Országgyűlési Napló - 2010. évi őszi ülésszak
2010. október 11 (33. szám) - Az egyes pénzügyi tárgyú törvényeknek a nehéz helyzetbe került lakáscélú hitelt felvevő fogyasztók megsegítése érdekében szükséges módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Jakab István): - ROGÁN ANTAL (Fidesz): - ELNÖK (Jakab István): - TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP):
572 százezer bajba jutott családnak nem segít. Ez értelemszerűen segít mindazoknak, akik még ma erőfeszítéseik árán, de fizetik a hiteleiket, és segíti azokat, akik még nem vettek fel, de várhatóan szeretnének felvenni hitelt, és ehhez bizonyos értelemben kiszámíthatóbb, őket védőbb szabályozás jön létre. Ehhez igazándiból - úgymond átlépve az általá nos vita kereteit - csak annyit jegyeznék meg, hogy amivel érdemben egyet tudok érteni, az eddigi egyeztetések alapján őszintén és jó szívvel tudom támogatni, az pedig az, ami az úgynevezett szerződésmódosítással kapcsolatos költségek tilalma. Ugyanis az t ényszerű, hogy ez Magyarországon pontosan azzal, amikor a változások beálltak, és igyekeztek a hitelfelvevők módosítani, iszonyatos összegeket terhelt rájuk, nem maga a bank, hanem az a jogszabály, amely azt tette lehetővé - különben ez egy kormányrendelet , hogy az úgynevezett közjegyzői szerződések módosításánál szintén közjegyzőknek kell ratifikálni az új szerződést, és ezért komoly pénzeket kellett kifizetni. Tehát az első, amit javasolnék, az az, hogy meg kell változtatni a törvény nevét, merthogy ez a törvény azoknak nem segít, akik ma leginkább várják a segítséget. A másik, ami nagyon fontos, és tényleg csak, mondjuk, ezt az évet figyelembe véve, hogy van konszenzus a parlament falain belül abban, hogy - nem volt ez mindig így - azért mégiscsak a hit el olyan, hogy azt vissza kell fizetni. Értem, hogy volt kampány Magyarországon, értem, hogy fontos volt úgymond a megmondás, de látható, hogy azért ennek milyen súlyos következményei voltak. A másik, hogy azért figyelni kell arra, hogy a bankok prudenciáj a, úgymond a hitelfinanszírozó képessége, a transzmissziós szerepe mégiscsak megmaradjon Magyarországon. Ezeket a szempontokat most hallgatom vissza a kormánypárti képviselőtársaimtól, ezt örömmel veszem, ez már egy alap. Egy dolgot még hozzátennék, még az általános vita keretében, hogy azért egy jó szabályozás mellé szükségeltetik - főleg, amikor árfolyamról és devizaalapú hitelezésről beszélünk - egy kiszámítható és jó gazdaságpolitika. Hát, ugye, ezt a nemzetközi piacok is október 3a után várták, még a mai napig várják. Így vagyunk ezzel mi is, még várjuk ezt az ominózus gazdaságpolitikát. Bízom abban, hogy ezen a héten a kormány benyújtja az adótörvényeket, és vele együtt majd láthatóvá válik a jövő év, és akkor bizonyára megnyugszanak a piacok is a dev izákat illetően. Ha meg akarjuk érteni, magyarán, ha segíteni akarunk mindazoknak, akik ma bajban vannak, akkor bizonyára nem lehet, hogy csak a devizaalapú hitelezésről beszéljünk, mert ma már jóval komplexebben áll fenn ez a probléma. Ez a probléma pedig úgy néz ki, hogy tekintsünk egy családot, amely azt gondolja, hogy mindenáron minden feltételt igyekszik megteremteni annak érdekében, hogy fedél maradjon a fejük fölött. Ezért ma túlnyomó többségében nemcsak hogy úgymond a lakáshitelekkel - amelyek deviz ában vannak felvéve - rendelkeznek, de azért ne felejtsük el, hogy van szabad felhasználású forinthitele, és van vele együtt közüzemi díjtartozása. Tehát nem ebben a törvényben, de az általános vitában jelezzük, hogy ez a rész - és azt hiszem, ebben az elő terjesztő is így nyilatkozott - nem fedi le ennek a teljes spektrumát; azt hiszem, Németh képviselőtársam is erről beszélt. Világossá kellene tenni, hogy olyan megoldást kell találni, ahol nem az a választása van a hitelfelvevőnek, hogy a közüzemi számlát fizetem vagy a lakástörlesztést fizetem. Mert ők még ma abban a hitben vannak - egyre többen már nem, sajnos , hogy azt gondolják, ha kifizetik a devizahiteleiket, és ne adja isten, kicsit parkolópályára teszik a közüzemi díjaikat, akkor a lakásuk megmara d, legfeljebb nem lesz benne áram. S kiderül számukra, hogy ez sajnos nincs így. Merthogy a közüzemi díjtartozásoknak az a jogszabályi természete, hogy ha egy időintervallumot meghalad, akkor az adott szolgáltató jelzi a ház tulajdonosának - aki a jelen es etben egy bank , hogy ő szeretné ráterhelni ezt a költséget, és abban a pillanatban a bankok, mivelhogy szeretnék a pénzüket viszontlátni, ezért menekülnek ők is ettől az úgymond rossz adóstól, és innentől kezdve előállt az adósságspirál. Magyarán egyszer jó lenne a parlamentben eljutni oda, hogy egy általános adósságkezelést gondolunk végig. Nemcsak a részterületeit akarjuk megvitatni az adott problémának, nem akarunk
