Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Latorcai János): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
696 gondolom, hogy a jelenlegi miniszterelnök ilyen szempontból képes lesz arra, hogy az akaratát keresztülvigye. Miért baj az , hogy ezeket a hivatalokat kormányhivataloknak hívjuk? Hát persze, mi másnak? Miért kellene államigazgatási hivataloknak hívni ezeket? Utalok itt megint a szocialista vezérszónok megszólalására. A kormányhivatalok kormánymegbízottjainak munkáltatói jogosí tványai is kritika tárgyát képezték. Én láttam a korábbi tervezetet is. A korábbit kellett volna kritizálnom, hogyha azt terjeszti be a kormány, ugyanis a korábbiban nem szerepelt az, hogy a szakigazgatási szervek, amelyek beépülnek ilyen szempontból ebbe a kormányhivatalba, dolgozói esetében a kormánymegbízott legalább a kifogásolás jogosítványával élhet. Tehát hogyha egy ilyen hatalmas hivatalt irányítani kell, és nem vezetni, irányítani kell, munkáltatói jogosítványok nélkül ez nyilvánvalóan meddő kísérl et lenne. Magától értetődik, hogy aki irányítja ezt a hatalmas nagy egységet, amiben akár ezer ember is dolgozhat, annak kellenek munkáltatói jogosítványok. Én azt gondolom, hogy nagyon szerencsésen vannak ezek megrajzolva a jelenlegi törvénytervezetben, a mikor a jogalkotó azt mondaná, hogy a törzshivatal munkáltatói jogait eleve a kormánymegbízott gyakorolja; a szakigazgatási szervek esetében is, de itt a szakminiszternek és az irányító miniszternek egyetértési joga van, tehát ha úgy tetszik, a fő munkálta tói jogok megosztottak. És az is helyes, hogy a szakigazgatási szervezetek, szervek esetében a szakigazgatási szerv élén álló szakmai vezető munkáltatói jogosítványai érvényesülnek alapvetően; a kormánymegbízott csak kivételes esetben, ha úgy tetszik: kifo gás emelésével élhet valamelyest munkáltatói jogosítványokkal. Ebben a kormányhivatalban gyakorlatilag azt a rendszert teremtjük meg, azt az irányítási és vezetési rendszert teremtjük meg, amit egyébként meghonosítottunk a minisztériumok esetében is. Ezt s e a Fidesz találta ki, ez korábban is így volt. Ezt is önök tették tönkre, tisztelt szocialista képviselők, amikor (Gőgös Zoltán: Mindent!) a minisztériumok éléről a közigazgatási államtitkárokat kivették a rendszerből, és csak politikusokat ültettek ezekn ek a központi intézményeknek az élére. Mi a jelenlegi helyes gyakorlatot, amikor a politikai vezetők szintje és az igazgatási vezetők szintje a minisztériumban (Gőgös Zoltán közbeszólása.) elválik, megteremtjük ezt ugyanígy a kormányhivatalok esetében is. Én azt gondolom, hogy ez a rendszer így működőképes lesz. Sok törvényt is módosít az előterjesztés. Ezek jó része olyan törvénymódosítás, ami technikainak tekinthető, amiről ilyen szempontból szólni sem érdemes; de fontos beszélni a közigazgatási eljárási törvény átalakításáról. Igen, ahogy ez már elhangzott, egypár évvel ezelőtt, amikor a Ket.et elfogadta az Országgyűlés, akkor a szakma is berzenkedett ellene, mert nagyon nagy átalakítást hozott, és ma már látszik, hogy ez hol nem működőképes. Amit szinté n a szocialista vezérszónok az előbb szóba hozott, hogy reagáljak az ő mondataira: ő kifogásolta azt, hogy visszatérünk ahhoz a korábbi gyakorlathoz, hogy az eljárási határidőket napokban, és nem munkanapokban állapítjuk meg. Megjegyzem, csak a Ket., a köz igazgatási eljárási törvény volt az egyetlen olyan eljárási szabályrendszer, ami Magyarországon él, amelyik a kivételeset alkalmazta, azaz munkanapokhoz kötötte az eljárási rendet. Minden más eljárás naptári napokhoz van kötve. Ehhez a normális gyakorlatho z térünk vissza, mert ezt szokták meg egyébként az állampolgárok, és ez nem kell, hogy önmagában az eljárás hosszának növekedésével járjon. Nyilvánvalóan célszerű a Ket.et, ha már van tapasztalati tény arra, hogy hol módosítsuk, most behozni. GaudiNagy T amásnak arra az okfejtésére utalok, hogy ez egy olyan nagyfokú átalakítása a közigazgatási eljárási kódexnek, amit egy önálló törvényben kellett volna meghozni. Ha önálló törvényként hoztuk volna be, akkor is most kellett volna idetenni, mert nemcsak a sze rvezetet akarjuk megalkotni, hanem a szervezet működési rendjét is újjá akarjuk fogalmazni, és ez nyilvánvalóan az eljárási jogban ölt testet. Sok olyan apró módosítást hoz ide elénk a kormány, ami nyilvánvalóan a szakemberek tapasztalatain alapul, s ami g ördülékenyebbé teszi az eljárást. Egyre több olyan állampolgár fog
