Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 12 (34. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár:
651 Köszönöm szépen, el nök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Ön ezt a témát már felvetette az oktatási bizottság ülésén is, ahol a helyettes államtitkár úr - a bizottság jegyzőkönyvét olvasva állíthatom - elég korrekt, megbízható és hiteles választ adott, de megértem, hogy fontosn ak tartotta, hogy az ország nyilvánossága előtt is ezt a kérdést feltegye, és én szívesen válaszolok erre. Nos, igen, új közoktatási törvényre van szükség. Hogy miért? A most hatályosat 17 évvel ezelőtt alkották meg, jövőre 18 éves lesz. Az elmúlt 17 év al att több mint százszor módosították, ezáltal belső koherenciája meglazult, és az a szellemiség, az az irányításfilozófiai rendszer is, amely időközben rárakódott, változtatásra szorul, mégpedig azért, mert hiszen idén áprilisban, ön előtt is ismert módon a z ország lakossága elég egyértelműen hitet tett egy értékrend mellett, amit az új törvényben meg szeretnénk valósítani. Az, hogy új törvényre van szükség, valóban, azt hiszem, hogy mindenki előtt közismert, nem is titkoltuk. Hogy hogyan lehet egy törvényt előkészíteni, annak - elméletileg legalábbis - kétféle módja lehet. (9.20) Az egyik az, hogy éveken át tartó, hosszas vitával, akár a Rákos mezején összegyűlve, mindenkinek a véleményét kikérjük, és eléggé parttalanul, de végül is soksok év leforgása alat t el lehet talán jutni valami olyan törvényig, amely még biztos, hogy nem fogja mindenkinek száz százalékig az egyetértését bírni, hiszen nagyon különbözőek vagyunk. A másik megoldás az lehet, hogy ha összeül egy szűk csapat, kidolgoz egy koncepciót, és ut ána azt terjeszti vita elé. Mi egy köztes megoldást választottunk. A jogalkotási rend azt írja elő, hogy a törvény koncepciójának a kormány által történt elfogadása után kell társadalmi vitára bocsátani a törvényt. A mi szándékaink szerint ez februárban fo g bekövetkezni. Nem ez a szándékunk, hogy februárban állunk ki a nyilvánosság elé. Ezt is többször meghirdettem, sajnálom, hogy ez elkerülte képviselő asszony figyelmét. Azt ígértük, hogy már az ősz folyamán, amire semmi jogszabály nem kötelez bennünket, d e megkezdjük a társadalmi vitát. Az viszont, gondolom, hogy ön által is könnyen belátható, hogy a fogalmazás munkája, amely éjjelnappal folyik, egyre szűkebb körben, olyan elmélyült időt és munkát és koncentrációt igényel, amelyben nem lehet állandóan kim enni az agórára, hogy az elképzeléseket megvitassuk. Mindazonáltal évek óta készülünk erre a törvényre. Ön által is ismertek lehetnek azok a dokumentumok, amelyeket nyilvánosságra is hoztunk, és ami sok száz, sőt sok ezer szakembernek a véleményét tükrözi. A tavalyi évben és ez évben számos szakmai konferencián vitattuk már a törvény különböző alapelveit, a Kereszténydemokrata Néppárt honlapján mindmáig megtalálhatók az alapvetések. Nincs tehát szó valamiféle titkos összejövetelről, eléggé nyíltak azok a sz ándékok és célok, amelyeket követünk. Önt meglehetősen izgatja az, ami a sajtóban is állandóan téma, hogy kik voltak azok az emberek. Kérem, azok voltak, akik vállalták azt, hogy a nyári hőségben egy hetet ingyen és bérmentve arra szánjanak, hogy az általu nk feltett kérdésekre választ adjanak. Ezek az emberek a gyakorlatban, a pedagógia különböző műhelyeiben dolgozó szakemberek, akik ezt az önkéntes vállalást megtették. Pénzt nem kaptak érte, szerződést nem kötöttünk velük, a nevük maradjon egyelőre titkos. Nem az a lényeg, hogy ők mit alkottak meg, a lényeg az, amit majd mi fogunk társadalmi vitára bocsátani. Várhatóan október végén - ahogy ígértük - felkerül a honlapunkra mindaz az elgondolás, amit szeretnénk megvalósítani. De megértem képviselő asszonyt, hogy ön a részvétel pártja, ezért meg fogom önt külön keresni, hogy egykét kérdést külön is megbeszéljek önnel, bár erre semmi nem kötelez, de respektálom a szándékát és az érdeklődését. Szeretném megnyugtatni, hogy mi is igazságos és hatékony iskolarends zeren dolgozunk, és a korai fejlesztés jelentőségét sem vitatjuk. Bízom abban, hiszen mindketten szakemberek vagyunk, hogy meg fogjuk találni, az LMP is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a mi oldalunk is azokat az eljárásokat és azokat az
