazást, ezt a kérdést nem tartották tizenhatod olyan fontosnak sem, mint mondjuk, a vakcinabizniszt, amire milliárdokat tudtak félretenni, annak ellenére, hogy annak alátámasztottsága v agy nemzetgazdasági szükségessége töredéke e kérdéskörhöz képest. Tehát elmondhatjuk azt, hogy a szuperbruttósított fizetés negyedét gyakorlatilag elvonja az a rendszer, amit egy átlagos magyar férfi várhatóan három évig élvezhet jó esetben. Nyilvánvaló, h ogy senki nem lesz érdekelt ebben, és kimondhatjuk, hogy ha így megy tovább, mint ahogy most van, akkor a rendszer afelé mutat, hogy dögölj meg, magyar, mielőtt felvehetnéd a neked járó illetményt. Ezt így hagyni, ezen nem változtatni a legcinikusabb, a le ginkább áruló magatartás, amit el lehet képzelni nemcsak ebben a kérdéskörben, hanem az összes többiben. Szó sincs arról, hogy elismernénk az eddigi kormányok tevékenységét, hiszen mi történt a magánnyugdíjpénztárak csaló, hazug és a magyar megtakarítások egy részét tőzsdére kijátszó rendszere alatt? Gyakorlatilag a magyar állam arra kényszerült, hogy 67 százalékon vegyen fel hitelt azért, hogy ezeknek az intézményeknek ki tudja pótolni a költségvetését és a működési költségeit biztosítsa. Erre a rendszerr e nemet kell mondani - ez teljesen egyértelmű , viszont nem zsarolással, hanem választási lehetőség meghagyásával, az állami pilléren belül igenis egy tisztességes, fenntartható szétválasztással, azon felül, hogy aki magánnyugdíjpénztárral akar szerződni, szabadon tehesse a jövőben is, aki így kívánja kockáztatni megtakarításait, nyugodtan tehesse meg. Ugyanakkor ha nem tesszük fenntarthatóvá az állami rendszert, akkor kimondhatjuk azt, hogy az előző kormányok eltőzsdézték a nyugdíjmegtakarítást, önök pedi g fenntarthatatlannak tartják vagy azzá teszik a nyugdíjrendszert, tehát megint csak nem teremtenek időskori biztonságot, ezért a felelősség ebben a kérdésben elvitathatatlan. Nagyon jó, hogy megszűnik az a rendszer, hogy 67 százalékos kamatra felvett áll ami hitelekből pótoljuk ki a magánnyugdíjpénztárak költségvetését, de népesedési fordulat nélkül nem lehet kezelni ezt a kérdéskört. Tehát amíg nem indul el, adott esetben igenis azon cikkek áfájának az először 5, majd később 0 százalékra csökkentése, amel yek a gyermekneveléshez szükségesek, akkor is, ha szembe kell menni az EUval ennek érdekében, ha nem gondolkodnak el komoly szinten arról, hogy egyfajta szülőtartási életjáradékot kellene bevezetni, amelynek keretein belül a dolgozó gyermek közvetlenül sz aporíthatná szülei nyugdíját; ez természetesen nem vonatkozna a Csillagbörtön lakóira, és nem vonatkozna azokra sem, akik nem tekinthetők a produktív társadalom részének. Ezt a rendszert pedig ki lehetne és ki kellene egészíteni az önök által és az egyik p olgármesterük által sajnos már elvetett szociális kártya modelljével. Igenis legyen irányítható a szociális pénzek áramlása is a tekintetben, hogy ne a jövedéki adót vagy csempészett cikkeket forgalmazó cikkek árusítóihoz kerüljenek, ne a félkarú rablóba, hanem igenis legyen a gyereknek ebből kiscipő, tankönyv vagy olyan cikk, amely a gyermekneveléshez szükséges. Ilyen módon is irányítható a közpénzek folyása, s támogathatóak olyan programok, amelyek eredménye egy demográfiai fordulat. Ennek két nagyon font os gyümölcse is lehetne - hiába ingatják a fejüket, az önök életéről is szó van és a gyermekeikről is. Ha nem törődnek ezzel, saját magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt. Tehát a közös siker eredménye az lenne, hogy egyrészt nem kellene az ehhez hasonló előterjesztésekkel szembesülniük, hiszen nagyon kényelmetlen lehet azt mondani, hogy önök egyrészt megemelik a nyugdíjjárulékot, másrészt a nyugdíjkorhatárt nem képesek csökkenteni, harmadrészt nem tudják fenntarthatóvá tenni a nyugdíjrendszert. A második és legfontosabb eredménye pedig az lenne, hogy Magyarországnak visszaadhatnánk közösen a reményt azt illetően,
