Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
668 abból a pozícióból tesszük, azt hiszem, senki nem vádolhat minket azzal, hogy mi egy gyékényen árulunk az elmúlt nyolc év országpusztításáért felelős MSZPvel, de va nnak olyan gondolati fonalak, amelyek közösek; vannak olyanok, amelyek nem, és vannak olyanok, amelyek kifejezetten általunk sem elfogadhatóak, amelyeket az MSZP álláspontja felvezetett, de igazából nem az a feladatom, hogy az MSZP álláspontját kritizáljam , hála istennek, nem ők vannak kormányon. Tehát nézzük meg, hogy ez a törvényjavaslat előttünk az alkotmánymódosításról ebben a formájában valóban alkalmase arra, hogy a tisztelt Ház ezt most felelősen megtárgyalja. Az alkotmányozási kényszerről már a kis ebbségi álláspont ismertetése során szóltam, annak szükségessége vagy fenn nem állása tárgyában határozott álláspontunk van. Egyébként a Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az egyetlen olyan párt az országgyűlési választáson, amely külön szólt a jogalkotá si feladatról, illetve kényszerről. Egyetlenegy jogalkotási kényszer van ebben az ügyben, aminek el tudjuk fogadni az indokoltságát, mégpedig az, hogy a jogalkotási törvényt az Alkotmánybíróság valóban hatályon kívül helyezte idén december 31ei határidőve l, tehát egy szükséges és a legfontosabb törvényhozási feladat most valóban az, hogy egy olyan eljárási rendet alkossunk meg közösen, amelyben a népakarat kifejezéseképpen ideült képviselők és a képviselők jóvoltából megválasztott állami szervek képviselői olyan döntéseket tudnak hozni, amelyek valóban megfelelően tükrözik azokat a szándékokat, amelyeket a választók megfogalmaznak, amelyek a nemzet érdekét szolgálják. Mert igazából a nemzet érdekének a szolgálata és a nemzeti értékek védelme az a két szempo nt, amelyet a jogalkotási törvény és az ahhoz kapcsolódó alkotmánymódosítás tárgyában nekünk meg kell vizsgálnunk. Tehát azért vagyok igazából szomorú, és azért érzem hiányosnak a mai vitát - ahogy már utaltam erre a kisebbségi vélemény elmondásakor , mer t egyszerűen nem vagyunk olyan helyzetben, hogy érdemi vitát folytassunk a jogalkotási kérdésekről, magyarul, hogy milyen nagyon fontos, mi lesz az a gerincjogszabály, amelynek a mentén megalkothatja akár az Országgyűlés majd a törvényeit, akár a kormány a rendeleteit, a miniszterelnök a rendeleteit, a miniszterek a rendeleteiket, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a rendeleteit és a helyi önkormányzatok. (10.40) Különösen ha ez utóbbira gondolok, éppen elég problémákat okozott a helyi önkormányzatok életében az, hogy egyrészt a törvényességi felügyeletet az előző kormányzat időszakában súlyos alkotmányjogi zavart okozva felfüggesztették, megszüntették. Ezt a másfél éves hiátust sikerült hamar pótolni, illetve helyreállítani, azonban gondoljuk bele magunkat egy pi llanatra a most újonnan megválasztott önkormányzatok helyébe, akik igazából egy jogbizonytalan helyzetben találják magukat, hiszen tervezik a jövőt az önkormányzatokban, tervezik a sarokpontos döntéshozatalokat a szintén helyben sok tekintetben rossz irány ba ment helyi közösségek sorsának a megfordítása érdekében, és ehhez nincs előttük egy világos jogalkotási jogszabály, tervezet vagy javaslat, hogy minek mentén kellene nekik már előzetesen gondolkodni a jövő évi jogalkotási program tárgyában. Tehát ez a l egfontosabb hiány. Most a legőszintébben annyit tudnánk javasolni, hogy ennek a javaslatnak ne folytassuk le végig a tárgyalását, hanem az általános vita szakaszában maradjon ez az előterjesztés, mindaddig, amíg a jogalkotási törvényre vonatkozó konkrét, t ételes normajavaslat nincs előttünk, hiszen másként felelős jogalkotóként nem is lehet eljárni. Senki nem gondolhatja komolyan azt, hogy mi most a jogalkotási törvény pótlásával kapcsolatos hatáskörben az első négy - vagy öt, sőt hat - paragrafus tekinteté ben hozzunk egy olyan döntést, amelyről nem tudjuk, hogy mögötte valójában milyen törvényi keret fogja kirajzolni a jogszabályok valós hierarchiáját, most még nem tudjuk, hogy milyen eljárási rendben, milyen előzetes társadalmi egyeztetéssel, milyen szüksé gességi körben merülhet fel a jogalkotás kérdése, hogyan alakul, mondjuk, a kétharmados törvények kérdése. Egyáltalán a kétharmadosság intézményét, úgy, ahogy van, lehet, hogy felül kell vizsgálni, hiszen most kialakult egy olyan hatalmi struktúra, amely a kétharmados törvények rendszerét tulajdonképpen felülírta. Ezért nyilván nem lehet hibáztatni önmagában a kormánytöbbséget, ők megkapták a felhatalmazást,
