Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 19 (36. szám) - Egyes migrációs tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
991 Azért, hogy képviselőtársaim ne mondják azt, hogy elmegyek ezek mellett a kérdések mellett, természetesen részletesebben is ki fogok térni az általunk kifogásolhatónak gondolt dolgokra - amit az általános vita szabályai megengednek , azonban szóba kell hoznom még valamit. Nagyon hiányoltam a törvény javaslatból azt, hogy a migráció kezelésének szervezeti kereteivel a törvényjavaslat gyakorlatilag nem, vagy csak igenigen érintőlegesen foglalkozik. Gondolhatunk arra, képviselőtársaim, hogy már jó néhány éve megszűnt a határőrség a schengeni övezethez v aló csatlakozásunkat követően, nincs specializálódott határrendészet. Én azt gondolom, hogy ez hiba volt. Nyilvánvaló, hogy a schengeni határok megszületésével Magyarország külső határai, a schengeni övezet külső határai jóval kisebbek lettek, azonban indo kolatlannak tartjuk azt, hogy egy kifejezetten a külföldiek ellenőrzésére szakosodott rendőri egységet padlótól a plafonig megszüntetünk. A szakosodás különösen azért fontos, mert számos ország számos, különböző minőségű okmányát kell hogy kezeljék a rendé szeti szervek, kell hogy kezeljék az államigazgatási szervek, amikor arra sor kerül, akkor pedig a közegészségügyben dolgozók is ennek alapján kell hogy döntsenek az ellátásról, illetve az eljárás térítésének különböző kérdéseiről. Arra hívnám fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy szakosodott rendészeti egységek, szakosodott rendészeti képzés nélkül ezek a feladatok a jövőben maradéktanul nem fognak teljesülni; egy beolvasztott határőrséggel, egy szakosodását vesztett szervezettel nem lehet ezeket a feladatokat kellő hatékonysággal ellátni. Hogy hol lenne a későbbiek folyamán terepe a határőrség alkalmazásának, arra is mondok egy konkrét példát képviselőtársaimnak: például a mélységi ellenőrzéseknél, amelyek célellenőrzések lennének. A célellenőrzése k keretein belül a külföldiek egyes csoportjait - például az olyan helyeken, ahol az illegális foglalkoztatásra nagyobb esély van, illetve az arra vonatkozó gyanú felmerül - ezek az egységek ellenőriznék, okmányaikat ott a helyszínen megnéznék, leellenőriz nék, ahogy, tudja, az Eurodacegyezmény is kimondja, a “live scannerek” alkalmazását kell preferálni, magyarul az ujjlenyomatfelismerő szkennerek alkalmazását az eddigi tintás módszerek helyett. Azaz a szakosodott egységek kezébe olyan szakmai eszközt kel l adni, amely alkalmassá teszi őket arra, hogy ott a helyszínen megállapítsák egy adott külföldi állampolgárról, mielőtt még vele szemben hatósági kényszerintézkedésre sor kerülne, hogy ez a külföldi állampolgár ki vane tiltva a schengeni övezetből, a SIS információs rendszerben szerepelneke az adatai vagy sem. Tehát anélkül, hogy ezeket a lépéseket meglépnénk, nem beszélhetünk hatékony rendészeti problémakezelésről, nem beszélhetünk arról, hogy a migráció kérdését megnyugtató módon el tudtuk intézni. (11 .00) Több rendelkezése említi a törvénynek azt, hogy milyen hatáskörben kell hogy eljárjon a rendőrség, és milyen törvényes lehetőségeket adunk a rendőrségnek arra, hogy a migrációban részeseket ellenőrizze, tevékenységüket, mozgásukat kontroll alatt tarts a. Azonban van egykét olyan komoly hiányosság, amely arra enged következtetni, hogy az ügyben eljáró kormányzat nem ment el a nemzetállami keretek között rendelkezésre álló lehetőségek legvégső határáig az Európai Unióval folytatott alkudozásban. Ilyen pé ldául az is, hogy maga a magyar állam akkor, amikor ír az Európai Bizottság jogérvényesülési főigazgatósága C2es egységének vezetője egy levelet a számára, akkor ebben az esetben a magyar állam gyakorlatilag utánamegy az európai uniós szabályozásnak többékevésbé megfelelő levélben foglaltaknak, és a levélben foglaltakat teljesíti, de nem nézi azt meg, hogy ezen túlmenően milyen szakpolitikai intézkedésre lenne szükség az adott kérdésben. Akkor, amikor arra gondolunk, hogy ír az Európai Unió részéről egy h ivatalnok a magyar minisztérium, a magyar kormány részére egy levelet, amelyben kifogásokat fogalmaz meg, természetesen bennünk, nemzeti és radikális pártban joggal fogalmazódik meg a kérdés, hogy a magyar kormány mit tett azért, milyen párbeszédet kezdemé nyezett vagy folytatott le július óta azért, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviselje. Történte valamilyen alkufolyamat? Történte szakpolitikai egyeztetés, hogy meddig lehet elmenni, vagy pedig amit leírtak az Európai Unió
