Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint a Gazdasági Versenyhivatal 2009. évi ... - ELNÖK (Balczó Zoltán): - ROZGONYI ERNŐ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
765 A legalább 25ször magasabb támogatásban nincs benne a z, hogy minden vagyontárgyunk az értékének 10 százalékán vagy még az alatti áron került a birtokába ezeknek a cégeknek. Aztán az sincs benne - és ez egy lényeges kérdés, mert itt a pénzbeni támogatásról volt szó , hogy nem pénzbeni támogatásban mit kaptak ezek a cégek, hiszen ingyen adtunk nekik ingatlanokat, ingyen adtunk nekik telkeket, ingyen közművesítettünk nekik, ingyen építettünk nekik utakat, s a többi, s a többi, s a többi. Erről se szól a fáma. No, milyen versenyről van itt szó, kérem szépen? Sem milyenről. Aztán maga a törvény is érdekes. Az 1996. évi LVII. törvény V. fejezete foglalkozik ezzel az úgynevezett versenyszabályozással, és érdekes módon, miről is ír. Azt írja, hogy az erőfölénnyel éljenek, akiknek van erőfölénye, de ne éljenek vissza. Na de arra már egzakt meghatározást vagy taxatív fölsorolást nem ad, hogy mi a visszaélés ezzel a törvénnyel. Ezért tulajdonképpen azt kell mondanom, hogy elég nehéz dolga lehet a hivatalnak, amikor ilyen ügyekkel foglalkozik. Ilyenkor fölvetődik a kérdés: tisztességes versenyről van itt szó? Hát igen, erre a “mi az hogy, de mennyire” volt a válasz bizonyos esetben Gyurcsány elvtárs részéről. De remélem, mi nem ezt mondjuk, legalábbis szeretnék bízni ebben. Hozzátartozik ehhez az egészhez az, hogy a magyar kereskedelmi bank hiányában a külföldi pénzintézetek és a külföldi ipari és kereskedelmi tőke urai között szoros együttműködés, nyugodtan mondhatom azt, hogy összefonódás van. Ez olyan összefonódás, amit nagyon nehéz vizsgálni, nem is lehet vizsgálni. Ezt egyébként nagyon sok magyar vállalkozás megsínylette már, és nagyon sok külföldi nagy cég meglovagolta eredményesen a mi kárunkra. De sajnos, hozzáteszem, hogy ehhez a lehetőséget a mindenkori kormányok és a mindenkori országgyűlési többség adta meg. Aztán az, hogy a külföldi tőke bármit megvált nálunk, az is egy tévhit. De az is egy tévhit, hogy Magyarországon a külföldi tőke eredményes, valamiféle módon eredményt indukált. Megmondom, miért. Mert a globalizmus átka és terhe mellett Magyarországon virágzó a korrupció. Ráadásul olyan korrupcióról beszélek, amit nagyon sok esetben a globalizáció urai majdnem ajándékként adtak mint lehetőséget, és megadták hozzá rögtön a védelmet is. Ugyanis nem én és nem más, egy japán közgazdász - aki egyébként itt élt Magyar országon - végzett olyan elemzést, hogy vajon a beáramló külföldi tőke mit hozott a magyar társadalomnak. Nos, ezt úgy számolta ki, hogy az egy főre eső GDP bővülését nézte, hogy vajon az egy dollár külföldi tőke indukálte valamiféle növekedést a GDPben. A következő megállapításokat tette: Spanyolországban ez a mutató 4,15 - azaz 4,15 dollárral növelte az egy főre jutó GDPt , Portugáliában 4,82, Görögországban 3,56, Csehországban 3,1, Lengyelországban 4,69, és most tessék jól figyelni, Magyarországon ez a mutató 0,69 dollár. Rögtön meg lehet kérdezni, hogy vajon 20 milliárd dollár hova tűnt el. Hát, ez a korrupciós része ennek a játéknak. Aztán érdekes az a része is ennek az anyagnak, hogy beszél a magyar mezőgazdaság helyzetéről, és beszél arról, hogy m ilyen nehézségeket okoz az, hogy egy gazdának nem egy tagban van a birtoka, hanem négyöt különböző, egymástól sokszor elég messze lévő tagokban van a birtoka. Kérem, ezzel a megállapítással tökéletesen egyet lehet érteni, ez valóban egyik rákfenéje a magy ar kisgazdáknak. Hadd tegyem hozzá, hogy ez is egy szándékos folyamatnak az eredménye, ezt szándékosan követték el a földvisszaadási törvény során, és azt kell mondanom, hogy a Fidesz erre az első kormányzása idején mintha fölébredt volna, és uralkodása ut olsó időszakában benyújtott három, mezőgazdasággal kapcsolatos törvényt, ahol az egyik ezt is szabályozni szerette volna. Már akkor megmondtuk nekik, hogy ezt lehetetlen ilyen módon szabályozni, ahogy elképzelték, és valóban azt kell mondanom, hogy azóta e ltelt nyolc év, és a probléma ugyanaz, semmi nem változott, sőt talán még valamit romlott is a helyzet. Sürgős lenne az, hogy ezt a földkérdést a második Orbánkormány végre egyszer tisztességesen rendezze. Az is egy érdekes megállapítása az anyagnak, és e rre is felfigyeltem sok más mellett, amikor azt írja - ez most már, hogy mondjam, a kereskedelmet érinti talán leginkább , amikor arról beszélnek, hogy alkalmanként annyira erős a területi koncentráció, annyira erős a multi kereskedelmi cégek által
