Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ROZGONYI ERNŐ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
764 dolgozik, jó vagy nem jó, akkor azt kell mondani, hogy a munka tulajdonképpen hatékonynak minősíthető. Figyelmet érdemel az is , hogy az előterjesztés felhívja a figyelmet a szabályozás hiányosságaira is, törekszik további jogszabályi fejlesztések ösztönzésére, és így gyakorlatilag segíti a törvényhozás munkáját. Természetesen a javaslataival nem lépheti át azt a határt, amit a mi ndenkori törvényhozás megszabott a számára. De így is van néhány olyan gondolatébresztő megállapítása és javaslata, amivel érdemes foglalkozni. A Jobbikfrakció ezért és kizárólag ezért támogatni fogja a beszámoló elfogadását. A következőkben engedjék meg, reagálnék a beszámoló néhány felvetésére, néhány tapasztalatára, hiszen érdekes és tanulságos következtetésekre ad lehetőséget. Érdemes elmerengeni az okokozati összefüggéseken is és olyan dolgokon is, amelyeket az előterjesztés hivatali helyzete folytán és az előterjesztő hivatali helyzete folytán nem mondhatott el, és nem mondhatott ki, de én megtehetem, és ki is mondom. Ez a “szabadpiaci verseny” lehetőleg minden állami beavatkozás és szabályozás nélkül, nos, ez a neoliberális gazdaságpolitika egyik fő tantétele. A neoliberális gazdaságpolitika pedig a globalizmus kiszolgálója, ezt mindnyájan tudjuk és ismerjük. Bármennyire is tetszetősnek tűnik a neoliberális gazdaságelmélet különböző állítása és azoknak a bizonyítási tételei, ezek azonban - és tudjuk, hiszen a saját bőrünkön is tapasztaltuk - egész egyszerűen nem igazak. Ezek egy célt szolgálnak, és távol vannak az igaztól, az igazságtól, és különösen távol vannak az államok érdekeitől, a nemzetek érdekeitől. A verseny egyébként is nevetséges ilyen kör ülmények között mint kifejezés és mint valamilyen folyamatnak a megjelölése. Hiszen miről van szó? A versenyzők kiindulási helyzete eleve jelentős előnyt ad a tőkeerős külföldi vállalkozásoknak, és biztos vesztessé teszi a szándékosan legyengített hazai vá llalkozásokat. Egy hihetetlen téveszme ugyanis szabadpiaci versenynek nevezni azt, amikor az erre ezerszer erősebb leradírozza egész egyszerűen a gyengébbet, és ehhez még állami támogatást is kap, mert kap. (18.10) Ez nem verseny. Ez az erősebb kutya elvén ek érvényesülése, méghozzá hivatalos elismeréssel. Én azt hiszem, hogy muszáj valamit mondanom erről, és be kell valamit mutatnom erről, hogy igazoljam, hogy ez mennyire így néz ki. Már induláskor, az Antallkormány idején az volt a mese, hogy nincs pénz, ezért mindent át kell adni a külföldi tőkének, ami munkahelyet és erős gazdaságot fog majd teremteni hazánkban. Igaz, hogy közben a Magyar Nemzeti Bank végig restriktív pénzpolitikát folytatott, vagyis ott, ahol nincs pénz, ott pénzszűkét teremtett. Aztán elindult a folyamat, és milyen érdekes, hirtelen lett pénz. No, nem a magyar vállalkozásoknak, hanem az amúgy is ezerszeresen magasabb tőkeellátottsággal rendelkező külföldi monopolszervezetek részére. Adatszerű tény, még vitatkozni sem lehet rajta, hogy a külföldi befektetők vagy a külföldi vásárlók, akik fölvásároltak itt kapacitásokat és piacokat, legalább 25ször több pénzbeni támogatást kaptak az elmúlt húsz évben, mint a hazai vállalkozások, miközben az alkotmány arról beszélt, hogy támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat. Ha ilyesmi szóba kerülne, hogy kis- és középvállalkozásokat kell támogatni, akkor azonnal protekcionizmusról beszélne mindenki. Érdekes módon a külföldi, tőkeerős vállalatoknak a pénzbeni támogatása, effektív pénzbeni támogatása ne m vetett föl semmilyen problémát. Persze, nem is, hiszen a hazai vállalkozások támogatása a protekcionizmus, az idegen vállalatok támogatása, úgy látszik, mindenféle versenyszabály fölött áll. Hadd tegyem hozzá - és ezt mellesleg jegyzem meg , hogy kis- é s középvállalatokról beszélünk állandóan, nagyvállalatokról, nagyvállalkozásokról nem. Részben azért nem, mert nincsenek már, illetőleg azért nem, mert ha van, az olyan kezekben van, amit én úgy neveznék, hogy a hullarablók kezében van, akik folyamatosan e lkövetett, piszkos munkáik eredményeképpen olyan tulajdonokhoz jutottak, amihez egyébként soha az életben nem juthattak volna egy normális társadalom keretében.
