Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik):
669 amely meghaladta a kétharmados többséget, viszont az egész magyar alkotmányossági rendszert úgy alak ították ki, a minősített többséget, az alkotmányozáshoz szükséges és a sarkalatos törvények meghozatalához szükséges kétharmados többséget úgy alkotta meg annak idején az 198990es parlament, hogy akkor azt vélelmezte, hogy olyan kiegyensúlyozott erőviszo nyok lesznek, hogy a kétharmados törvényalkotáshoz mindenképpen kell majd az ellenzék valamilyen szintű egyetértése, vagy legalábbis egy meghatározó véleménybefolyást tud a saját hatáskörében ellenzéki pozícióból adni. Számomra mint ellenzéki képviselő szá mára, de a Jobbik számára is az a legfontosabb kérdés, hogy akare, mere választ adni a kormánytöbbség erre a helyzetre. Mégpedig úgy, hogy a modell még akár abba az irányba is el tudna mozdulni, hogy az olyan sarokponti törvények megalkotásánál, amelyeke t eddig kiemelt jogállami intézmények szabályozóinak tekintettünk - gondolunk itt a legalapvetőbb intézmények megválasztásának a szabályrendszerére, vagy a legkiemeltebb, mondjuk, a helyi önkormányzatokról szóló törvényekre, illetve az alkotmányozás kérdés körére , ezeket adott esetben igenis négyötödös kategóriába el kellene mozdítani. Hiszen ez biztosítaná a nemzeti együttműködés rendszeréből fakadó szükségszerűséget, ha valóban nem azt a jövőképet akarja a kormánytöbbség biztosítani a magyar választók az on nem kevés részének, akik a patkó másik oldalán, a patkó kisebbik részén ülnek, és akik nem vitatható módon - különösen a Jobbikfrakció mögötti felhatalmazó választópolgárok - nagyon komoly nemzeti jövőképpel rendelkeznek. Minket azért küldtek ide az Or szággyűlésbe, hogy ne csak díszletei legyünk a jogalkotási folyamatoknak, hanem adott esetben legalább hatóképes alakítói. Erre jelen pillanatban nem kapunk választ, ezért nem tudunk felelősen álláspontot kialakítani. Ami a mostani előterjesztés vázaiból k itűnik, az az irányát tekintve alapvetően nem tekinthető rossznak. De, mondom, a mögöttes részletszabályok tömegeinek a hiánya okán nem tudjuk, hogy mi a kormányzat víziója a jogalkotás valós tartalmáról, ebből fakadóan ezt a vitát most nem is tudjuk sajno s érdemben lefolytatni. Áttérnék a másik kategóriára. Bocsánat, azt még mindenképpen el kell mondani, hogy az előterjesztő általános indokolása is úgy szól, hogy amikor behivatkozza az Alkotmánybíróság határozatát, mint egy, a jogalkotási kényszert megtere mtő döntést, akkor szó szerint úgy fogalmaz, hogy ennek megfelelően az új jogalkotási törvény megalkotásával egyidejűleg az alkotmány módosítása is szükségessé vált. Egyszerűen nem is értem, hogy a saját előterjesztői indokolását is tulajdonképpen miért ír ja felül a kormánytöbbség most azzal, hogy egymástól elszakítva kell ezeket a javaslatokat megvizsgálnunk. Államtitkár úr a tegnapi ülésen megnyugtatott, hogy már elkészült a javaslat, és a jövő héten beterjesztik, csak hát mégsem együtt történt meg. S egy eljárásjogi kérdésben, akár a büntetőeljárásban is - ezt nagyon jól tudjuk, gyakorló ügyvédként és jogvédőként én is tudom - sokszor sokkal nagyobb a jelentősége az eljárásjogi korrektségnek és tisztességnek; az érdemi döntéshozatal mérlegelési folyamatáb an már kevésbé tud az ember a bíró álláspontjára ráhatni, viszont az eljárásjogi szabályrendszer betartása a rendőrség, ügyészség, bíróság részéről sokkal komolyabb garanciát biztosít. Azt gondolom, a kormánytöbbségnek a törvényhozásban is kínosan kellene ügyelnie arra, hogy az eljárási szabályokat tartsa és tartassa be, de ez itt sajnos nem történt meg, ezért nem kerülünk abba a helyzetbe, hogy felelős döntést hozzunk, illetve felelős álláspontot alakítsunk ki. Emellett - még egyszer mondom - az az irány, amit a módosítás felvázol, alapvetően nem mondható rossznak vagy helytelennek. A másik alkotmányos jogintézményt érintő módosítási rész - amit az alkotmánymódosítás indokol - az ügyészség jogállása. Azt gondolom, hogy itt valóban nagyon komoly kritikát kel l megfogalmaznunk, hiszen nagyon komoly változást jelentene ez az alkotmánymódosítás az ügyészség életében. Az ügyészség egy hierarchikus szervezet. Ez egy történeti intézmény, amelynek előzményei vannak. Varga képviselőtársam szépen végigelemezte a történ eti előzményt. Az 1871es ügyészségi törvény annak idején valóban az igazságügyminiszter felügyelete alá rendelte az ügyészség működését, aztán ezzel a nyolc évtizedes hagyománnyal éppen egyébként a sztálini alkotmány szakított, azonban ez az intézmény az óta töretlenül létezik, bár a legfőbb ügyész és az
